Ha majd egyszer valaki arra lesz kíváncsi, hogy miképpen kezeltük 2020-ban a világjárvány nyomán kialakult válságot, annak nem lesz érdemes érvényes helyzetmegítélésként elfogadnia mindazt, amit Matolcsy György MNB-elnök a Magyar Nemzet kérdéseire kifejtett erről. Rajta és a NER legelszántabb hívein kívül ugyanis aligha akad józan gondolkodású ember e hazában, aki az elmúlt száz év (eddig) ötödik legnagyobb visszaeséséről úgy gondolná, hogy „rövid távon sok sebet ejt, de a gazdaság alapszövetét nem rombolja” – és most jön a lényeg! -, „mert az immunrendszerünket megerősítettük, és a válságot jól kezeltük.”
Beleélve magunkat az elnök hasonlatának világába, s elfogadva azt a tényt, hogy a jegybank valóban időben nyújtott az éves GDP 13 százalékának megfelelő támogatást a gazdaság szereplői számára, egy bökkenőre bukkanhatunk. Ez a „helikopterpénz” a mennyiségét tekintve alkalmas lett volna arra, hogy a nehéz helyzetbe kerülő vállalatok munkavállalóit kisegítse; ezt tették világszerte, ahol a világjárvány hatásainak tompítására ugyancsak csúcsra járatták a pénzjegynyomdák gépeit. De a magyar kormány másként járt el: szelektíven osztogatott pénzeket egyes – valóban kritikus helyzetbe került – ágazatok számára, de a munka alapú társadalom téves ideájához ragaszkodva továbbra is az Európai Unió legrövidebb időtartamú munkanélküli ellátását tartja fenn, ami így téves következtetések levonásához vezet, hiszen aki a három hónapos intervallum lejártával sem tud elhelyezkedni, az már nem minősül munkanélkülinek.
De valójában mindehhez semmi köze sincs a jegybanknak, hiszen – bár Matolcsy György lassacskán nyolc esztendős elnöksége során eddig erről nem vett tudomást – a gazdaságpolitikát a kormány, s azon belül főként a pénzügyi, valamint az információs és technológiai tárca formálja. Ha az MNB elnöke nem a partvonalról bekiabáló kibic szerepében tetszelegne, akkor most, az év végén nem lenne mód a fejére olvasni, hogy márciusban, tehát már a koronavírus-járvány közeledtének tudatában azt mondta, a 2018-as és 2019-es növekedésünk ismeretében idén 3 százalékos növekedési többletet érünk el az Európai Unió országaihoz képest. Ugyancsak túlzott optimizmusnak tűnhetett az a kijelentése is, hogy minden egyensúlyi mutatóban, a folyó fizetési mérlegben, az államháztartási hiányban és a munkaerőpiacon egyaránt fenntartható állapotot hozott létre a kormány. Matolcsy György melldöngetését követően egy hónapon belül minden összeomlott.
A világ országai mind megszenvedik a járvány gazdasági következményeit, és számos gazdaságstratéga örülne annak, ha 2022-re legalább a tavalyi esztendő szintjét sikerülne a főbb mutatókban elérni. Azonban egy sérülékeny, a versenyképességben, a digitalizációban és a zöldgazdaságban nem jeleskedő ország nem áltathatja magát azzal, hogy mindaz, amit elért, fenn is tartható. Az elnök által kedvvel citált William Blake idézet is jól szemlélteti hibás helyzetmegítélését: sajnos ő tényleg úgy véli, hogy "A düh tigrisei bölcsebbek a betanított paripáknál".