A legjobb volna a jogállami vita eldöntésére, ha a magyar és a lengyel polgárok a szavazóurnáknál tisztáznák a kérdést. Ezt a Bizottság alelnöke közölte abból az alkalomból, hogy elkészült az EU jelentése az osztrák demokrácia helyzetéről. Jourová szerint Brüsszel nem fog visszariadni, hogy jelentős összegeket tartson vissza Budapesttől és Varsótól, ha azok megszegik a közös normákat. Erre a januártól érvényben lévő jogállami mechanizmus teremt lehetőséget.
Úgy látja, hogy az Orbán-kormány ugyan próbálkozhat az időhúzással, amikor az Európai Bíróságtól kér állásfoglalást az új eszköz jogszerűségét illetően, de a fájdalmas retorziókat nem tudja elkerülni. A politikus ugyanakkor sok jóra nem számít a 7-es cikkely alapján folyamatban lévő eljárás kapcsán, mert azt annak idején úgy alakították ki, hogy eleve nem tud hatékony lenni. Nem hitték ugyanis, hogy egyszer még igénybe kell venni.
Ezzel együtt hasznos, mert immár hat éve ráirányította a közfigyelmet a jogállamra, amivel addig a kutya sem törődött. A cseh politikus megjegyezte, hogy más tészta a magyar, illetve más tészta a lengyel helyzet, mert Orbán Viktor apró lépésekben szalámizta le a demokráciát, legyen szó a bíróságokról, a médiáról vagy a kisebbségi jogokról. A lengyelek az igazságszolgáltatásban ajtóstul rontottak a házba, módszeresen szegték meg a hatalmi ág függetlenségét. A zsákutcából kiutat jelentene, ha Magyarország és Lengyelország meghátrálna, erre azonban nincs remény. Így jó volna, ha az emberek a megfelelő karikát ikszelnék be legközelebb a szavazólapon.
Az amerikai törvényhozás lerohanása után az alelnök azt tartja a legfőbb leckének, hogy ilyesmi Európában is bármikor megeshet. Főleg ha egyes vezetők a maguk módján értelmezik az alkotmányt, mert ily módon a tűzzel játszanak. Ezért szüntelenül küzdeni kell a szabadságért, a demokráciáért. Annál is inkább, nehogy a szélsőség kiaknázza a koronaválság folytán egyre romló hangulatot.
Bár egyelőre jelentős aggályok övezik az orosz és kínai vakcinákat, a két országban sorba állnak az érdeklődők, így ez mindenképpen nagy dobás Moszkva és Peking számára. Függetlenül attól, hogy a vizsgálati eredmények hiányosak és nem tudni, mennyire volt szigorú a hazai ellenőrzés. Ám mindkettő úgy gondolja, hogy gyógyszeripara világszínvonalú, ily módon pedig abban bízik, hogy az ellenszerek jelentős politikai és kereskedelmi hasznot hoznak számukra.
A kaliforniai RAND kutató intézet egyik szakértője szerint a pekingi várakozások nem is alaptalanok, mert jelentősen módosulhat gyógyszeripara megítélése. Hiszen először rukkol ki ilyen fontos szerrel. Ugyanakkor az orosz és kínai vizsgálati anyagok nem felelnek meg a nemzetközi normáknak, ezért ezeket az oltásokat nem lehet összevetni a nyugati vetélytársakkal.
A lap szerint Kínánál további gond, hogy a vakcinát már több országban is kipróbálták, de egymásnak ellentmondó adatok láttak napvilágot, hogy hol, mennyire volt hatékony. Emellett az is tény, hogy az ágazat odahaza sokáig minőségi gondokkal küszködött és jócskán akadt korrupciós botrány is. Ám a hatóságok intézkedéseket hoztak az ágazat megtisztítására, így odahaza javult a bizalom. Azon kívül a szóban forgó gyárak, így a Magyarország által favorizált Sinopharm, idáig nem jeleskedtek a világpiacon. A külső megítélés idáig nem is érdekelte az érintett cégeket, nem figyeltek oda a külföldi brandépítésre, illetve a megfelelő vizsgálati folyamatra, mert otthon elég volt számukra, hogy élvezték a kormány támogatását – mondja egy hong kongi virológus.
Amerika politikai válságba süpped és ez hatalmas lehetőséghez juttatja Kínát. Éppen 60 éve Kennedy az Egyesült Államok legfiatalabb elnökeként tett határozott ígéretet a demokrácia védelmére. Most Biden a Fehér Ház legidősebb lakójaként attól fél, hogy veszélyben van a szabadság fáklyája, nem utolsósorban odahaza. Ám az amerikai elit közben úgy gondolja, hogy küszöbön az újabb hidegháború, ezúttal Kínával. Washington azonban nem sokat tud tenni, hiszen először a saját háza táját kell rendbe tennie.
Az ország csak most kezd magához térni a járványból, illetve Trump négy éve után. Aminek része volt, hogy az elnök államcsínyt kísérelt meg. Ily módon az USA nem éppen a szabad világ védelmezőjének tűnik. Úgyhogy Biden bölcsebben teszi, ha egyelőre elnapolja a beharangozott demokratikus világtalálkozót.
Amerika leginkább a gazdasági befolyásért viaskodik Kínával. Emellett megy a harc a világkereskedelem technológiai normáinak, illetve szabályainak meghatározásáért is. A Biden-féle csapat azonban már jelezte, hogy egyelőre nem készül új nemzetközi szerződések aláírására, mert érzékeli a haza populizmus és protekcionizmus erősödését. Ezáltal azonban nem tudja erősíteni külső pozícióit. De tekintélyének máris sokat ártott a törvényhozás lerohanása.
A járvány és a politikai agresszió folytán presztizs dolgában nem áll jól Kína sem, de az USA-hoz viszonyítva magabiztos és stabil. Viszont a politikai szabadsággal másutt is gondok vannak, elég csak Navalnij letartóztatását megemlíteni. Mutatja, hogy Putyin úgy érzi: mindent megtehet. Trumppal ellentétben Biden nem lesz elnéző az ilyen jogsértésekkel szemben, csak éppen nem tud olyan meggyőzően kiállni, mint egykor Kennedy.
A vezércikk kiemeli, hogy páratlan bátorságot árult el Navalnij, amikor visszatért a medve barlangjába, öt hónappal azután, hogy megpróbálták méreggel eltenni láb alól. Tudta, hogy le fogják tartóztatni ,amint beteszi a lábát Oroszországba, és afelől sincsenek kétségei, hogy ez mit jelent. Az elnök viszont csakis az elnyomást ismeri hatalmi eszközként. Ám azt is meg kell tapasztalnia, hogy a közösségi média korában minden őrizetbevétel és koholt vád csak növeli az ellenzék vezérének népszerűségét, ráerősít a Navalnij által hangoztatott korrupciós vádakra. A most hazatért politikus ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy az egyetlen dolog, amit egy rothadt és tekintélyelvű rezsim nem képes elviselni, az az igazság.
Putyin és politikai rendőrsége nem tudta elnémítani Navalnijt az interneten. Az elit gonosztevőiről és tolvajairól közzétett videóit sok millióan nézték meg, azokkal jól ráérzett arra, hogy fokozódik az elégedetlenség a pofátlan korrupció és a stagnáló gazdaság láttán. Mivel nem lehetett az államfő kihívója, helyi és regionális szinten igyekezet posztokat szerezni, váratlanul sikeresen. Ugyanakkor a hatalom fellépése nemzetközi hőst csinált belőle.
Ha az elnök most hosszabb időre rács mögé dugja, akkor lesz neki egy ünnepelt politikai foglya. Ha szabadon engedi, akkor gyengének tűnik a fogdmegjei, illetve saját hívei körében, miközben az ellenzék egyfolytában támadja. A legkevésbé valószínű eshetőség azonban az, hogy megmérkőzik Navalnijjal a szeptemberi választáson, tisztességesen és szemtől szembe.
A CDU kongresszusa adós maradt a válasszal, hogy ki lesz a kancellári poszt várományosa, amire válaszul az egyik lehetséges jelölt, a bajor miniszterelnök azonnal feltételeket támasztott és ezzel védekezésre kényszerítette az új pártvezért. Söder jelezte, hogy a két uniópárt egyenlő félként dönt arról, ki legyen a kiválasztott, illetve hogy nem érdeklik a kereszténydemokrata belharcok, taktikázások.
Azaz a párbaj megindult: vagy Laschet vagy Söder, miközben a nagyobbik pártnak határoznia kell a követendő politikáról és a belső erőviszonyokról. Az új vezető annak jegyében győzött, hogy középen kell maradni, nem szabad kísérletezni. Ám közben két ponton is támadási felületet hagyott maga ellen: először is a jobbszárny képviselőjével, Jens Spahn-nal közösen lépett fel. De hogy-hogy? Alibi kell neki a konzervatív szárny részére? Azon kívül nem árulta el, hogy ő maga akar-e a következő kancellár lenni szeptember végén. Ily módon nyúlszínűnek mutatkozik.
Söder viszont, látván, hogy Laschet mindössze 28 szavazattal győzött a konzervatív oldallal szemben, rögtön rájött, hogy belső csatározásokban még semmi sem dőlt el, ezért nem állt be az új elnök mögé. Érzékeli, hogy a CDU-ban a hangulat jobbfelé mutat és azt is tudja, hogy az uniópártokon belül a konzervatív tábor mögötte sorakozik fel. Nekik azt üzeni, hogy nyitott jobbra, de a zöldek felé is. Persze azt is tudni kell, hogy idáig a legnagyobb ellensége mindig saját maga volt. A türelmetlensége és benne forrongó hevesség.
De hogy ki lesz a befutó, abba alighanem belejátszik a véletlen is. Mert a korona diktál, és aki hibázik, az kiesik a versenyből.
