„Köszönöm, jól vagyunk. Mi elkaptuk a vírust. Ági meg se rezdült, nekem volt egy rossz éjszakám, úgy éreztem, mintha hirtelen megöregedtem volna, aztán reggelre ez elmúlt. Boldogok vagyunk, hogy túl vagyunk rajta” – mondta Müller Péter a Riposztnak.
Mint az író mondta, nem ijedtek meg különösebben, tették, amit kellett, betartva az instrukciókat.
Müller arról is beszélt a lapnak, hogy ő a színházban tanulta meg, hogy a dráma az emberi létezés valósága. Az ember célja a küzdés maga – idézte Madáchot.
„A Jóisten sem nagy regényekben gondolkodik, hanem drámák, konfliktusok, küzdelmek végtelen sorozatában. Az a jó az én koromban, hogy az embernek van mire visszaemlékeznie. A színdarabot is akkor érti meg az ember egészen, amikor a cselekmény utolsó mondataihoz érünk. Akkor jön a felismerés: aha, most már értem! Akkor látsz bele Isten dramaturgiájába, amikor megöregszel. Visszamenőleg megérted az egésznek a logikáját. Istennél nagyobb dramaturg nincs! De hogy tragédiát ír-e vagy komédiát, azt csak ő tudja. Azt üzenem: ne félj, csak játszd el tisztességgel a szerepet, amit erre az életre vállaltál. Hogy amikor majd leteszed a jelmezt, letörlöd a sminket, örök éned azt mondhassa: jó játék volt.”
