Mit jelent a hetedszer elnyert év sportolója elismerés? Komoly hazai vetélytárs híján más nem is nagyon nyerhetett.
Sárosi Laura: Természetesen más érzés most az élen végezni, mint volt az első alkalommal, de most is nagyon örülök neki.. Ugyanez a helyzet a magyar bajnoki címekkel is, az első emlékezetesebb, mint a többi.
Krausz Gergely: Nagyon nagy öröm minden évben az élen zárni, azt nem mondanám, hogy nincs vetélytársam, jönnek fel a riválisok, de remélem, sikerül előttük maradnom.
Miért kezd el valaki tollaslabdázni Magyarországon?
S.L.: A szüleim sportoltak, én sporttagozatos általános iskolába jártam a testvéreimmel, itt a tollaslabda volt az egyik választható sportág és mindhárman ezt kezdtük el.
K.G.: Móri vagyok, a helyi lehetőségek határozták meg a sportág kiválasztását, nem tudtam, mit kezdjek el, az egyértelmű volt, hogy sportolni fogok. A foci és a tollaslabda között lehetett választani, az általános iskolai tesitanárom azt mondta, hogy a tollaslabda való nekem. Nagyon örülök, hogy ezt a sportágat ajánlotta.
Teniszben aki tartósan a legjobb száz között van a világranglistán, az már a versenyeken megkeresett pénzdíjakból meg tud élni. Önök is ott vannak a legjobb száz között a sportágukban.
S.L.: Igen, erről beszélgettem már teniszező ismerősömmel, nálunk alacsonyabbak a pénzdíjak, lehet, hogy még a legjobbak sem tudnak csak ebből megélni, én egész biztosan nem. Külföldi bajnokságokban játszom, szerepeltem már a dán, a svéd, a lengyel ligában is. Ilyenkor a hétvégi bajnoki fordulóra kellett kiutazni ahhoz a csapathoz, amelyikben játszottam. Szerencsére olyan helyzetben vagyok, hogy a szponzorom és a szegedi klubom megfelelő hátteret tud biztosítani.
K.G.: A legjobb 30-40 talán megél, de nem úgy, mint a teniszezők. Hiába vagyunk itthon a legjobbak, muszáj egyéb bevételi forrás után nézni, én Németországban játszom rendszeresen a csapatbajnokságban, ami szakmai szempontból is hasznos, erős ellenfelekkel szemben gyűjtök tapasztalatokat. Ezen kívül négy éve egy gépész-villamos cégnél dolgozom villamosmérnökként, olyan a munkaköröm, hogy távolról is lehet dolgozni, ha előre szólok. Fejben külön tudom választani a munkát és a sportot, volt olyan, hogy versenyre is vittem magammal a laptopom és a szabad időmben dolgoztam, például Jamaikában adódott ilyen helyzet.
Egyre népszerűbb a strandtollaslabda.
S.L.: Nagyon jónak tartom, hogy van egy szabadtéri változata is a sportágnak, ezzel sokkal több embert lehet elérni, ha sokan játsszák, akkor nő a sportág tömegbázisa. Kicsit mások a szabályok, mint az általunk űzött teremváltozatban. Röplabdapályán játsszák, magasabban van a háló és a labda műanyagból van, kicsit nehezebb, mint a teremben használt, ami logikus, mert így nehezebben fújja el a szél.
K.G.: Az jó, hogy egyre népszerűbb lesz és sokan játsszák, annak nem örülök, ha összekevernek minket a strand-tollaslabdázókkal, de ezzel gondolom mindenki így van, aki teremben játszik. Még gyerekcipőben jár a strandváltozat, nem játszottam soha.
A koronavírus-járvány minden sportág és sportoló életét felforgatta, mennyire befolyásolta az Önök mindennapjait?
S.L.: Én ősszel elkaptam a fertőzést, három hétig feküdtem otthon pozitív teszteredménnyel, ledöntött a lábamról, nagyon megviselt ez az időszak, nehezen nyertem vissza a formám és a motivációm. Felborult a teljes versenynaptár is, a tervek szerint 15-16 olimpiai kvalifikációs versenyt rendeznek még márciustól gyakorlatilag az egész világon. Lesz verseny Indiában, Peruban vagy Svájcban is, ezen kívül vár ránk egy Európa-bajnokság. Úgy kell kiválasztanunk a helyszíneket, hogy minél több selejtezőpontot gyűjtsünk. Három hete volt a csapat Európa-bajnokság Angliában, belegondolni is rossz, ha mostantól ilyen körülmények között lehet csak versenyezni, nézők nélkül, buborékban, mindenkitől elzárva, folyamatos tesztelések mellett.
K.G.: Szerencsére nem kaptam el a fertőzést, sokat teszteltek minket, szörnyű, ami most van, de sokakat még durvábban érint a járványhelyzet. Nem szeretném, ha elhalasztanák az olimpiát, az elmúlt egy évben mindössze egy versenyem volt, persze van ennek pozitívuma is, több idő maradt a gyakorlásra, különböző képességek fejlesztésére. Nagyon várom, hogy márciusban folytatódjanak a kvalifikációs versenyek.
Ha nem tudnak több olimpiai selejtezőt rendezni, akkor…
S.L.: Kint vagyunk az olimpián.
K.G.: Ez sem lenne igazságtalan, mert tizenegy hónap selejtezőinek eredményeit összesítették, mindenkinek volt lehetősége elég pontot gyűjteni.
Laura, Ön már vett részt olimpián, a 2016-os riói játékokra jutott ki, mit mondana Gergőnek, miben különbözik ez a verseny egy világ- vagy Európa-bajnokságtól?
S.L.: Számomra a legnagyobb élmény a megnyitó volt, amikor a magyar zászlóval mentünk körbe a stadionban telt ház előtt, ezt máshol nem lehet átélni. Fantasztikus az olimpiai falu is, ahol minden sportolóról tudom, hogy ugyanannyit küzdött, dolgozott a kvóta megszerzéséért, mint én. Egyedi élmény az olimpia, nem hasonlítható más versenyhez.
K.G.: Nekem óriási motivációt jelent, hogy esetleges kijutásommal én lennék az első magyar férfi tollaslabdázó, aki ott lehet az olimpián. Európai Játékokon már voltam kétszer, ott is sportolói faluban laktak a résztvevők, de az esemény mérete, jelentősége természetesen nem hasonlítható az olimpiához. Ha kijutnék, akkor élvezném a versenyt, tőlem az erőviszonyok alapján nem várható el dobogós helyezés, nem lenne rajtam akkora nyomás, mint a jó eredményre esélyeseken. Az lenne a célkitűzésem, hogy a csoportomban, ahol várhatóan ázsiai és európai ellenfél vár majd rám, utóbbit legyőzzem.
