Évek óta fájdítja a szemet a hiányérzet, hogy eltűnt az éterből a Budapest Tv. A ma már sajnos csak online élvezhető csatorna ars poeticája az volt, hogy bármilyen félnótás, aki betámolygott az utcáról, műsoridőt kapott, ha fizetett. Ennek megfelelően az ember biztos lehetett abban, hogy odakapcsolva mindenkor igazi, világvégi, szürreális trash reality-t lát: a szemcsés képernyőn mélykómából frissen ébresztett figurák ropják majd üveges tekintettel playback mulatósra, élőben operálják nővé Ernőt, az agyevő nyulat, vagy csak Anettka porszívózik a stúdióban félpucéran, majd űrhajós lesz, olyannyira, hogy a bulvársajtót megjárt kamusztori szerint a palaui bennszülöttek róla nevezték el az egyik mikronéz szigetet.
A kaotikus diliről mára egyértelműen kiderült, hogy jövőbelátó emberkísérlet volt: a rezzenéstelen arcú médiakamuzás ma már hivatalos kormánypolitika, a Fidesz pedig most éppen a BpTv művészetfilozófiája alapján szervezi meg a keresztény-nemzeti szemléletű filmes és színészképzést. Az tanít, aki akar.
Az utcáról besétáltatott alibitanárok névsora két csoportra osztható. Nagyobb részüket a franc se ismeri, a másik halmazba tartozók pedig szerencsésebb országokban a lábukat sem tehetnék be a tanulni vágyó fiatalok közé. Itt fordítva lesz. Aki színész, dramaturg vagy rendező akar lenni, az innentől nagy ívben elkerüli az Anettka-szigetcsoporttá rombolt SzFE-t, mivel bizton számíthat rá, hogy ott Vidnyánszky Attila kultúrpöffeteg basáskodása alatt öt éven át totális szakmai senkik elemezgetik neki a pozsonyi csatát, pártripacsok tanítgatják, hogyan kell zengzetesen szavalni a tribünről, és párttévés nyaloncoktól leshetik el a pár ezrelékes nézettségű műsorok gyártásának fortélyait.
A jövő magyar filmgyártói kimennek majd szépen külföldre tanulni, aki pedig magyar színész akar lenni, az majd magán színiiskolákba jár, ahogy Hollywood és a Broadway sztárjainak zöme is ilyen tanodákban pallérozódott. Ki tudja, az összeomlásból talán még valami jó is kisülhet. Addig meg legfeljebb Andy Vajna forog a sírjában.