A pálinka alapvető élelmiszer – jelentette ki egy novemberi parlamenti ülésnapon Orbán Viktor miniszterelnök, komoly megdöbbenést okozva ezzel egészségügyi körökben, egyúttal heves helyeslést kiváltva az egymillió alkoholista országában.
– Ha a miniszterelnök azt mondta, akkor biztosan alapvető élelmiszer – nevette el magát az egykori miniszter, volt országgyűlési képviselő és megyei közgyűlési elnök Gyenesei István, aki a pálinkaliberalizáció óta az ország egyik legismertebb magánfőzője. – Komolyra fordítva a szót: tisztelem annyira a pálinkát, hogy elfogadjam a kormányfői minősítést.
Gyenesei megjegyezte: a pálinka fogyasztása, illetve az otthoni pálinkafőzés 2010 óta divattá vált, bár már a rendszerváltás utáni években is érezhető volt a kereskedelmi főzdék termékeinek jelentős minőségjavulása. A 2008-as pálinkatörvény – ebben határozták meg többek között, mi nevezhető pálinkának – újabb lendületet adott a párlatkészítésnek. 2010 óta pedig sok háztartásban kezdtek el komolyan foglalkozni az otthoni pálinkakészítéssel.
– Az elmúlt 10 évben a kereskedelmi főzdék száma csaknem megötszöröződött, emellett a bérfőzdék egy része is megjelent termékeivel a piacon. Ez azt eredményezte, hogy a kereskedelemben is megjelenő termelés több mint ötszörösére nőtt – magyarázta. – Jelenleg hivatalosan évente 5-6 millió hektoliterfok gyümölcspárlat készül, nem hivatalosan viszont közel kétszer ennyi. Az össztermelés mintegy 10 százalékát adják a kereskedelmi főzdék, a felét a bérfőzdék, a többi magánfőzésből származik.
Csakhogy Gyenesei István szerint az utóbbi a hivatalos adatokban alig jelenik meg, ugyanis jelentős arányban illegálisan főzik. Az önkormányzatoknál 27 ezer magánfőző berendezést jelentettek be, noha hozzávetőlegesen 50 ezer lehet az országban. A bejelentetteknek csupán negyede vesz párlatjegyet, ami nélkül elvileg nem is lehetne főzni, viszont nagy részük csak a minimálisan előírt 3500 forintos, azaz 5 liter főzését lehetővé tevő jegyet vásárolja meg. Így lehetséges, hogy 150-200 ezer liter az a magánfőzésből származó mennyiség, amit hivatalosan tartanak számon. A valóságban viszont ennek 20-30-szorosa a magántermelés. Ráadásul a be nem jelentett főzőberendezések egy része valójában illegális bérfőzdeként működik.
– Ezért is teljesen értelmetlen a párlatadójegy, hiszen nincs belőle érdemi bevétele az államnak, amely láthatóan nem is akar a magánfőzésen keresni – jegyezte meg az egyik legeredményesebb magánfőző. – A házi készítésű pálinka ugyanis ma Magyarországon nem gazdasági, hanem politikai kérdés.
Gyenesei István hozzátette, a magánfőzés felszabadításából és adómentessé tételéből egyértelműen profitált a pálinka, mint termék, ugyanis jól érzékelhető a minőségi javulás. – A magánfőzők egy része autodidakta módon, illetve a szervezett képzéseknek köszönhetően igényes pálinkakészítővé vált. Jelenleg több mint negyvenszer annyi képzett magánfőző van az országban, mint a kereskedelmi főzdékben összesen – állította. – Ez persze versenyhelyzetet is generált, hiszen látványos a magánfőzött pálinkák minőségjavulása, ami formálja a közízlést.
A kaposvári pálinkamester szerint további minőségemelkedést jelentene, ha a magánfőzők egy részének lehetővé tennék, hogy adózott termékeikkel megjelenjenek a piacon. Ez persze jelenleg Gyenesei István szerint is utópia, noha szigorúbb berendezés-ellenőrzéssel, a megfelelő képesítést és az eredményességet előírva kifejezetten csúcskategóriás termékek kerülhetnének kereskedelmi forgalomba. Ez csak egy marginális részét érintené az összes fogyasztásnak, azaz nem veszélyeztetné a kereskedelmi főzdék mennyiségi pozícióját.
– Vas András
Családokat tönkretevő „alapélelmiszer”
Az alkoholt, illetve azon belül a pálinkát egyfajta alapélelmiszerként, értékként beállítani nagyon veszélyes fegyver, amelyik visszafelé is elsülhet egy olyan országban, ahol egymillió alkoholista él, s ahol több évtizede, kormányokon átívelően nem sikerült megalkotni a nemzeti alkoholstratégiát. Ennek oka éppen az lehet, hogy az alkohol jövedéki termék, amiből az államnak komoly bevétele származik – fogalmaz Kohári Szilvia, a szenvedélybetegeket 2008 óta segítő, a Magyar Karitász által működtetett egri RÉV-központ vezetője, akinek munkáját tavaly Jószolgálat-díjjal is elismerték.
– Sokan felvetik, hogy egy-két pohár pálinkától még senki nem válik függővé, ez azonban ilyen módon nem igaz. Van ugyanis olyan személyiség, aki valóban meg tud maradni az úgynevezett „szociális ivó” szintjén, vagyis alkalmanként, étkezéshez, társaságban, vagy épp a nap lezárásaként megiszik egy pohár bort vagy egy kupica pálinkát, s ettől még nem válik az alkoholizmus rabjává – mondta. Ez utóbbi nem akaratgyengeség vagy az önuralom hiánya – amit sokan szeretnek az alkoholizmus okaként megnevezni –, hanem egyfajta pszichiátriai kórkép, egy olyan betegség, aminek jól körülhatárolt ismérvei vannak. Szerinte az alkoholfüggők családjában élő gyerekeket nagyobb eséllyel érinti meg valamilyen addikció felnőttkorban.
A szakember hangsúlyozta: alkoholista nem egyik napról a másikra lesz valaki. – A segítői beszélgetések során szerzett tapasztalatok szerint, ha valaki öt-hat éve észleli a betegség komoly tüneteit, akkor rendszerint 15-20 évre vissza tudunk menni az előzményekig – mondta. A kezdeti „partiarcokból” előbb botrányhősök lesznek: az ivásuk rendszeresen kapcsolódik valamilyen eseményhez, amin kiakasztják a környezetüket is. Majd kialakul a függőség. Ez minden téren következményekkel jár: felborítja a szociális kapcsolatokat, rombolja a mentális állapotot, kihat az illető és családja egzisztenciájára. Végül az alkoholista mindent elveszíthet, a családot, a barátokat, a megbecsülést, a munkahelyét.
– Doros Judit
