Az Úr 2021. esztendejében az év első lottósorsolásán golyók helyett koponyákat pörgetnek. Összesen harminckettőt. Ahány foga van a kieső darabnak, olyan számnak felel meg. Szóval, ha szegény párának csak egy maradt siralmas élete végére, akkor ő az 1-es. Ilyen kevés variációs lehetőséggel biztos könnyebb nyerni, gondolhatnánk, holott egyáltalán nem így van. A koponyák foga gyakran kiesik sorsolás közben, így egymás mellé kerül két azonos szám. Ilyenkor újra kell sorsolni. A tévé saját fogásza veszi kézbe az ügyet. Meg mire az összes terítékre került koponya fogát összeszámolják, órák telnek el. A lottósorsolás egész estés program. Az egyik csatornán ez megy. A másikon a szemétfőző verseny (kandírozott rozsdás csavar párolt műanyag fóliaágyon), a harmadikon a zombi-tehetségkutató (avagy ki tud legtovább agy nélkül vonaglani? – ez lényegében nem sokat változott). Unottan kapcsolgatok egyik adóról a másikra. Minden a hullahasznosításról szól. Ez a világjárvány hozadéka: vége a fogyasztói társadalomnak. Ennek még örültem is, míg első shoppingolásom alkalmával kiderült, hogy nincs mit és miből vennem. A kirakatokban próbababák helyett csontvázak állnak. Született modellalkatok.
Már akkor gyanút kellett volna fognunk, mikor a papírpénzt kivonták a forgalomból. És mikor az aranygyűrűmért csak egy több millió éves mamutkörömgombát adtak a zaciban. Aztán elfogyott ez is. Ha már megittuk az összes kőolajat, és elrágcsáltunk minden autót, rádöbbentünk, hogy így nem mehet tovább. Hiába várjuk, hogy helyreálljon a Covid előtti világ. Hiába várjuk a megváltást. Egyébként meg: a holtak Jézus nélkül is feltámadnak.
Az állatvédők sem panaszkodhatnak: minek kínoznánk állatokat, ha embereket is lehet?
Bámulom a tévét. Elképzelem, hogy popcornt eszem közben. Pedig csak követ szopogatok. Legalább sosem fogy el.
– Boldog új évet! – mondja széles mosollyal az egyik díszbaba-műsorvezető.
Leesik az arca. A másik gyorsan felkapja. Adáshiba – írják.
– Hát, ma se nyertem új fejet – ásítom, diszkrét cuppanással kiveszem, tartódobozába igazítom, majd lecsukom a szemem.
