Sokan hazavárják Szvetlana Tyihanovszkajat, de legalább annyian vélik úgy, hogy Alekszandr Lukasenko tavaly nyári legyőzőjének inkább külföldön kellene maradnia. Alekszej Navalnij hazatérése Oroszországba ugyanis igencsak felbolygatta a belarusz közvéleményt is. A fehérorosz ellenzék megoszlik annak kapcsán, hogy a Lukasenko rezsim által az országból elűzött Tyihanovszkajának haza kellene-e térnie, esetleg vállalnia a bebörtönzést, mint tette azt Navalnij, vagy nagyobb szolgálatot tesz azzal, ha külföldön képviseli az ellenzék érdekeit. A Tut.by belarusz független hírügynökség több helyi szakértő véleményét gyűjtötte össze arról, mennyire helyes a két ellenzéki politikus összehasonlítása, a vélemények pedig sok esetben egymás szöges ellentétei.
Artem Shraibman politikai elemző szerint a két politikust nem lehet összehasonlítani, márcsak azért sem, mert „más-más ligában játszanak” - Navalnij egy "igazi politikus", az is szeretne maradni, míg Tyihanovszkaja inkább egy szimbólum, a fehérorosz rezsim elleni tiltakozó mozgalom „avatárja”, aki soha nem vezette és nem is akarja vezetni ezt a mozgalmat. Az elemző szerint Tyihanovszkajára nem önmagáért szavaztak az emberek a tavaly nyári elnökválasztáson, ő volt a kompromisszum, ami árán meg lehetne szabadulni a hivatalban lévő elnöktől, Tyihanovszkajanak nincs saját választói bázisa, ő bebörtönzött férje, illetve az ugyancsak bebörtönzött vagy menekülésre kényszerült Viktor Babariko és Valerij Cepkalo táborára támaszkodik.
Navalnij viszont saját politikai tőkéjét építi, a hatalomért harcol, amit emigrációból megvalósítani szinte lehetetlen, a történelem csak két ilyen esetet ismer – Lenint és Homeinit, mellettük csak többszáz elfelejtett emigráns van, írta a fehérorosz elemző Telegramm oldalán közölt, a hírügynökség által ismertetett elemzésében. Hozzátette, Navalnij kockázatvállalása nagyon jó befektetés politikai jövőjébe, de Tyihanovszkajának nem ez a feladata. Neki a belarusz tiltakozó mozgalmat kell külföldön megjelenítenie, neki nem kell hazai politikai tőkét kovácsolnia, nincs szüksége arra, hogy bármilyen funkcióba megválasszák a jelenlegi kormányzat menesztése után. Főképp nem azon az áron, hogy gyerekei, ha átmenetileg is, de mindkét szülő nélkül maradjanak.
Az elemző szerint Tyihanovszkaja hazatérése, letartóztatása néhány napig újabb tiltakozási és szolidaritási hullámot idézne elő, vélhetően újabb nemzetközi szankciókat, de mindez semmivel sem több, mint amit külföldön elérhet. Tyihanovszkaja hazatérése kamikaze akció lenne, szép, csillogó, de fölösleges és értelmetlen, szögezte le Shraibman.
Másképpen gondolja viszont Andrej Jegorov, az Európai Átalakulás Központ elemzője. Szerinte Tyihanovszkaja sokkal inkább „politikus”, mint Navalnij. Az orosz ellenzéki még sohasem nyert meg semmilyen választást, míg Tyihanovszakaja a tavaly nyári kétharmados, de ellopott győzelmével nemzetközi és hazai szinten egyaránt Belarusz elismert vezetőjévé vált. A fehérorosz politikus így sokkal nagyobb lehetőségekkel, erőforrásokkal rendelkezik, mint Navalnij, kockázataik viszont egyenlőek. Mindketten nemcsak a szabadságukat, az életüket is kockáztatják. Jegorov hangsúlyozta, Tyihanovszakaja hazatérését sokan várják, de véleménye szerint komoly előkészítés nélkül ez sem változtatna semmin. Újabb ellenzéki vezető kerülne börtönbe, az emberek változatlanul tiltakoznának és továbbra sem történne semmi. Megfelelő előkészítés mellett azonban Tyihanovszakaja hazatérése fordulatot hozhat Belaruszban is, vélekedik az elemző.
A stáb folyamatosan egyeztet Tyihanovszkaja hazatéréséről, nyilatkozta a hírügynökségnek Franak Vjatyorka, az ellenzéki vezető külpolitikai tanácsadója. Jelen pillanatban azonban ez semmi mást nem hozna, mint automatikus bebörtönzést. A külföldre kényszerült ellenzékiek csapata azon dolgozik, hogy mielőbb mindenki hazatérhessen, a politikai foglyok kiszabaduljanak és szabad választást rendezhessenek Belaruszban.
