Kultúrharcos időben nehéz túllépni a háború okozta sérelmeken, sebeken, pedig érdemes volna. E szemszögből a Magyar Televízió most vízkereszt előestéjén nem tett mást, mint amit tennie kellett és sokszor kellene: elővette az archívumból a Katona József Színház egyik meghatározó előadásának felvételét, Shakespeare klasszikusát, A vízkereszt vagy amit akartok című előadást.
A színház honlapja szerint a Zsámbéki Gábor által rendezett produkció premierjét 1989-ben tartották, öt éven át játszották, összesen hetvenháromszor, külföldi vendégjátékokra is meghívták. A televíziós felvétel dátuma nem szerepel a főcímlistán, de valószínű, a bemutató után nem sokkal rögzítették. Ebben az időben sok televíziós felvétel készült, profi módon, szakmai szempontok alapján, remek televíziós stábbal. Az időszak összeért a Katona József Színház nagy korszakával akkoriban egymást követték a ma már legendásnak számító előadások, ezek közé tartozik a Vízkereszt is.
Izgalmas, ha belemegyünk egy kicsit a részletekbe. Itt van például a nagyszerű fordítás, melyet Radnóti Miklós és Rónay György jegyez. Radnóti elkészítette az első két felvonás fordítását de a munkát már nem tudta befejezni, ezért a harmadik felvonást Rónay fordította, ennek a változatnak a bemutatóját 1947-ben tartották a Nemzetiben.
De maradva a Katonánál: egészen nagyszerű Khell Csörsz díszlete, ami nagyrészt üres tér, de persze mégis jóval több annál. Egy nem egyenletes, homokkal, földdel borított emelkedő. Ahogy a darabban elhangzik: tajtékos vidék. Szakács Györgyi jelmezei önálló képzőművészeti alkotások, gondoljunk csak a szereplők által viselt fejfedőkre, kalapokra, sapkákra, amelyek jól jellemzik az adott karaktert.
Zsámbéki pontosan elemezte a vígjátékot, ami olykor csehovi mélységekbe repít, máskor pedig szabad, szárnyaló és bátran nevettető. Még a televízión keresztül is az érzékeinkig hatol az érzelmek állandó hullámzása. Az ikerpárt játszó Söptei Andrea és Stohl András vonzóan fiatal és csillogó. Értük tényleg érdemes rajongani. De a karakterszerepekben is jelentős művészeket látunk.
Több, az előadásban látható színész már nincs köztünk, például a Nemes Böffen Tóbiást alakító Vajda László, aki számára telitalálat ez a feladat. Fiatalon távozott az itt apró szerepben látható Csendes Olivér és Ternyák Zoltán. De a Valentinét játszó Hollósi Frigyes, a papot alakító Kun Vilmos is már az égi társulathoz tartozik. Jó látni a szerencsére még köztünk levőket is, a teljesség igénye nélkül: Básti Julit, Benedek Miklóst, Szirtes Ágit és Blaskó Pétert.
Az előadás végén a Bolondot megformáló Kaszás Gergő dala teszi zárójelbe a boldog véget, aki arról énekel: bőrig ázunk napra nap. És akkor még nem is visszhangoztak a világjárvány lehangoló számai.
