– Nem X.Y. spiont kell leleplezni, hanem teljes aktanyilvánosságra van szükség – mondta a Népszavának Schiffer András, aki korábban az LMP képviselőjeként számos alkalommal nyújtotta be törvényjavaslatot ebben a tárgyban, amit aztán a Fidesz-KDNP parlamenti többség automatikusan elutasított. Az ügyvéd szerint csak így lehetne biztosítani, hogy „teljes egészében átlátható legyen az a hálózat, amely a rendszerváltás előtt működött, és melynek számos tagja az akkor birtokolt politikai-hatalmi tőkét az állampárt bukása után gazdasági-, kulturális-, médiatőkévé konvertálta”.
– Azt kellene láthatóvá tenni mindenki számára, hogy a rendszerváltást megelőzően kiépült kapcsolatrendszerek hogyan fogtak pozíciót a gazdaságban, a médiában, a kultúrában. Nagyon sokan elcsodálkoznának például azon, ha kiderülne, hogy a 90-es évek médiasztárjai közül ki mindenki volt „fogott ember” a múltja miatt, vagy, hogy az egykori export-import vállalatok (az úgynevezett „impexek”) vezetői közül hányan töltenek ma be fontos gazdasági, politikai pozíciókat – mondta Schiffer András.
Csak emlékeztetőül: a Schiffer András által jegyzett tervezet az állambiztonsági tevékenységet folytató magyar állami szerveknél 1944. december 21. és 1990. május 2. között keletkezett iratok nyilvánossá tételéről szól. Eszerint minden iratot nyilvánosságra kellene hozni, azokat pedig, melyek minősített adatot tartalmaznak, három évente felül kellene vizsgálni. A minősítés csak akkor lenne fenntartható, ha valaki 2000. május 2. után is a nemzetbiztonsági szolgálatoknak dolgozott – vagyis a rendszerváltást követően még legalább tíz évet volt a szervezet tagja; illetve ha a nyilvánosságra hozatal sértené a magyar nemzetbiztonsági érdekeket, vagy a határon túli magyarok érdekeit.
Az egykori hálózati személyek, megfigyeltek szexuális életére vonatkozó információkat azonban csak az érintettek halála után harminc évvel lehetne megismerhetővé tenni. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) honlapján elérhetővé kellene tenni az úgynevezett 6-os kartonok (beszervezési dossziék) digitalizált változatát, az egykori tartótisztek, szolgálati tisztek kinevezési parancsait.
A törvényjavaslat lusztrációs eleme szerint a Nemzeti Emlékezet Bizottságának jelentést kellene készítenie arról, hogy a Nemzeti Kerekasztal Tárgyalások résztvevői, illetve az 1989 óta megválasztott parlamentek, kormányok tagjai, a polgármesterek, állami vezetők közül kik voltak érintettek. A beszervezett ügynökök, egykori állambiztonsági tisztek ilyen tisztségeket nem tölthetnének be, de nem lehetnének állami vezetők, a parlament által kinevezett vezetők, parlamenti képviselők, de még kormányzati tanácsadók sem.
– Az „ügynökkérdés” és az iratnyilvánosság két egymással összefüggő dolog. Megoldásuk nem bonyolult és több lehetőség is van rá – mondta lapunknak Ungváry Krisztián. Az ügynökmúlt feltárásában az egyik legaktívabban résztvevő történész szerint mindenképp nyilvánossá kell tenni az állambiztonság segítőinek nevét és személyi azonosító adatait, ugyanúgy ahogyan ez Szlovákiában és Csehországban történt. Emellett meg kell szüntetni az ügynökkérdést jelenleg szabályzó, „teljesen abszurd 2003. évi III. törvény ügynökdefinícióját”.
– Az, hogy ki ügynök, tudományos kérdés, és az erről való nyilatkozat is az, tehát a tudomány képviselőire kell bízni. Másrészt pedig elég abszurd, hogy ma Magyarországon azt nem lehet ügynöknek nevezni, akit az állambiztonság annak tartott. Ma ugyanis – a bírósági gyakorlat szerint – hiába van meg valakiről a beszervezést igazoló úgynevezett 6-os karton, vagy szerepel „hálózati személyként” az ÁBTL-ban fellelhető iratokban, akár úgy is, hogy pénzt kapott a jelentéseiért, nem lehet „ügynöknek” nevezni. Korábban több per is indult ilyen ügyekben. – Ügynök az, akit annak idején az állambiztonság annak tartott, ez ilyen egyszerű – fogalmazott Ungváry.
Végül pedig „igen hasznos volna, ha az ÁBTL-ben őrzött iratokra ugyanazok a szabályok vonatkoznának, mint a többi levéltár irataira. A szenzitív adatok védelme ezekben eddig is megoldott volt, és a kérdést a levéltári törvény is megfelelően rendezi. Így az ÁBTL iratait is a levéltári törvény hatálya alá kellene sorolni”.
Természetesen, ha valaki az ügynök minősítést saját magával kapcsolatban kétségbe vonja, perelhet az igazáért. De furcsa, hogy most azt büntetjük, aki egy ügynökként nyilvántartott személyről kimondja, hogy ügynök volt – mondta.
A történész szerint a teljes hálózati nyilvántartást megismerhetővé kellene tenni, kivéve azt a néhány embert, akinek tevékenysége még ma is releváns, például azért, mert a kémelhárítás olyan terrorszervezetbe építette be informátorként, hogy nevének nyilvánosságra kerülése még ma is veszélyt jelentene az illetőre vagy a családjára nézve; vagy például azokat, akik 1989 előtt Romániával kapcsolatban végeztek hírszerző tevékenységet. – De ebben szakmai konszenzus van és tényleg néhány emberről beszélünk csak – mondta Ungváry Krisztián.
A történész a visszaperlés lehetőségét is megteremtené azok számára, akik ügynökként nyilvántartott személyekkel szemben veszítettek pert az elmúlt években. Arra a kérdésünkre, hogy hány jelenleg is aktív ellenzéki vagy kormánypárti politikust érintene az iratnyilvánosság, Ungváry Krisztián csak annyit felelt, hogy „fogalmam sincs, nem is érdekel és nem is ezért kellene az egészet megcsinálni, hanem azért, mert sz...s lepedőben nem jó feküdni”.
