Balog Évát, az amerikai Hungarian Spectrum-blog szerzőjét idézi a legnagyobb német lap, miután eldőlt, hogy választási szövetséget köt a magyar ellenzék: „Halleluja, na, végre!” Merthogy hónapokig tartott, amíg eljutott idáig a hat párt, de hát előbb túl kellett jutni a pártelnökök hiúságán, illetve a jobboldal által táplált kételyeken, ideértve, hogy két listát kellene állítani. Most azonban már összefognak, hogy megverjék a Fideszt, amely úgy módosította a választási törvényt, hogy megnehezítse a kisebb vetélytársak dolgát. Mellesleg az együttműködés helyi szinten már többfelé működik.
A Jobbik búcsút mondott egykori jobbos-radikális, antiszemita és rasszista múltjának és politikailag a középre húzódott. Ily módon vált lehetségessé a közös program, amely véget akar vetni a rendszerszintű orbáni korrupciónak, ugyanakkor azt tervezi, hogy helyreállítja a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét. Továbbá csatlakozni kíván az Európai Ügyészséghez, de a legbecsvágyóbb rész az, hogy legyen új alkotmány, amelyet népszavazás hagy jóvá.
A cél a kétharmad, amit a Fidesz – többszöri jogszabályváltozás révén – legutóbb már nem egészen 50 %-kal el tudott érni. Az összefoglaló kitér arra, hogy a lakosság nemigen vevő a kormány Európa-ellenes irányvonalára, ami legutóbb az EU-költségvetés vétójában csúcsosodott ki. A magyarok nagy többsége unióbarát.
A liberális újság örömteli hírnek nevezi a hat magyar ellenzéki párt megállapodását, amelynek mozgatórugója, hogy végre megverjék Orbán Viktort. Ez már egyszer sikerült: a tavaly őszi önkormányzati választásokon, de most szélesebb keretekben igyekeznek megismételni. Az elképzelés rendkívül becsvágyó, Az ideológiai ellentéteket legalábbis egy időre félreteszik. Egyes pártvezérek kénytelenek visszafogni hiúságukat. Azon kívül a Fidesz a választási körzetek önkényes átalakításával, a hatalom közeli sajtó túlsúlyával, valamint a vetélytársak megfélemlítésével egyre jobban megnehezíti, hogy a másik oldal hallathassa a hangját és befolyáshoz jusson.
De pont ezért az összefogás jelenti az egyetlen esélyt a megosztott és önmagával vitázó ellenzék számára, már ha helyt akar állni Orbánnal szemben. A miniszterelnök próbálta meggyengíteni a kisebb pártokat, ám éppen ezzel adta meg az utolsó lökést az egységhez. Taktikai hibát követett el. A választásokig még sok minden történhet, akár az egységfront is széttörhet, a Fidesz pedig tovább csavarhat a demokratikus hüvelykszorítón. De egyelőre pompás hír, hogy az ellenzék már nem hagyja magát megosztani és meggyengíteni.
FAZ
A konzervatív lap azt jósolja, hogy igen érdekfeszítő lesz a másfél év múlva esedékes magyar választás, mivel az ellenzék saját fegyverét fordítja Orbán Viktor ellen. A kormányfő jó párszor visszaélt a polgároktól kapott hatalommal, így amikor magára szabta a választási törvényt. Ennél fogva az ellenzéki erők kénytelenek igazodni a Fidesz által körvonalazott játékszabályokhoz. Márpedig azok a legerősebb pártnak kedveznek. Ily módon a fiatal demokraták kétszer is kétharmadhoz jutottak – 50 % körüli eredménnyel.
Az EBESZ jelentéséből az tűnik ki, hogy a miniszterelnök szabad választásokon, tisztességtelen körülmények közepette kerekedett fölül. Hogy ezen változtasson az ellenzék, ahhoz hiteles alternatívát kell felkínálnia, ami már kétszer sikertelen maradt. Ám tavaly fordult a kocka és a helyi választásokon több helyütt is érzékeny vereséget mért riválisára. Hogy Orbán ezt mennyire komolyan vette, az kiderül a legfrissebb szabálymódosításokból. A szándék az volt, hogy megakadályozza az összefogást, hiszen ideológiailag igencsak különböző irányzatokról van szó és miként tudnák azok egyesíteni erőiket. Ám azok most pontosan erre szövetkeznek. Szóval, érdekesnek ígérkezik a következő választás.
FAZ
Meleg hangon ajánlja a könyvismertető a Soros Györgyről készült legújabb kötetet, amely nem életrajz, mégis bemutatja a befektető és a nyílt társadalom élharcosának életművét. A „Soros befolyása” kitér arra, hogy a 90 éves filantrópot mostanában egészen példátlan érdeklődés övezi. A török elnök nyíltan antiszemita kirohanást intézett ellene, Orbán Viktor ugyanakkor a globalista Sorost emlegeti kampányában, ami a szerző, Emily Tamkin szerint csupán a zsidóellenesség kódszava. Azt mondja, hogy az üzletember már régóta ellenségképül szolgál, de vezető államférfiak csak a menekültválság óta lovagolják meg ezt a lehetőséget.
A mű hármas feladatnak kíván eleget tenni:
1. bemutatni Soros befolyását a pénzügyi életben, a jótékonyság területén, valamint a politikában
2. leválasztani a befektető személyéről az összeesküvés elméleteket
3. tisztázni, hogy mennyire van egymással ellentmondásban a Soros által szorgalmazott igazságosabb társadalom, illetve az, hogy a multimilliárdos a pénzével törekszik elérni ezt a célt.
Az amerikai újságírónő úgy gondolja, hogy Soros eszmei ébredésében a budapesti gyermekkor, valamint Karl Popper tanítása volt a meghatározó. Ezért soha nem hitte, hogy a piac és annak szereplői mindent tudnának. A szerző ugyanakkor elismeri, hogy a befektető saját politikai filozófiájának mondott ellent, amikor egymaga egész országok gazdasági fejlődését meghatározta.
A mindenhatóságtól azonban igencsak messze van. Kezdetben pl. támogatta Orbánt, valamint Szaakasvili grúz elnököt is, akik aztán éppen nem szolgáltak rá a bizalmára. A bírálat szóvá teszi, hogy a könyv sokkal egyértelműbbé tehette volna, Soros mennyire nem volt képes az általa óhajtott irányba terelni bizonyos országokat. Ez ugyanis csattanós válasz lett volna az összeesküvés elméletekre.
Soros azért különleges a filantrópok sorában, mert kész még a saját kiváltságait is megkérdőjelezni. Évek óta követel pl. adóemelést. Egyébiránt a mostani amerikai választások során sokkal kevesebb pénzt adományozott a demokratáknak, mint korábban. Az ok az volt, hogy a nagyvonalú támogatással eljátszotta a republikánusok jóindulatát, pedig azok eredetileg kedvezően ítélték meg közép-kelet-európai szerepvállalását.
A lap bemutatja azt a magyar transz nemű párt, amely a selejt bosszújaként pontosan azért házasodhatott össze, mivel az Orbán-kormány törvény hozott az LMBT-jogok korlátozására. A Polgárdiban élő Tamara és Elvira egyaránt férfinak született, de átoperáltatta magát. Az egyikük még megkapta az engedélyt, hogy változást bejegyezzék a személyi irataiba, a másik viszont a szigorítás miatt már nem. Így viszont jogilag férfinak számít, ennélfogva a hatóságok nem emelhettek kifogást a házasság ellen.
Orbán már betiltotta, hogy meleg párok egybekeljenek, leállította a gender tudományok oktatását és a járvány kellős közepén semmit sem talált olyan sürgetőnek, minthogy az alaptörvényben rögzítse: az anya nő, az apa férfi.
Az 53 éves Elvira azt meséli, hogy már gyerekként érezte: ő más, mint a többiek, de nem tudta mi a gond. A szocializmus idején nem volt világos, hogy léteznek transz nemű emberek. A rendszerváltás után viszont egy sor jogszabály kedvezett nekik, majd amikor Orbán 10 éve visszatért a hatalomba, az elején a sajtót és az Alkotmánybíróságot vette célba, nem pedig a nemi kisebbségeket. Ám a kormányfő pár éve ultrakonzervatív fordulatot hajtott végre és így az LMBT-közösség célkeresztbe került. A pár ugyanakkor azt mondja, hogy a település elfogadja őket, a gyűlöletet a hatalom kelti.
Bodrogi Bea, a Transvanilla civil szervezet ügyvédje szerint az Európai Emberi Jogi Bíróság elmarasztalná Magyarországot az új szabályozásért. Jelenleg 18 ilyen ügyet képvisel Strasbourgban. Az Orbán-kabinet a végén általában belenyugszik az ítéletekbe, csak éppen az ilyen perek évekig tartanak. És ez idő alatt a miniszterelnök megtalálja a módját, hogy folytassa a melegellenes propagandát. Ezért nem meglepő, hogy az érintettek közül egyre többet hátat fordítanak Magyarországnak.
A kommentár nem győzi méltatni, hogy a tavaszi szerencsétlenkedés és nemzeti önzősködés után az EU igen jól reagált a járvány újabb hullámára, bár most éppen azt kell csinálnia, ami nem igazán fekszik neki: gyorsan és összehangoltan kell cselekednie. Mindenesetre látszik, hogy tanult a fél évvel ezelőtti csődből és azonnal válságülést hívott össze, amikor kiderült, hogy Nagy-Britanniában veszélyesen mutálódott és igen gyorsan terjed a vírus. Működött a riasztó rendszer.
Úgy hogy Európa ismét lezárja a határokat, de főleg azok előtt, akik a szigetországból érkeznek és ennek így is kell maradnia. Felismerte, hogy az intézkedésnek nem szabad korlátoznia a schengeni övezetet, de ha súlyosbodik a helyzet, akkor ezt sem lehet elkerülni.
Viszont egészen nagy teljesítményt nyújtott a közösség a koronaalap életre hívásával a ragály gazdasági következményeinek enyhítésére. A 750 milliárd euró mozgósításával és annak belátásával, hogy a fertőzés mindenkit sújt, egyelőre betemették a belső árkokat. Azaz a tavaszi csőd után ezúttal remekül teljesített Brüsszel. Igaz, arra nem is alkalmas, hogy megoldjon egy ilyen egészségügyi válságot. Nincs hozzá kompetenciája. Viszont nagyon jól tudja hosszú távon mérsékelni a károkat. Keményen tárgyal, bevet fenyegetés és ígéretet egyaránt, bár sokszor csak nehezen jut kompromisszumra.
Ám a Covid-19 után a világ sokkal kevésbé kiszámítható, újabb és újabb megpróbáltatásokra kell felkészülni, amikre gyors és közös válaszokat kell adni. De már most végig kell gondolni, hogy miként tud eleget tenni az unió ennek a feladatnak.
