Két napot töltött pszichológusa javaslatára a Herfordban található fiatalkorúak börtönében Lucy Diakovska, a No Angels együttes volt énekese. Itt őrzik a legsúlyosabb bűncselekményeket elkövetőket, a büntetés-végrehajtási intézetnek 260 rabja van. A bolgár származású, majdnem harminc éve Németországban élő énekesnő a „a rács mögötti” beszélgetésekkel próbálja feldolgozni élete egyik meghatározó traumáját: azt, hogy megerőszakolták.
Nem is igazán tudta
Mielőtt Lucy Diakovska átlépte volna a hírhedt fegyintézmény küszöbét, hónapokig készült. (A rendhagyó látogatásra a német RTL televízió kísérte el Diakovskát.) Nemcsak a technikai nehézségeket kellett legyűrnie (például számos engedélyt kellett beszereznie), de a lelkét is fel kellett készítenie.
„Nagyon vártam, de pont ugyanennyire féltem is ettől a látogatástól. Hiába tudtam, hogy egyetlen másodpercre sem maradok egyedül, percre pontosan lebontott forgatókönyv szerint zajlik majd minden, egyszóval nem történhet velem semmi baj, mégsem aludtam sokat a herfordi utazás előtti utolsó napokban. Nem igazán tudtam, mit várok ettől az egésztől. De a pszichológusom szerint, ha sikerül megérteni valakinek az indítékát, akkor az segíthet a történtek feldolgozásában” – mondta Lucy.
Egy órára bezárva
Az énekesnő pár perce lépett be a börtön kapuján, amikor felbőgött a sziréna. A televízió stábját és Lucyt egy üres szobába zárták, mondván: ott várják ki, amíg a váratlan veszélyhelyzetet sikerül megoldani. Egy óra elteltével engedték ki őket, a történtekről semmit sem lehetett bemutatni a televízióban, de az kiderült, hogy az egyik rab összetörte a cellájában található berendezési tárgyakat, hogy felgyújtsa azokat. Dühöngésének oka az volt, hogy megtudta, a bíróság döntése értelmében másik fegyintézetben kell folytatnia büntetése letöltését – és ezzel a zúzós perfomansszal tiltakozott az áthelyezése ellen.
„Ilyen esetek sajnos bármikor megtörténhetnek – kommmentálta az esetet Martina Twelenkamp, akinek szociális munkásként az a feladata, hogy beszélgessen a fiatalkorú bűnözőkkel. – Sokan vannak itt, akiket senki sem vár a falakon kívül, nincs családjuk, nincsenek barátaik, jövőképük sincs, tanulmányaikat nem fejezték be, így elhelyezkedni sem tudnak. Ezeket a fiatalokat sajnálom a legjobban, ők úgy érzik, nem veszíthetnek semmit, egy-egy botrány alkalmával legalább figyelnek rájuk, foglalkoznak velük.”
Azt mondta, megverték
Lucy Diakovskát szülőhazájában, Bulgáriában erőszakolták meg 1996-ban, amikor húszéves korában meglátogatta a szüleit. A helyi diszkóból tartott hazafelé, valaki leütötte és a magáévá tette.
„Magamat hibáztattam a történtekért, nem is igazán volt kedvem elmenni a diszkóba, de végül rászántam magam, később sokszor eszembe jutott, ha otthon maradok, akkor ez nem történik meg. A pszichológusom azt mondta, ez hibás gondolatmenet, ilyen bűncselekménynél soha nem az áldozat a hibás.”
Az énekesnő évekig nem beszélt a történtekről a szüleinek sem, amikor az őt ért támadás után hazaért, azt mondta, megverték. Feljelentést nem tett, mert akkoriban – tévesen – úgy tudta, hogy a nemi erőszak elkövetőit csak három hónap börtönbüntetésre lehet ítélni Bulgáriában. Ezenkívül biztos volt benne, hogy nem kapják el a tettest, mivel semmilyen személyleírást nem tudott adni, a sötétben nem látta az elkövetőjét.
Megnőtt a távolság
Lucy úgy gondolja, feldolgozta a vele történteket, ám teljesen mégsem tudott túllépni rajtuk.
„Nincsenek pánikrohamaim, ami sok nőnél előfordul, akikkel ugyanez megtörtént, nem álmodom erről, de a támadás óta nagyobb távolságot tartok az emberektől. Zavar, ha egy idegen egy méternél közelebb kerül hozzám, és igyekszem elkerülni az olyan helyzeteket, hogy férfi legyen mögöttem. Az engem ért támadás előtt nőkkel, férfiakkal is volt szexuális kapcsolatom, utána csak nőkkel. Nem tudom, hogy ez így alakult volna-e akkor is, ha nem erőszakolnak meg, erre senki sem tudja a választ.”
A hatalmat élvezte
Az adásban Martin néven szerepelt egy 21 éves szexuális bűnöző, aki összesen 64 nőt zsarolt a róluk készült aktképekkel – és szexet követelt tőlük a fotók eltüntetéséért. Egy alkalommal került sor aktusra, Martin hároméves börtönbüntetést kapott. „Ezekben a helyzetekben a hatalmat élveztem, az izgatott fel, amikor chatelés vagy telefonbeszélgetés során éreztem a félelmet, a rettegést a másikon. Az aktus sokkal kevésbé volt izgalmas, mint az odáig vezető út” – mesélte a fogoly, akit gyermekkorában éveken át molesztált szexuálisan az egyik családtagja.
„Különleges volt Martinnal találkozni, el kell telnie még egy kis időnek, amíg magamban a helyére tudom tenni ezt a beszélgetést. Emberként nagyon sajnálom őt a gyermekkora miatt, de a tette akkor sem elfogadható. Más beszélgetéseknél is azt éreztem, hogy ezeknek a srácoknak esélyük sem volt a normális életre, egyenesen vezetett ide az útjuk, talán azért, mert nem kaptak elég szeretetet, törődést. Felkavaróak voltak ezek a találkozások, örülök neki, hogy lehetőséget kaptam eljönni ide” – mondta Lucy.
