Mádon egy borász akár hatvanmillió forint vissza nem térítendő állami támogatást is kaphat gépek beszerzésére vagy telephely bővítésére. Ám ha valaki Rátkán vagy Tolcsván – mely települések szintén Tokaj-Hegyaljához tartoznak –, működtet hasonló vállalkozást, legfeljebb tízmilliót kérhet. Mi több, ennek csak hetven százaléka a támogatás, hárommillió forintot önerőként magának kell előteremtenie.
Mindez a kormány által nemrégiben a hátrányos helyzetű településeken működő mikro- és kisvállalkozások fejlesztéseinek támogatására kiírt, európai uniós forrásokat kezelő GINOP-1.2.9-20 nevű pályázatának mellékleteiből derül ki, amelyben két részre osztják – s egyben rangsorolják – a támogatandó települések körét. Meglepő módon a szegényebb helységeknek jut kevesebb.
A szerencsések közé tartozhat akár Mészáros Lőrinc is, akinek Dereszla nevű borászata Bodrogkeresztúron található. Ugyanilyen aránytalanság más térségekben is szembeötlő: egy balmazújvárosi vagy egy csurgói pék akár hatszor kevesebb pénzt kaphat a vállalkozása fejlesztésére, mint egy abádszalóki vagy mezőhegyesi. Ennek az az oka, hogy a kormány két településtípust különböztetett meg anélkül, hogy ezt a rangsorolást bármivel is indokolná.
Az úgynevezett „szabad vállalkozási zónában” valamivel több mint kétezer, főként az ország északkeleti és dél-dunántúli térségében lévő falu, illetve kisebb vagy közepes méretű város található. Rájuk szánnak kevesebbet, s ők kapják a pénzt rosszabb feltételekkel: az itt működő vállalkozások fejlesztésére együttesen kétmilliárd forint jut, legfeljebb tízmillió forintot kaphat egy-egy cég, de abból is vállalnia kell az egyharmados önrészt. A „gazdaságélénkítő és felzárkózó” települések alkotják a másik, jóval kisebb csoportot, ők százhatvanketten osztozhatnak a támogatási összeg nagyobbik felén, hárommilliárd forinton. Itt egy-egy vállalkozás akár hatvanmillió forintot is elnyerhet, ráadásul a teljes összeg ajándékpénz, nem kell visszafizetni.
– Ezek az aránytalanságok kísértetiesen emlékeztetnek az 1940-es években elkezdődött folyamatra. Akkor átlagosan öt településből létrehozták a községi közös tanácsokat, aztán a központi falvaknak, kisvárosoknak jutott a támogatásokból, míg a peremtelepülések olyanok voltak, mint a mostohagyerekek: járni járt, de nem jutott nekik – fogalmazott Köteles László, Komlóska volt polgármestere, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat tagja. Szerinte a legszegényebb falvak továbbra is csak alamizsnát kapnak, míg a kiválasztottak bőséges lehetőséget, és – tette hozzá – az utóbbi kategóriába tették azokat, a NER-nek kedves falvakat és városokat, ahova eddig is öntötték a pénzt. Ő ezek közé sorolja például a 2200 fős Mádot.
Igazságtalanságot és aránytalanságokat lát a pályázati kiírásban Gulyás János, az Ózdhoz közeli Borsodbóta polgármestere is, aki maga is gyakorlott pályázatíró. Rámutatott: a decemberben megjelent kiírás szerint a dokumentációt jövő év január 19-étől február 18-ig lehet beadni azzal a kitétellel, hogy pályázatokat csak a forráskimerülésig fogadnak be. Így azok a tehetősebb vállalkozások lesznek előnyben, amelyek elég gyorsan képesek reagálni, azaz meg tudják fizetni a pályázatíró cégeket, s van tartalékként néhány millió forintjuk, hogy előzetesen finanszírozzák a költségeket. Ilyen eszközökkel egy olyan szegény, és valóban hátrányos helyzetű faluban, mint amilyen például Borsodbóta, nem rendelkeznek a vállalkozók.
A keleti országhatárnál lévő Ricsén három vállalkozóval beszéltünk, azt tudakolva, vajon melyikük tudja igénybe venni a támogatást: ketten jelezték, nem is hallottak erről a lehetőségről, a harmadik pedig olvasott ugyan róla, de úgy látja, esélye sincs ringbe szállni, mert nem tudja vállalni plusz emberek foglalkoztatását. Annak is örül, ha sikerül a jelenlegi létszámot megtartania, és nem mennek el a munkásai közül még többen az ország nyugati felébe, ott keresve a boldogulást.
Úgy tűnik, akadnak azonban olyan települések is, ahol már felkészülten várták a pályázat megjelenését. Farkas László, a kormány támogatásával a Máltai Szeretetszolgálat szárnyai alá vont – az ország egyik legszegényebb településeként számon tartott – Tiszabura polgármestere három olyan vállalkozást is megnevezett, amelyek e program révén szeretnének bővülni a faluban: egy helyi trafikos, egy autószerelő és egy építőipari cég. Hogy mennyi pénzre pályáznak, azt egyelőre nem tudni, de a papírok kitöltésében az önkormányzat is segítséget nyújt majd – tette hozzá.
Szerettük volna megtudni, vajon a kormány miért támogatja kevésbé kétezer hátrányos helyzetű település vállalkozásait, s miért segíti jobban százhatvan másikét, ám a kiírást jegyző Pénzügyminisztérium sajtóosztályáról napokig nem kaptunk választ az ezzel kapcsolatos kérdéseinkre.
