A 2021-es év döntő lesz a német belpolitika szempontjából, hiszen mandátuma lejárta után távozik a kancellári székből Angela Merkel. Egy korszak lezárul, de nagy kérdés, hogy mi következik ezután, ki lesz az a személyiség, aki a német kormány fejeként az Európai Unió jövőbeni irányvonalát is meghatározza. Egyáltalán milyen utat választ a közös Európa? Folytatódik-e Berlin kompromisszumokra építő, az EU-t mindenáron egybetartani kívánó politikája? Esetleg Németország átadja a kezdeményezést Franciaországnak? S ami a mi szempontunkból a legfontosabb, bekeményít-e egy új berlini adminisztráció Magyarországgal szemben vagy minden marad a régiben?
Bárki legyen is a következő kancellár, kizárhatjuk, hogy Németország nem törekedne vezető szerepre az EU-ban. Emmanuel Macron francia elnöktől ugyan nem állna távol, hogy ő vegye át a stafétabotot Merkeltől, de Franciaország igen messze van attól, hogy akár csak megközelítse Németország gazdasági erejét és politikai befolyását. Valószínűsíthető viszont, hogy a britek kiválásával megerősödik a német-francia tengely. Az eltelt egy év, de különösen az utolsó, vétófenyegetések által beárnyékolt néhány hónap ugyanis megmutatta, szükség van egy magra az EU-n belül, amely képes szót érteni a takarékos ötökkel és a déli államokkal egyaránt. Szándékosan nem említjük a visegrádi államokat, mivel a Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Csehország közötti együttműködés idén végképp szétesett, hiszen sem Pozsony, sem Prága nem támogatta a magyarok és a lengyelek vétófenyegetését.
Merre halad tovább Európa? A német kereszténydemokraták január 16-án választják meg digitális konferencián a CDU új elnökét. A konzervatív Friedrich Merz, a korábban esélytelennek tartott, de mostanra népszerűvé vált Norbert Röttgen egykori környezetvédelmi miniszter és Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke közül választhatnak a kereszténydemokrata küldöttek. Igaz, nem magától értetődő, hogy közülük kerül ki a következő kancellár személye, nem kizárt ugyanis, hogy a CDU következő vezetője átengedi a Merkel utáni szövetségi kormány irányítását Markus Söder bajor miniszterelnöknek, aki mindinkább Berlin felé kacsint. Illetve elviekben az sem zárható ki, hogy baloldali kormány alakul a szociáldemokraták, a Zöldek, valamint a Balpárt között, egyelőre azonban a közvélemény-kutatások alapján erre a legkisebb az esély.
Vizsgáljuk meg, hogyan alakulhat a német-magyar viszony akár egyik, akár másik jelölt kancellárrá választása esetén. Egészen gyökeres változásra nem lehet számítani. A német külpolitikát alapvetően pragmatizmus jellemzi, s az sem elhanyagolható szempont, hogy a Magyarországon működő német vállalatok igen jelentős állami támogatást, kedvezményeket kapnak a magyar kormánytól. Hangsúlybéli eltolódások azonban biztosan lesznek.
„Papíron” Friedrich Merz áll a CDU elnökjelöltjei közül a legközelebb Orbán Viktor politikájához, hiszen élesen bírálta Angela Merkel menekültpolitikáját és ő a jelöltek közül a legkonzervatívabb. A genderpolitikát és a melegjogokat illetően is hasonlít a véleménye a magyar kormányéhoz.
Merz azóta akart visszavágni Merkelnek, hogy utóbbi 2002-ben - már pártelnökként - leváltotta a CDU frakciójának éléről. Mindmáig a CDU jobbszárnyának kedvence és nagy reménysége maradt, aki szakítana a Merkel által képviselt centrista, sok tekintetben szociáldemokrata politikával. 2018 decemberében csak néhány szavazaton múlt, hogy ne őt válasszák a CDU elnökének Annegret Kramp-Karrenbauer ellenében. Most ráadásul jobbak az esélyei, mint akkor, hiszen ő a legnépszerűbb a CDU tagok körében. Ellene szól viszont, hogy sokan attól tartanak: túlságosan is megosztja a pártot és elidegeníti a centristákat.
Merz aligha engedné el az EU gyeplőjét, többször is hangoztatja, szívén viselné az Unió sorsát. Hiába vélekedik a magyar kormányhoz hasonlóan bizonyos kérdésekről, ez nem jelenti azt, hogy szemet hunyna Orbánék demokráciaellenes intézkedései felett. Áprilisban, a Westdeutsche Allgemeine Zeitungnak adott interjújában úgy foglalt állást, hogy már a magyar parlament által elfogadott felhatalmazási törvény elfogadása előtt nagy szkepszissel figyelte a budapesti kabinet ténykedését. S ez valóban így is van. 2019 májusában keményen bírálta az Orbán-kormányt, miután a magyar miniszterelnök bejelentette, nem támogatja tovább a néppárti Manfred Webert az Európai Bizottság elnöki tisztségére. Akkor kerek-perec kijelentette, a Fidesznek távoznia kell az Európai Néppártból. „Az EPP hidat akart építeni a Fidesz felé, ám láthatóan Orbán nem akar átmenni ezen. Nagyon sajnálom mindezt, de ha nem hajlandó rálépni erre a hídra, elkerülhetetlen a válás” – fejtette ki Merz.
Amikor pedig idén novemberben Magyarország és Lengyelország bejelentette, megvétózzák az EU pénzügyi csomagját, Merz ugyan nem mondta azt, hogy akkor e két ország nélkül indítják útjára a helyreállítási alapot és a hétéves költségvetést, de szavaiból az derült ki, nincs elragadtatva Budapest és Varsó lépésétől. Úgy vélte ugyanis, nem lát lehetőséget a kompromisszumra. „Ha a blokádot nem oldják fel, a jövő évtől Európa legnagyobb válságát élhetjük át a második világháború óta” – jelentette ki.
Armin Laschetet Angela Merkel szellemi örökösének tartják, ettől függetlenül az észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök lehet a legmegengedőbb az Orbán-kormánnyal kapcsolatban. Ezt az a nemrégiben elhangzott kijelentése is igazolja, amely szerint ha európai megoldást találnak a menekültválság megoldására, az még nem azt jelenti, hogy mind a 27 országnak ugyanazt kell tennie és Magyarországot nem lehet kényszeríteni a menekültek befogadására.
Laschet a múltban is igen szívélyes volt az Orbán-kormánnyal és képviselőivel. Ódzkodott a budapesti kabinet nyílt bírálatától. 2016-ban, az 1956-os forradalom 60. évfordulóján Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert fogadta, s bár már addig is számos, nemzetközi visszhangot keltett antidemokratikus törvényt fogadott el az Orbán-kormány az eltelt hat év alatt, Laschet erre utalást sem tett. Örömtelinek nevezte, hogy Magyarország az EU tagja, emlékeztetett a határnyitásra és külön kiemelte, „sokat köszönhetünk Magyarországnak.” Némi jóindulattal apró bírálatnak nevezhetjük a következő kijelentését: „A közös európai értékek a szabadság, a jogállamiság, a szolidaritás a jelenlegi uniós kihívások mellett is a megoldások alapját kell hogy képezzék”.
Laschet kivételes óvatosságát az magyarázhatja, hogy a német tartományok közül Észak-Rajna-Vesztfália a legnagyobb befektető Magyarországon, Bajorországot is megelőzve. Néhány tízezer magyar él a tartományban és többrétű együttműködés zajlik Magyarország és Észak-Rajna-Vesztfália között.
Amennyiben Norbert Röttgen lenne a CDU következő elnöke, majd kancellár, hasonlóan viszonyulhat a magyar kormányhoz, mint Angela Merkel. A húzd meg ereszd meg politikáját képviselheti. Tavasszal, a magyar felhatalmazási törvény elfogadása után támogatta, hogy az Európai Unió eljárást indítson Magyarország ellen, de azt is közölte, a konkrét lépéseket csak később kell foganatosítani. „A törvény a demokrácia és a jogállamiság elveinek aláásását jelenti. Ezt pedig nem lehet a járvánnyal igazolni, és összeegyeztethetetlen az Európai Unió, az Európai Néppárt és a CDU értékeivel” – fejtette ki.
Amennyiben tehát a CDU elnöke lesz a következő kancellár, várhatóan marad a jelenlegi kompromisszumos berlini politika, sőt az sem zárható ki, hogy Berlin még megengedőbb lesz Magyarországgal kapcsolatban.
Söder vagy Scholz keményebb dió lenne
Elképzelhető, hogy nem a CDU jövendő elnöke lesz a német kancellár, hanem Markus Söder bajor miniszterelnök, a CSU elnöke. A Fidesz közismerten remek viszonyt ápolt a keresztényszociálisokkal, kivált a párt egykori elnökével, Edmund Stoiberrel, ugyanakkor Horst Seehofer volt CSU elnök, jelenlegi szövetségi belügyminiszter sem vitte túlzásba a magyar kormány bírálatát. Söder viszont már nem fogta vissza magát. 2019 májusában elutasította Orbánnak azt a javaslatát, miszerint az Európai Néppártnak az Európai Parlamentben a jobboldali populistákkal kellene együttműködnie. Mint fogalmazott, ez Európa végét jelentené. Később rossz jelzésnek minősítette és élesen bírálta, hogy Orbán Budapesten fogadta Matteo Salvini akkori olasz belügyminisztert, a jobboldali radikális Liga elnökét. Nem sokkal ezt megelőzően, 2019 márciusában Söder úgy fogalmazott, „Az út, amin Orbán jár, nem a mi utunk”.
Münchenben vélhetően nem talált kedvező fogadtatásra a magyar kormányfőnek az idei év márciusának végén kelt levele, amelyben Donald Tuskra, az EPP-re panaszkodott. Söder és Manfred Weber, az EPP CSU-tag frakcióvezetője között jó a viszony, s a bajor kormányfőt kifejezetten irritálhatja az a stílus, ahogy a magyar miniszterelnök rendre Webert bírálja. Ez is magyarázhatja, hogy Söder - elődeivel szemben - nem invitálta Münchenbe a magyar miniszterelnököt. A bajor kormányfő a szeptemberi budapesti Szuperkupadöntő előtt egyébként azt javasolta, hogy a Budapestről hazatérő német szurkolóknak karanténba kell vonulniuk. Ha végül az uniópártok jelöltjei közül mégis Söderre esne a választás kancellárként, az igen rossz hír lenne a magyar kormánynak.
A szociáldemokrata kancellárjelölt, Olaf Scholz alkancellár, szövetségi pénzügyminiszter ugyan nem beszélt a magyar kormány jogsértéseiről, ezt a terepet inkább átadta két párttársának, Heiko Maasnak és legfőképpen Michael Roth külügyi államminiszternek, de nem lehetnek kétségeink afelől, hogy amennyiben mégis baloldali kormány alakulna a szeptemberi választás után, akkor a magyar kormánynak nagyon nehéz időszakra kellene felkészülnie.
