A csillagos égen a hóban
ugyanaz a fényes ragyogás ül
a fönt szakad le az érinthetetlen
amitől a mélység is megnemesül
így lesz a szentség mindenkié
újra közös az örök egy
a pelyhek alatt a száraz gallyak is
föltámadásra zörögnek
a szívben dobogások gyúlnak lángra
a lélek átragyogja a láthatót
teljességgé lobban a töredék
apró csillag őrzi a megváltót.
