A vezércikk szerint immár elérhető közelségbe került, hogy Donald Trumpot felelősségre vonják a Kongresszus ostromáért. Hiszen az elnök szította az ostromot, ami megrázó, ugyanakkor számítani lehetett rá. Mégpedig azóta, hogy a távozó elnök megkérdőjelezte a választás eredményét. Még a szavazás előtt egy nappal is azt közölte, hogy csakis csalás következtében veszíthet. De már évek óta uszította a jobboldal legvadabb elemeit. Ám a dolgok még fordulhatnak rosszabbra is. A törvényhozáson, a kormányzat tagjain és mindenek előtt a Republikánus Párton múlik, hogy ne így legyen.
Az egyik lehetőség, hogy alkalmatlanság címén a hátralévő időre felmentik tisztsége alól. De ennél jobb az alkotmányos vádemelési eljárás, mert annak során eltilthatják attól, hogy még egyszer harcba szálljon a Fehér Házért. Egyik lehetőség sem szavatolja azonban a rendet. Sőt, megerősíti az érzést a szélsőjobbon, hogy megsértették jogait. Ugyanakkor a távozó elnök az idő múlásával csak még veszedelmesebb lesz. Ezért mielőbb meg kellene indítani ellene az impeachment-et.
Lehet, hogy az is eredménytelennek bizonyul, de legalább erkölcsi figyelmeztetést jelent. A Kapitólium megrohamozása azt mutatja, hogy a szélsőjobb nemzetbiztonsági gondot okoz, ráadásul a konzervatívok fő áramlata támogatja. Ennek ára azonban egyre inkább egyértelmű. Kínának az ölébe hullik, hogy a káosz láttán gúnyolódjon a demokrácián. Az amerikai demokrácia megerősítése évekbe fog telni. De kezdődhet azzal, hogy felelősségre vonják a gazember elnököt, nehogy még egy vérontást okozzon.
Eljött az idő, hogy felébredjenek az európai demokraták, mert őket is utolérheti az a sors, mint két napja az amerikai jogállamot. Hiszen Magyarországon és Lengyelországban ugyanazok a sötét erők működnek, mint a tengerentúlon. Mindkét országban hanyatlik a demokrácia, de figyelmeztető jel Le Pen legutóbbi elnökválasztási eredménye is.
Trumpra sokan azért voksoltak novemberben, mert tekintélyelvű. Tudván tudták, hogy nem lát különbséget a tények és hazugságok között. Nem sokon múlott, hogy nem kapott megbízást újabb 4 évre. Európa némi felsőbbrendűséggel figyeli az USA-t, azt hiszi, errefelé egy ilyen politikus nem kerülhet hatalomra. Nem-e? Elég csak Mussolinire, Hitlerre, a görög juntára, az 1981-es spanyol puccskísérletre, a korábbi Jugoszláviára, a Brexit-kampányra emlékeztetni.
A közelmúlt egymást követői válságai folytán az emberek fogékonyak arra az ideológiára, amely visszatérést ígér a mitikus múlthoz, amikor minden jobb volt. Két részre szakítja a társadalmat, szembeállítja a népet és az ún. elitet. Putyin, Erdogan, Orbán, Bolsonaro és a többiek egytől egyik képesek arra, hogy ugyanarra vegyék rá a tömegeket, mint most Trump.
Jobb erre felkészülni, de persze nem könnyű felvenni a kesztyűt a populizmus, az összeesküvés elméletek, a történelmi mítoszok ellen. Ezért azután sok demokrata úgy akar küzdeni a szélsőjobb ellen, hogy koppintja a módszereiket. Ám ez csak megerősíti a másik oldalt.
Ezért tanácsos szemtől-szembe nekik menni, ahogyan azt Merkel tette a menekültválság során. Nem állt rá a szélsőségesek farvizére, ragaszkodott a maga igazához, noha azt mondták, hogy rámehet ő is és a CDU is. De pont az ellenkezője történt. Az AfD visszaszorult. Mindebből az következik, hogy a demokrácia európai erőinek nem szabad elviselniük többé a magyar és a lengyel kormány antidemokratikus húzásait. Egyértelműen Budapest és Varsó értésére kell adni, hogy elárulják a jogállam értékeit, ám ez elfogadhatatlan. Ellenkező esetben menetet szerveznek Brüsszel ellen, mielőtt a demokratikus tábor észbe kapna.
A világot ugyan sokkolták szerdán a Washingtonból érkező felvételek, Cas Mudde azonban arra figyelmeztet, hogy ilyesmi nemrégiben már sokfelé történt a világban, így pl. Magyarországon is. Mégpedig 2006-ban, amikor megostromolták a televíziót és hetekig csatáztak a rendőrséggel. Sok tekintetben ez volt a kiindulópont, hogy Orbán Viktor radikalizálódott, majd 4 évvel később visszatért a hatalomba.
A Georgia-i Egyetem kutatója, akinek szakterülete a populizmus és a szélsőségek, példaként említi meg, hogy a vakcina ellen tüntető szélsőjobbosok a nyáron megpróbáltak behatolni a Bundestagba, vagy hogy a szélsőjobb által felheccelt holland gazdák két éve kormányzati épületeket rongáltak meg. Az effajta akciók előzménye mindig gyávaság, a hatóságok kudarca és a hagyományos jobboldal rövid látó megalkuvása volt.
Ezek a pártok ugyanis úgy próbáltak közeledni a szélsőséges szavazótáborhoz, hogy azt az igazi népnek kiáltották ki, noha csak egy hangos kisebbségről volt szó, amely állítólag áldozati szerepkörre kényszerült. Ily módon azonban csak egyre jobban elszemtelenedett a szélsőjobb és fokozatosan erőszakossá vált. A jobboldal zöme viszont egyre jobban megijedt. Egy csomó tekintélyes politikus már nem mer megszólalni, nehogy célpont legyen a csőcselék számára – személyében is.
A radikális bandák által bevetett nyílt erőszaknak fel kell ébresztenie mindazokat, akik lehetővé teszik felemelkedést a szélsőjobb számára. Az ugyanis tesz a részletekre és minden kompromisszumra. A szemében ha nem szövetséges vagy, akkor ellenség. Azok számára pedig nincs könyörület. Ennél fogva a liberális demokrácia híveinek ki kell mondaniuk, hogy a szélsőjobb a fennálló rendet veszélyezteti.
De most nem a 30-as években élünk. A társadalom nagy része támogatja a jogállamot. De csak csendesen, miközben képviselői egyre inkább figyelmen kívül hagyják és nem védik meg a többséget. Itt az idő egyértelműen és nyíltan elutasítani a fehér áldozatiság mérgező narratíváját.
A Trump által előidézett zűrzavar az egész világon kiverte a biztosítékot a populista jobboldal által jelentett veszélyek miatt. Európában egyre több szó esik arról, hogy nyomást kell gyakorolni Magyarországra és Lengyelországra, illetve meg kell büntetni őket, mert mind Budapesten, mind Varsóban az amerikai elnökhöz hasonló jobbos figurák ragadták magukhoz a hatalmat. Átírják a törvényeket és elhallgattatják az ellenzéket, hogy bebiztosítsák uralmukat.
Ahogy Trump nem volt hajlandó belenyugodni a választási vereségbe, ugyanúgy kevesen hiszik, hogy hasonló esetben Orbán, Erdogan vagy az indiai elnök harc nélkül átadná a székét. Az Európai Külkapcsolati Tanács német irodájának elnöke azt tartja az amerikai események legfőbb tanulságának, hogy a demokráciát törékeny szerkezetnek kell tekinteni, amely belső védelemre szorul. Viszont ha egy populista megszerzi a rendvédelmi szervek ellenőrzését és rá tudja venni azokat, hogy segítsenek aláásni a demokráciát, nos, az a vég kezdete.
A washingtoni események figyelmeztetést jelentenek más demokráciák számára, ahol a konzervatív mozgalmak és azok oligarcha támogatói hatalmuk megtartására próbálják meg kiaknázni a szélsőjobb tombolását. Biden már korábban jelezte, hogy nemzetközi konferenciát hív össze a demokrácia megerősítésére.
Az Európai Külkapcsolatok párizsi intézetének igazgatója arra figyelmeztet, hogy bárhol megtörténhet az, ami két napja Washingtonban. A Fülöp-szigetektől Brazíliáig, Indiától Közép-Európáig, jobboldai vezetők a nép emberének tüntetik fel magukat, így szilárdították meg uralmukat. Vagyis nem szabad alábecsülni a populista jobboldalról érkező fenyegetést.
Sylvie Kauffmann, a Le Monde volt főszerkesztője ehhez azt teszi hozzá, hogy ha egy politikusban olyan vonásokat fedeznek fel, mint Trumpban, akkor semmiképpen sem szabad a hatalom közelébe engedni.
A populista közép-európai vezetők vagy kínban vannak az amerikai törvényhozás megtámadása miatt, vagy politikai üzenet továbbítására használják ki azt. Orbán Viktor, aki igen szívélyes viszonyt alakított ki Trumppal, a struccpolitikát választotta: lapít. A hatalom részéről mindössze Novák Katalin írt annyit, hogy a képek megrázóak és fenn kell tartani a demokráciát, a választások előtt, alatt és után is.
Két nappal korábban az amerikai külügyminiszter hívta fel a figyelmet arra, hogy az Obama-kormányzat úgy kezelte Magyarországot, mint Észak-Koreát, de ezt teljes kudarcot hozott. A jelenlegi washingtoni vezetés viszont megújította a kapcsolatokat, miközben ragaszkodott a demokratikus normákhoz. Ez pont elég is volt, jegyzi meg a francia lap, hogy Amerika elnyerje az illiberális magyar rendszer feltétlen támogatását.
De Lengyelország is a homokba dugta a fejét: Duda elnök azt hangoztatta, hogy itt amerikai belügyről van szó. A szlovén államfő viszont saját sérelmeit hozta fel, mivel 8 éve, akkori kormánya a baloldal által pártol tüntetések hatására kényszerült lemondani. Ezzel szemben a cseh kormányfő egyértelműen elítélte a történteket, mint ahogy a szlovák elnök asszony is.
Ily módon felvetődik, hogy milyen lesz a régió viszonya a Biden-adminisztrációval. A csehek és a szlovákok számára kockázatos, hogy az USA ugyanabba a kosárba teszi őket, mint nyughatatlan magyar és lengyel szomszédjaikat, jóllehet Prága és Pozsony egészen másfajta politikát folytat.
Európában sűrűn megesik, hogy gyorsan felível egy-egy szélsőjobbos párt, de azután le is hanyatlik. Az ugyan igaz, hogy az efféle bohócok hamar beleütköznek a plafonba és onnantól kezdve sok vizet nem zavarnak, lásd az AfD-t, Salvinit vagy az önmagukat dicstelenül lejárató osztrák szabadságpártiakat. Gyorsan kiderült róluk, hogy vezetőik tehetségtelenek.
Hasonló bohóc áll Oroszország és Törökország élén is, ráadásul ők megpróbálják bedönteni az uniót. Nagy országokról van szó, amelyek közel vannak Európához, bár az nem lehet állítani, hogy jól vezetik őket.
Viszont az EU-nak nem szabad azt hinnie, hogy a szélsőjobbos ellenzék mindig a saját dugájába dől, mert ez veszedelmes önelégültséghez vezethet. Az akkori brit kormányfő pl. lebecsülte a kilépéspárti szélsőségeseket.
Magyarország pedig arra bizonyíték, hogy mi van akkor, ha egy tehetséges politikus veszi kézbe egy lázadó párt irányítását. A kormányfő az utóbbi 10 évben sorra verte vissza Brüsszel próbálkozását a megrendszabályozására.
A legtöbb tagállamban kisebbségben van az euroszkepticizmus, a polgárok egyre toleránsabbak az olyan ügyekben, mint a migráció, pedig a szélsőségesek egykor annak hullámain jöttek fel. Úgy néz ki, hogy a bohócok rendre beleütköznek a szilárd mennyezetbe, de azért Orbán mutatja, hogy ha valaki át tudja törni a plafont, akkor utána igen nehéz megállítani.
A kommentár úgy ítéli meg, hogy szégyen, ám egyben lehetősége is kínál Trump politikai öröksége. Biden elnökségét ugyanakkor kedvezően befolyásolja mind a Kapitólium lerohanása, mind pedig a georgia-i szenátusi pótválasztáson aratott kettős győzelem. Afelől persze ne legyen senkinek se kétsége, hogy Trump állt az amerikai demokrácia szíve ellen intézett végzetes támadás mögött.
Moszkvában és Pekingben boldogan sugározzák a felvételt az épületet megrohamozó és odabent randalírozó csőcselékről, miközben Berlinben és Párizsban nem győznek sopánkodni. De ezek a képek döntő bizonyítékot jelentenek, hogy milyen is volt Trump elnöksége. Igazából az ostrom annak elleplezésére szolgált, hogy a republikánusok – egészen páratlan módon – négy év alatt elvesztették mind az elnöki tisztséget, mind pedig a törvényhozási többséget. Ilyesmire legutóbb 1892-ben volt példa.
Ebből persze a párt levonhatná a következtetéseket és legközelebb megerősödve térhetne vissza – ha Trump nem élvezne 90 százalékos támogatottságot saját táborán belül. De lehet, hogy most sokaknál beindul a kijózanodás. Mindenesetre a jobboldal kevésbé lesz képes obstruálni az új kormányzat munkáját. Viszont látszik, hogy milyen ára van a Trumppal kötött elátkozott alkunak. Így az is, hogy a siker érdekében meg kell szabadulniuk az elnöktől. Hiszen ő, azon felül, hogy történelmi léptékű vereséget szenvedett, hajlandó volt vérontást előidézni az amerikai törvényhozásban.
Van jó minden rosszban – hívja fel a figyelmet Fareed Zakaria, a neves elemző, aki vagy félévszázada megalkotta az illiberális demokrácia fogalmát. Elismeri, hogy az amerikai történelem egyik leggyalázatosabb eseménye zajlott le tegnapelőtt, ekkora fenyegetés 150 éve nem érte az ország demokráciáját. Ám úgy érzi, hogy benne van a megújulás lehetősége. Először is azért, mert akik idáig mentegették Trumpot, most láthatták pőrén, kezében a füstölgő pisztollyal, ami kétségtelen bizonyítékot jelent.
Mert hiába hivatkoztak arra, hogy a járvány idején az elnök nem csikart ki különleges jogokat. A tekintélyelvű politikusok a maguk számára akarnak hatalmat, hogy még jobban berendezkedjenek tisztségükben és megsemmisítsék az ellenségeket. Putyin nem azért halmozott fel ekkora erőt a saját kezében, hogy megoldja az orosz szociális ellátását, hanem hogy senki se tudja kiütni a nyeregből.
A republikánus vezetők a novemberi választás után összeszorították a fogukat, miközben Trump életveszélyes hazugságokat és összeesküvés elméleteket terjesztett. Egyetértettek viszont azzal, hogy megtámadja az eredményt. Igaz, joga volt hozzá, csak az nem egyenlő azzal, hogy élnie is kellett ezekkel az eszközökkel. A szokásjog van olyan fontos, mint a törvény. A demokráciát – Magyarországtól, Törökországon át, Indiáig – legnagyobb részt teljesen törvényes úton-módon építették le.
De az jó hír, hogy a lázadás kudarcot vallott. A káosz miatt a felkelők védekezésre kényszerültek, Trumppal az élen. Azon kívül a kormánypárt több prominense végre felhagyott azzal, hogy az elnök buksiját simogassa. Közben a georgia-iak elutasították a trumpizmust. Így lehet, hogy véget ér a politikus körüli lázas felhajtás, hiszen egy narcisztikus demagógról van szó, aki gerjeszti a rasszizmust és gyűlöletet, és szembemegy az ország demokratikus berendezkedésével.
A zűrzavar és a rombolás ugyanakkor bizonyíték arra, hogy a társadalom nyílt, kész szembenézni a saját bajaival, és ha átvészeli a vihart, akkor új energiára-erőre kap, nagyobb ellenállást tanúsít.
