2021-es előrejelzésében a lap kizártnak nevezi, hogy az unió már az idén alkalmazná a múlt év végén elhatározott jogállami mechanizmust. Először is a Bizottságnak ki kell dolgoznia, hogy a gyakorlatban miként szerezzenek érvényt az új szabályozásnak, amelynek értelmében meg lehet vonni az uniós támogatásokat, ha valamely ország nem tesz eleget a demokratikus elveknek. Azon kívül meg kell várni, hogy az Európai Bíróság szabad jelzést ad-e az új rendszernek. Egyesek abban bíznak, hogy a döntés gyorsított eljárásban születhet meg, de még akkor is hónapok kellenek hozzá, ám akár még egy jó év is eltelhet addig.
Akkor pedig Orbán Viktor, aki miatt elsősorban megalkották a jogállami feltételeket, kellő időhöz jut, hogy kitalálja, miként védheti ki a mechanizmust még a jövőre esedékes választások előtt.
Az elmúlt évben a vírus miatt sok helyen korlátozták a személyi szabadságjogokat, de Magyarországon ezen felül még megnyirbálták a kisebbségek jogait is – írja évértékelőjében a televízió. A Fidesz-kormány miatt az ország mumus lett uniós körökben, mivel lebontja a sajtószabadságot és a jogállamot. De olyannyira, hogy szankciókkal néz szembe.
Tavaly az LMBT-közösség lett a hatalom legfőbb célpontja: egy sor reformot hoztak ellene, az alaptörvény módosítása pedig jóformán megtiltja a meleg házasságot, illetve hogy ilyen párok gyereket fogadjanak örökbe. Ezek után némi meglepetést keltett, hogy Szájer Józsefet Brüsszelben egy férfi orgia kellős közepén kapták rajta. Ezek után a politikus hivatalosan lemondott, és a tervezett változtatásokat mégis törvénybe iktatták.
A Brexit mindkét fél számára fájdalmas veszteség, és még sok idő kell hozzá, amíg kölcsönösen feldolgozzák, az EU azonban fel van villanyozva, mert a kilépés páratlan lehetőséget kínál számára. Úgy hogy a Biden-kormányzat olyan partnereket talál majd Európában, akik el akarják érni a maguk „stratégiai autonómiáját”.
Mindenesetre az egyik legnagyobb tagállam hagyta ott az uniót, jelentős gazdasággal és erős hadsereggel, és némileg hanyatló liberális hagyományokkal – éppen akkor, amikor Magyarország és Lengyelország a nacionalizmus felé fordul.
A távozás következményei azonban nem egyformán jelentkeznek a két oldalon. Nagy-Britannia közel jár a felbomláshoz, mert komoly az esélye, hogy Skócia és Észak-Írország a kilépés mellett, dönt és más-más úton ugyan, de csatlakozik az integrációhoz. Az EU ugyanakkor régóta meglévő, jelentős akadályokat távolított el az útjából és ismét beindította a német-francia motort a szorosabb együttműködés érdekében.
A francia Külügyminisztérium főtitkára sajnálatosnak nevezte a britek kiválását, ám úgy értékelte, hogy az hozzájárult az EU megerősödéséhez, miután a szervezet végig az egységét bizonyította a tárgyalásokon. Emellett a közösség olyasmiket csinál mostanában, ami korábban elképzelhetetlen lett volna: lépéseket tesz a kvázi szövetség felé. Ennek része, hogy újragondolják a földrész szerepét, Macron így találta ki a stratégiai autonómiát.
Márpedig ezek a törekvések óhatatlanul ütközést provokálnak az új amerikai vezetéssel, még akkor is, ha Biden és a kijelölt külügyminiszter is tisztában van azzal: időközben változtak az idők és a nagy feladatok megoldásához kölcsönös engedmények szükségesek a világpolitikában.
Természetesen Európa, hátában a Brexittel, valamint a fokozódó nacionalizmussal, nem lábal ki betegségéből egyik pillanatról a másikra. Az unió túl bürokratikusan, ugyanakkor nem eléggé demokratikusan működik. Továbbra is jelentős a belső megosztottság. De hogy egykor az egyik alapító atya, Jean Monnet megfogalmazta: Európa a válságok idején talál magára.
Európában oly mértékben lendületbe jött az integráció elmélyítését szorgalmazó német-francia tandem, hogy ez teljesen új helyzetet teremt. Párizs és Berlin annyira erős, hogy akár egymaga is keresztül tudná vinni terveit. Ugyanakkor a Brexit folytán megszűnt a védőernyő azon országok számára, amelyek idáig élvezték, hogy a reformtörekvések meghiúsításával a britek kikaparták nekik a gesztenyét.
Ennek a csoportnak, benne a takarékos négyekkel, azaz az osztrákokkal, hollandokkal, dánokkal és svédekkel, továbbá a magyarokkal, lengyelekkel, csehekkel, szlovákokkal, finnekkel és máltaiakkal, nincs elég ereje, hogy megkontrázza Németország és Franciaország szándékait. De a kelet-nyugati érdekek egyébként is igencsak eltérőek. A garast a fogukhoz verő államok ódzkodnak a többiek anyagi megsegítésétől, az új tagok pedig attól zárkóznak el, hogy Brüsszel politikai eszközökkel megkösse a kezüket.
Vétózni azonban nem mernek, mert akkor megnézhetnék magukat az EU-n belül. Idáig persze egészen másként álltak a dolgok, mert mint Juncker elárulta: a várható brit ellenállás miatt az uniós intézmények sokszor óvakodtak, nehogy javaslataik túl messzire szaladjanak, mert London úgyis megakadályozta volna azok jóváhagyását. Most azonban a Bizottság előző elnöke szerint nagyot javult a hangulat Brüsszelben, sokkal könnyebben működik majd az integráció. Pl. már a vírusalapot sem lehetett volna elfogadni, ha Nagy-Britannia még tag volna.
Sokan bíznak abban, hogy nagy időszak veszi kezdetét ily módon. Ehhez az szükséges, hogy Berlin és Párizs egy ütemre lépjen, amire van remény. Hogy idáig jutottak, az Németországnak köszönhető, mert Merkel feladta korábbi politikáját, mármint hogy szó sem lehet közös, uniós adósságfelvételről. Felismerte ugyanis, hogy az eurót sodorná bajba, ha a járvány okozta hatalmas recesszió folytán még nagyobb lenne a gazdasági különbség az egyes államok között.
Viszont azóta szédítő sebességgel zajlanak a dolgok Brüsszelben, és nem tudnak mit tenni ellene sem kicsiny, de gazdag, ám a pénzüket féltő négyek, sem pedig a jogállami feltételekről hallani sem akaró visegrádiak.
