A baltimore-i születésű Angel McCoughtry már gyerekkorában szenvedélyesen rajongott a kosárlabdáért, ami nem csoda, lévén lelkész édesapja is ezt a sportot űzte. Kislányként szeretett volna az egyházi bajnokságban pályára lépni, ezt azonban nem engedték neki, mondván ott csak fiúk játszhatnak. Az edzésekre viszont lejárhatott, s hamar kiderült az ott lévő fiúknál jóval tehetségesebb.
Mivel az alacsonyabb ligákban kiemelkedő játékos volt, 2009-ben az észak-amerikai női profi kosárlabda-bajnokságban (WNBA) szereplő Atlanta Dream draftolta, ráadásul 1/1-esként. Az első szezonban ebből következőn nem meglepő módon elnyerte az év újonca díjat.
2009 és 2018 között végig az Atlanta Dream játékosa volt, a holtidényben pedig Európában kosárlabdázott, így többek közt Sopronban is eltöltött hat hónapot. Három évvel azt követően, hogy debütált a WNBA-ben az Amerikai Egyesült Államok színeiben megszerezte első olimpiai aranyérmét a 2012-es londoni játékokon.
„Sosem gondoltam volna, hogy egyszer olimpikon leszek. Dobogóra állni életem legjobb pillanata volt” – emlékezett vissza a sikerre. Négy évvel később Rióban ismét tagja volt hazája válogatottjának, s megszerezte második ötkarikás aranyérmét. Emellett kétszeres világbajnoknak (2010, 2014) is vallhatja magát, illetve 2007-ben a Pan Amerikai Játékokon is a győztes csapat tagja volt.
2018-ban aztán súlyos térdsérülést szenvedett, másfél év kihagyás után tavaly februárban térhetett vissza a pályára, már a Las Vegas Aces színeiben, amellyel egészen a liga döntőjéig menetelt.
„Ez azt mutatja, attól, hogy rossz időszakot élsz meg, még nem kell, hogy feltétlen véget érjen a karriered. Nehéz szituáció, mert vannak, akik kételkednek benned és azt gondolják, sosem leszel már olyan, mint régen. De ha hiszel magadban és keményen dolgozol, akkor újra ott lehetsz a világ legjobb játékosaival. Ez még egy befejezetlen ügynek tűnt” – idézte fel azt az időszakot, amikor sérülése miatt sokan már lemondtak róla.
A leszbikusságát 2015-ben nyíltan felvállaló McCoughtry már pályafutása korai szakaszában tudta, hogy élete végéig nem tud megélni a kosárlabdázásból, éppen ezért évekkel ezelőtt civil projektekbe kezdett. 2010-ben például létrehozta a saját nevét viselő alapítványt.
„Mint tudják, a sport mindig is fontos része volt az életemnek, de amikor kicsi voltam, nem mindig engedhettük meg magunknak, hogy új cipőt vagy felszerelést vásároljunk. Küldetésünk, hogy tanítsuk az ifjúságot, hogy kellő önbizalom és értékes életvezetési képességek birtokában megvalósíthassák álmaikat” – mondta McCoughtry, aki projektjével szerte a világon kosárlabdapályák felújításában és átalakításában is segédkezik. űMég a sérülését megelőzően, 2017 januárjában pedig megnyitott egy fagylaltozót, amelyben édesapja az üzletvezető.
„Úgy érzem, sokan kosárlabdáznak, és ez az egyelten dolog, amit tudnak csinálni. Miután befejezik a pályafutásukat, elvesznek” – magyarázta McCoughtry, aki nem sokkal később egy másik vállalkozásba is belefogott, alapított egy szórakoztató céget, amelynek fő profilja a filmforgalmazás, valamint a film-, és tévéműsorgyártás.
McCoughtry nemcsak a cég vezérigazgatója, hanem egy tévéshow forgatókönyvét is ő írta, illetve ő volt a 2020-ban megjelent Mom works című rövidfilm producere is. Emellett a zeneiparban is bontogatja a szárnyait, 2017-ben a Vanity, 2019-ben pedig a Never Let Go című számot jelentette meg.
„Új üzleteket akartam létrehozni, hogy elfoglalt legyek, enyhítsem a stresszt és hogy csak alkossak” – jelentette ki. Célokból pedig a kosárlabda pályafutását illetően sincs hiány, a 34 esztendős játékos szeretne ott lenni hazája csapatában Tokióban, s egy harmadik olimpiai arannyal foglalná keretbe sikerekben bővelkedő pályafutását.
