A minap az ismert internetes lap, a Politico a negyedik helyre sorolta Orbán Viktort a legbefolyásosabb személyek listáján. Ezek az értékelések azonban számos félreértésre adnak okot. A Time magazin sem csak olyan személyeket választott meg az év embereinek, akik jó irányt akartak megszabni a világnak. 1938-ban például Hitler, 1939-ben és 1942-ben Sztálin, egy évvel a magyar forradalom után Hruscsov szerepelt a lap címoldalán. A Politico a listát elemző cikkében felteszi a kérdést: „Mi értelme van annak, hogy Magyarország az EU-ban maradjon?” Ez egybecseng azzal, amit Timothy Garton Ash brit történész, a közép-európai térség kutatója is felvetett, aki szerint az Unióra a magyarok bent maradása jelenti a legnagyobb veszélyt. (Bár egy nagy szöget a britek is bevertek az EU koporsójába.) Két hónappal ezelőtt pedig a Der Standard jutott arra a következtetésre: Orbán Viktor politikájának is az eredménye, hogy manapság a populizmus egyfajta ideológiává vált,.
Ez a néhány cikk jól mutatja, manapság hol a helyünk Európában. Az illiberalizmus, a demokrácia megcsúfolása szinonimájává vált a magyar kormány. A helyreállítási alap és a következő hétéves költségvetés belengetett megtorpedózása óta felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint ha minden így folytatódik, elkerülhetetlenné válik az EU alapvető reformja. Egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz az Európához, amelyet a takarékos ötök „szóvivője”, Mark Rutte holland miniszterelnök vázolt fel szeptemberi beszédében, amelyben így fogalmazott: „El kell gondolkoznunk: (…) Magyarország és Lengyelország nélküli Európai Uniót kell létrehozni?”
A 2020-as év mérföldkő volt Magyarország és az EU viszonyában. Miközben uniós csatlakozásunkkor még mintaállamnak számítottunk a Nyugat szemében, már egyre többen vázolják fel egy Magyarország nélküli EU jövőképét. Sokáig az Európai Néppárt falazott a Fidesznek, de már az Európai Parlament konzervatív pártcsaládjában is felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a magyar kormánypártnak nincs keresnivalója az EPP-ben. Hogy is lehetne, ha a magyar kormányfő és külügyminisztere folyamatosan diktátorokkal barátkozik és azt a Keletet tartja követendő példának, amelytől oly nehezen szabadultunk meg. Külügyminiszterünk jobboldali populista politikusokkal találkozik, Geert Wildersszel, a holland Szabadságpárt vezetrőjével, Mortem Messerschmidttrel, a Dán Néppárt első emberével, Helsinkiben a Finnek Pártja vezetőivel, Bécsben pedig Norbert Hoferrel, az Osztrák Szabadságpárt elnökével. Szijjártó a szélsőjobbal, az euroszkeptikusokkal érti meg magát, de van az egésznek egy másik olvasata is: a mérsékelt politikusok már szalonképtelennek tartják. Hogy hol is a helyünk manapság Európában, jelzi: a magyar kormány már Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés elnöke számára is túl szélsőséges.
Németország eddig mindig kisegítette a magyar kormányt. A múlt heti Deutsch-ügy is ezt mutatja, a hiszen Berlin nyomására hagyták a „gestapózós” politikust a pártcsaládban, igaz, jogai megfosztásával.
Sokszor merül fel a vád Angela Merkel ellen, miszerint a jelentős, német vállalatoknak szánt magyar támogatások és adókönnyítések miatt tesz így, s emiatt fagyasztotta be az Európai Bíróság döntéséig is a jogállamiság kérdését. Tény, hogy tavaly a német vállalatok nagyobb támogatást kaptak a kormánytól. mint a magyarok (122 millió euró kontra 72 millió euró), s a német autógyárak horribilis állami támogatást kapnak. Merkelt mégsem ezek az adatok érdeklik, mert ezek a számok a német gazdaság szempontjából nem jelentősek. A kancellár szeme előtt kizárólag az EU egybetartása lebeg, illetve későbbi esetleges vétók megakadályozása ehhez azonban már sokak számára vállalhatatlan kompromisszumokat kell kötni.
Jövőre, vagy 2022-ben ez is változhat. Egyrészt mind valószínűbb, hogy a német uniópártok elengedik a Fidesz kezét. A sokáig a magyar kormánypárthoz lojális Osztrák Néppárt viszont már egyre hevesebben követeli a Fidesz EPP-ből való kizárását. Orbánék ezért maguk kezdeményezhetik a néppárti tagság feladását. Jövőre ráadásul Merkel lelép a német politika színpadáról, így ez a konszenzusos német politika is véget érhet.
A magyar kormány kereszténység európai bástyájának mondja magát, miközben folyamatosan a kereszténységet megcsúfoló intézkedéseket hoz és kirekeszti azokat a vallásos személyeket, akik nem értenek egyet a kormány politikájával. Mindent elmond erről a „kereszténységről”, hogy már maga a pápa határolódott el nem egyszer a magyar kormánytól.
Változás aligha lesz, ezért 2021 ezért még inkább a teljes elszigetelődés éve lehet.
Egyelőre csak a múlt biztos határon túl
A Trianon óta, vagyis száz éve kisebbségi léthelyzetbe került magyar közösségek éves mérlege sem túl rózsás. Az általános, minden szomszédos országban tapasztalható népességfogyás, kivándorláson és nyilván a járványhelyzeten túl is több közös aggasztó jel tapasztalható. Az elmúlt tíz nemzetpolitikája, a nagy „magyar nemzetegyesítés” Red Bull hatása egyre ijesztőbben ütközik ki – a magyar állampolgárság és útlevél is szárnyakat adott, a legfiatalabb nemzedékben megsokszorozta a kivándorlási kedvet és lehetőséget, egyre többen választják vagy Magyarországot vagy valamely nyugati államot, ahová a magyar útlevél immár a szerbiai és ukrajnai magyaroknak is zöld utat biztosított.
Az orbáni nemzetpolitika végképp lenullázta a határon túli magyar szervezetek önállóságát, saját kormányzati céljainak megfelelően eszközzé váltak a budapesti érdekek szolgálatában.
A szerbiai-vajdasági magyarság érdekképviselete, a VMSZ Orbán Viktor első határon túli „stratégiai partnere” és leghűségesebb kiszolgálója már teljes mértékben hozzákötötte sorsát és persze, az ottani magyarság sorsát nemcsak a Fideszhez és Orbánhoz, hanem szerbiai szövetségeséhez és barátjához, a jobbközép-konzervatív, nacionalizmustól sem mentes SNS-hez és az illiberális magyar mintát másoló Alekszand Vucichoz. Ha bukik Belgrádban Vucic, bukik Pásztor és a VMSZ is, a vajdasági magyarság pedig szerb partner nélkül marad, a politikai élet perifériájára sodródva.
A szomszédos államok közül Szlovákiában a legmagasabb a magyar lakosság aránya, csaknem 9 százalék országos szinten, de az elmúlt tíz év – a budapesti kormány által táplált - belső, magyar-magyar csatározásai meghozták az "eredményt", mára parlamenti képviselet nélkül maradt a közösség. A szlovák pártok soraiban viszont egyre több magyar politikus jelenik meg, a Progresszív Szlovákia magyar tagozatot is létrehozott, amely elsősorban a fiatalokat vonzza. Mindez hosszú távon megpecsételni látszik az etnikai alapú politizálás és képviselet sorsát.
A legnagyobb külhoni magyar párt, az RMDSZ pillanatnyilag ugyan épp kormányalakítási tárgyalások részese Bukarestben, de távlati kilátásai nem sokkal jobbak, mint a felvidéki magyar pártoké. A december eleji választások történelmi mélységbe süllyedt választási részvétele, a következetes magyar abszenteizmus azzal fenyeget, hogy egy magasabb országos – román –részvétel mellett az RMDSZ is az 5 százalékos küszöb alatt marad. Emellett az is gond a jövőre nézve, hogy az RMDSZ mára feladta egykori önállóságát, választási kampányában is már a legfőbb üzenete az, hogy az Orbán-kormány vele van. Már semmiféle intézményes kapcsolatot nem tart fenn például a magyar ellenzéki pártokkal, Bukarestben is szűkülnek érdekérvényesítési képességei azáltal, hogy ott is, a budapesti elvárásoknak megfelelően „ideológiai” alapon kezd szövetségeket kötni, az esetleges Orbán Viktor utáni időszak így igencsak kockázatossá válik.
A legrosszabb helyzetben azonban kétségtelenül a kárpátaljai magyarság került. Önkormányzati képviselők ellen indult eljárás a magyar himnusz éneklése miatt hazaárulás, szeparatizmus, az ország szuverenitásának veszélyeztetése címen. Bocskor Andrea EP-képviselő (a Fidesz listáján jutott be) mellett immár Brenzovics László KMKSZ-elnök is felkerült az “Ukrajna ellenségeit” listázó Mirotvorec ukrán szélsőséges nacionalista szervezet honlapjára. A magyar politikus ellen az SZBU is eljárást indított. Az Orbán-kormány ugyan változatlanul hangsúlyozza, hogy kiáll a kárpátaljai magyarság mellett, csakhogy ez a fajta „kiállás” (Ukrajna integrációs törekvéseink három éve tartó bojkottja) egyelőre ezt a boszorkányüldözést eredményezte csupán. A kifogásolt kisebbségellenes oktatási törvény már részben hatályba lépett, 2021 január 16-tól pedig életbe lép az ukrán, mint államnyelv funkcionálásának biztosításáról szóló törvény 30. cikkelye is. Ez arról rendelkezik, hogy ezután nemcsak a közigazgatásban, hanem a kereskedelemben és a szolgáltató szférában is teljesen át kell térni az ukrán nyelv használatára, akkor is, ha az eladó és vásárló ugyanazon kisebbséghez tartozik. Vagyis, januártól a magyar nyelv a család és a templom falai közé szorul Ukrajnában. - Gál Mária
