Több mint húsz éve járom a világot, de ez valami különleges volt – mondta Tina Turner 1988. január 16-án. Alighanem az a nap volt fényes karrierje csúcsa, mert 182 ezer néző-hallgató előtt énekelt a riói Maracana stadionban. Hölgy előadó azelőtt és azóta sem adott koncertet ennyi ember jelenlétében, és a negyvennyolc éves művész nem csak a hangjával vette le a lábáról a brazil közönséget. Az O Globo című brazil napilap így írt róla: „Azt is bizonyította, egy nőnek nem kell fiatalnak lennie ahhoz, hogy szép legyen.”
A riói fellépés egy világ körüli turné része volt. A monstre sorozat 1987. március 4-én Münchenben kezdődött, és 1988. március 30-án Oszakában ért véget. Összesen 218 hangversenyből állt, ezek közül 91-et Európában, 87-et Észak-Amerikában, tizenkettőt Ázsiában, tizenegyet Óceániában, hatot Dél-Amerikában rendeztek. Stadionban állt a színpad Rio de Janeirón kívül Dublinban, Koppenhágában, Ottawában, Torontóban, Buenos Airesben, São Paulóban vagy Jokohamában, de akadt előadás az ostendei repülőtéren, a Nürburgring Forma–1-es pályáján, a nimes-i amfiteátrumban, a tel-avivi Jarkon Parkban.
A „rock and roll királynőjének” csillaga akkoriban szebben ragyogott, mint valaha. Tina a nyolcvanas években a zenetörténet alighanem legnagyobb visszatérését produkálta, mert az után, hogy elhagyta a veszedelmes Ike Turnert, aki mellett a felduzzadt ajak, a szem alatti kék-lila folt, az elmozdult ízület, a csonttörés, valamint a pszichológiai gyötrelem a mindennapi élet részévé vált, éveken át csak nosztalgia-énekesnek tekintették, jobbára klubokban és amerikai szállodák báltermeiben lépett fel. Ám Al Green slágeresnek nem nevezhető Let's Stay Togetherjének 1983-as feldolgozása és főként a Private Dancer című nagylemez megjelenése nyomán Turner felkapaszkodott a legmagasabb régiókba. A Magántáncos-albumról a What's Love Got to Do With It első, a Better Be Good to Me ötödik, a Private Dancer hetedik volt az amerikai listán, s ehhez járult nyolcvanötben a Mad Max 3., amely filmben Tina főszerepet játszott Mel Gibson partnereként, s „mellesleg” elénekelte a Billboard-lajstrom második helyére ugró We Don't Need Another Hero-t. Ugyanabban az évben a jótékony és az egész glóbuszt meghódító We Are the World-ben is közreműködött olyan halhatatlanokkal egyetemben, mint Ray Charles, Bob Dylan, Michael Jackson, Lionel Richie, Diana Ross, Bruce Springsteen.
A hazai koncertszervezés legkiválóbb teljesítményeinek egyike, hogy 1985 áprilisában a Budapest Sportcsarnokban is vendégszerepelt. „Átforrósította a hangulatot, a publikum lélegzet-visszafojtva figyelte az előadást, s olyan kitűnő kísérőzenekarral találkozott, amely ritkán fordul meg nálunk” – írták akkoriban.
A két évvel később kezdődő, összesen csaknem négy és fél millió helyszíni nézőt vonzó világturnét már az 1986-os album címadó dalával, a Break Every Rule-lal népszerűsítették, a riói műsor tizenkilenc számból állt. Felhangzott az I Can't Stand the Rain, a Typical Male vagy a Nutbush City Limits – az utóbbi annak a városnak állít emléket, ahol Tina felnőtt –, és szólt két további feldolgozás a Let's Stay Together mellett: a Help a Beatlestől, majd a Proud Mary a Creedence Clearwater Revivaltől. A hőségben, elvégre januárban Brazíliában tombol a nyár, az énekesnő háromszor cserélt miniszoknyát, egyszer tépett farmert szokásos fellépői ruhadarabjai közül, és hat kilót fogyott.
Ám még 2018-ban is átélhette Riót, mert a három esztendeje bemutatott Tina című musical úgy zárul, hogy Turner (Adrienne Warren) a brazíliai kulisszák mögött meditál, miközben a tömeg a nevét skandálja. A darabot a Guardian „forgószél-előadásnak” nevezte. Mások ugyanazt érezték, mint a megörökített énekesnő BS-beli koncertjén: ő egyszerűen a legjobb.
Pedig akkor még meg sem született az eredetileg Bonnie Tyler-nóta, melynek refrénje így kezdődik: „Simply the best”.
