Tavaly ősszel 54,5 ezer magyar állampolgár volt különböző mentális betegségek miatt gondnokság alá helyezve – tájékoztatta lapunkat a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) fogyatékosok jogaival foglalkozó munkatársa. Boros Ilona arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogaikat korlátozó bírósági gyakorlat annak ellenére nem sokat változott az utóbbi években, hogy az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) bevezette a támogatott döntéshozatal intézményét, amikor például egy paranoid skizofréniával küzdő embert a pénzügyeivel, vagyonával kapcsolatos döntések meghozatalában egy családtag vagy barát segítheti.
A szociológus szerint azonban a napi gyakorlat az, hogy ha akár csak egy szomszéd is feljelenti, mert zavarja, hogy például éjszaka a képzelt üldözői elől védelmet kérve rendszeresen becsönget, a bírók szinte automatikusan gondnokság alá helyezik az illetőt. Ezzel megfosztják a pénzügyei fölötti döntéstől a választáshoz való jogáig számos állampolgári jogosítványától.
A TASZ munkatársai azért kezdtek foglalkozni a kérdéssel, mert a Ptk. arra kötelezte a bíróságokat, hogy a minden jogtól megfosztó „cselekvőképességet kizáró” gondnokság alatt élők helyzetét 2018-ig vizsgálják felül. A jogvédők abban bíztak, hogy ezek a felülvizsgálatok enyhítenek a csaknem 26 ezer érintett személy jogfosztásán, ám a gyakorlat nem igazolta ezt. Másfél éves adatgyűjtés után az bizonyosodott be, hogy az érintettek 20 százalékánál a törvényben rögzített határidőre meg sem kezdték a felülvizsgálatot, ahol pedig igen, ott is formálisan, futószalag-szerűen születtek meg a döntések. Emiatt 80-90 százalékban a cselekvőképességet teljes mértékben korlátozó gondnokságban maradtak ezek az emberek. Boros Ilona úgy véli, ebben szerepet játszik a bíróságok rugalmatlansága mellett az is, hogy a pszichiátriai vizsgálatokat és felülvizsgálatokat végző kirendelt szakértők többsége idős és kevés időt szán egy-egy páciensre. A TASZ mindenesetre folytatja a munkát a teljes fogfosztás enyhítésére a mentális betegségekkel küzdők körében.
