Az utóbbi napokban tartósan nulla fok alá csökkent a hőmérséklet Boszniában. Több száz menekültet fenyeget fagyhalál a lipai tábornál. A boszniai hadsereg közben újabb sátrakat épített számukra, így újabb kétszáz embernek sikerült biztonságosabb körülmények közé kerülnie.
Lipa Bosznia-Hervegovina nyugati részén, Bosanski Petrovac és Bihac között félúton található, az Una nevű nemzeti parktól északra, nem messze a horvát határtól. A boszniai háború óta amolyan senkiföldjévé vált, mindenki elköltözött innen, aki tudott. Ezért is telepítették ide, a 750 méter magasságban lévő területre a menekülttábort, amely a bevándorlók által használt balkáni útvonal egyik állomása.
A tábort még egy éve sem létesítették, 2020 áprilisában nyitotta meg kapuit, ezer fő számára, miután a birai tábort, ami egykor egy hűtőszekrénygyár telephelye volt, elkezdték leépíteni. Lipát már akkor is szükségmegoldásnak tartották, a Bihac városához közel eső birai tábornál biztonságosabb helyre volt szükség a koronavírus-járvány kitörése miatt. Miután a birai létesítményt 2020. szeptember 7-én végleg bezárták, s az ottlévőket a tábor elhagyására kényszerítették, az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM – International Organization for Migration) figyelmeztetett arra: humanitárius katasztrófa fenyeget a közelgő tél miatt. Ehhez képest december 21-ig kellett várni arra, hogy a boszniai kormány elhatározza: Lipában állandó felvevőközpontot hozzanak létre, s konténervárost építsenek 1500 fő számára. Az építési munkálatok befejezéséig pedig a menekülteket visszaküldik a birai táborba – rendelkeztek.
Csakhogy Una-Sana kanton tiltakozott Szarajevó döntése ellen, bejelentette, nem hajlandó ismét megnyitni a létesítményt, mert így a menekültek túl közel kerülnének Bihac városközpontjához. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy az 1995-ös daytoni egyezmény után Bosznia-Hercegovinában decentralizált államot hoztak létre, s nem csak a kiterjedt jogkörökkel rendelkező két föderáció, a bosnyák-horvát és a szerb megalakulása miatt. Az egyes kantonok is jelentős hatalommal rendelkeznek, saját parlamenttel rendelkeznek. Az országban összesen öt elnök és 150 miniszter szolgál. Ennek azonban megvan a maga súlyos ára. A központi költségvetés 41 százalékát fordítják az állami intézmények fenntartására. Igen nagy luxus ekkora bürokrácia finanszírozása egy olyan országban, ahol az egy főre jutó GDP 5000 eurónak felel meg.
A lipai tábor története és az itteni menekültek pokoljárása tanulságos történet. A Nemzetközi Migrációs szervezet 2020. december 23-án jelentette be: el kell szállítani az embereket a lipai táborból, mert az alkalmatlan arra, hogy télen is menedéket nyújtson az embereknek. Ugyanezen a napon ismeretlenek felgyújtották az itteni sátrakat és konténereket, bizonyos szempontból tehát megismétlődött az, ami néhány ezer kilométerrel odébb, a Leszbosz szigetén található Moria befogadótáborban történt még tavaly szeptemberben. A tűzvész során megsemmisült vagy megrongálódott a tábor egy részének infrastruktúrája. Az étkezősátor épen maradt, így aki tudott, itt töltötte el az éjszakát, hogy valahogy elviseljék a hideget, többhelyütt apróbb tüzeket gyújtottak. Elképzelhető, ez mennyire volt biztonságos megoldás.
December 29-én Selmo Cikotic boszniai belbiztonsági miniszter elrendelte hétszáz menekült áthelyezését a lipai táborból a bradinai kaszárnyába, de ebből sem lett semmi, mert a helyiek tiltakozó akciókat tartottak a bevándorlók ellen. A már útra kelt menekültek ezért buszokban éjszakáztak.
Az IOM sem állt a helyzet magaslatán. A lipai tábort „üzemeltető” menekültügyi szervezet vezetője ugyanis elrendelte a tűzvészt követően is épen marad sátrak lebontását. Csakhogy az újak még nem készültek el, így sokan voltak kénytelenek a szabad ég alatt éjszakázni. December 31-én a boszniai kormány rendkívüli ülésén úgy döntött, Bihac, illetve Una-Sana kanton vezetését kötelezni kell a korábbi birai tábor újbóli ideiglenes megnyitására. Ez azonban mind a mai napig nem valósult meg, több helybéli ráadásul blokád alá vonta a tábor felé vezető utat. Ezután a szarajevói belbiztonsági miniszter a hadügyi tárca vezetőjével katonai sátrak építését határozta el.
A helyi hatóságok teljes alkalmatlansága miatt január 1-jén a menekültek tiltakozó akciót tartottak az áldatlan állapotok miatt. Még aznap 150 katona elkezdte felépíteni a sátrakat. Ez azonban még messze nem jelent ideális megoldást. A helyszínen nincs folyóvíz, sem villany, csak a legrászorultabbak számára gondoskodnak fűtésről és rendszeresnek mondható élelmiszerellátásról. Sokan az Európai Unió felelősségét firtatják, de a helyi hatóságok nem éppen együttműködő fellépése miatt Brüsszelnek is meg van kötve a keze. Az EU több vezetője szintén a birai tábor megnyitását követelte, látható, milyen sikerrel. Közben nyugati diplomatáknak annyit sikerült elérniük, hogy a táborban mégiscsak gondoskodnak az áramszolgáltatásról és bevezetik a folyóvizet. Már ez is jelentős előrelépés, bár kérdés, miért kellett erre ennyi időt várni.
A menekültek száma ráadásul nőttön nő. Míg tavaly december elején még 1272-en tartózkodtak a lipai táborban, a múlt hónap közepéig számuk már elérte az 1400-at. Jelenleg 2500-an lehetnek, s becslések szerint 900 menekültnek nem jutott még takaró sem. Sokan közülük éhségsztrájkba kezdtek.
A boszniai regionális vezetők az IOM-et kárhoztatják a kialakult helyzetért, a menekültügyi szervezet viszont azt állítja, már hónapok óta arra kérte a hatóságokat, gondoskodjanak az emberhez méltó körülményekről.
Milorad Dodik, a boszniai államelnökség szerb tagja mindenesetre „szolidárisan” kijelentette, az EU ne is álmodjon arról, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság területén menekülttábor jöjjön létre.
