A Fidesz és a szélsőjobboldali szereplők között szimbiotikus a kapcsolat. Előbbi átveszi a szélsőséges témákat, utóbbi pedig hajtóerőként tekint magára, amely a megfelelő irányba tereli a kormánypártot és a közbeszédet – erre a következtetésre jutott a Political Capital, amely száz évvel Trianon után a magyarországi szélsőjobboldal helyzetét kutatta.
A Fidesz radikális jobbra tolódásának és a Jobbik középre húzódásának hatására a 2010-es évek közepére válságba került az úgynevezett nemzeti radikalizmus – idézi fel a vizsgálat megállapításait összegző tanulmány. Az átalakuló politikai klíma következtében a szélsőjobboldali üzenetek egyre nagyobb mértékben kerültek be a nyilvánosságba, és váltak elfogadottá. Ugyanakkor a mozgalmat összefogó célok a baloldali-liberális kormány megbuktatásával megszűntek, témáikat pedig egyre inkább átvette a Fidesz.
A szélsőjobboldalon új szereplők, új taktikák, új hangsúlyok jelentek meg. A kép 2018-ra tisztult le: a Jobbikból kiválva létrejött a Mi Hazánk, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomból kiválva pedig a Légió Hungária. A legnagyobb szélsőjobboldali szervezetei közé tartozik még a Betyársereg és a Magyar Önvédelmi Mozgalom. Mind szervezetileg, mind ideológiailag elkülönülten működik az Identitás Generáció, amely a páneurópai identitárius mozgalom tagja.
A Fidesz stratégiájának központi eleme, hogy uralja a teljes jobboldalt, és hogy ne hagyjon ellenőrzés nélküli teret a szereplőknek, beleértve a szélsőjobboldalt is. Mivel a radikális szereplők szerint ők sikeresen befolyásolják a közbeszédet és a kormányzás irányát, összességében nagyon pozitívan értékelik a kabinet politikáját. Legfeljebb néhány területen várnának el még keményebb lépéseket – jegyzi meg a Political Capital.
A szélsőjobboldali világnézet fő elemei a nacionalizmus, a rasszizmus, az idegenellenesség, a demokrácia elutasítása, valamint az erős állam igénye. A legtöbb hazai szervezet tiltakozik a soviniszta, a rasszista, az antiszemita, a náci, a nyilas, a neonáci jelzők ellen, de világlátásuknak és értékrendjüknek – kisebb-nagyobb különbségekkel – központi eleme a felsőbbrendűség tudata. Vannak, akik még a szélsőjobboldali jelzőt is elutasítják, mások viszont büszkén vállalják.
A szélsőjobboldali gondolatkör és szereplők nemzetköziesedése révén kitágultak a fogalmi keretek. Az etnikai származás („magyar vagyok”) helyett mára egyre inkább a kultúra és identitás („keresztény-európai vagyok”), illetve a rassz („fehér vagyok”) kérdése került a szélsőjobboldali gondolkodás középpontjába. A Political Capital által meginterjúvolt szervezetek vezetői számára a legfontosabb értékek a nemzet, a hagyomány, a vallás, a rend, a biztonság, a közösség. Elutasítják az egyenlőséget, többségük a demokráciát is, miközben ambivalens a viszonyuk az emberi jogokhoz és a szabadsághoz.
A szélsőjobboldali szervezetek szemében a bevándorlás és az LMBTQ/gender a legégetőbb, legfenyegetőbb probléma, de a cigányellenesség sem kopott ki, ahogyan a „zsidó összeesküvés” témája sem. Harcolnak a politikai korrektség és a liberalizmus ellen. Elméletük szerint jól szervezett külső ellenségek (muszlim bevándorlók) és belső ellenségek (liberálisok, melegek) fenyegetik a hagyományos értékek talaján álló fehér, európai fajt és civilizációt. A narratíva sikerének egyik oka, hogy magyarázó keretként bármilyen vélt vagy valós problémára ráhúzható. Az erőszak alkalmazását mindannyian csak önvédelem esetén tartják elfogadhatónak, amit azonban – hívja fel a figyelmet a Political Capital – a vélt fenyegetés felnagyítása miatt tágan értelmeznek.
A trianoni évforduló apropóján a Political Capital hangsúlyozza: kutatásukból kiderült, hogy a korábban csak a szélsőjobboldalon virágzó toposzok fokozatosan átszivárogtak a kormányzati kánonba. Ennek értelmében a békediktátum egy „világ-összeesküvés” eredménye, amellyel „belső ellenségek” kollaboráltak. Az antiszemita húrokat pengető „szabadkőműves aknamunka” is narratívája csak a szélsőjobboldalon volt jelen, egy ideje viszont feltűnik a kormányoldalon. Ma már a talán legerőteljesebb vadhajtás, a baloldal nemzetből való kiközösítése is a mindennapi kormányzati retorika része.
