Ugyan még nem is hivatalos, hogy az Európai Unió tagállamai megkapják a koronavírus-járvány hatásait enyhíteni hivatott helyreállítási alapot, hiszen az EU állam- és kormányfői után az Európai Parlamentnek is áldását kell adnia rá, ráadásul az egyes országok csak 2021 második felében juthatnak hozzá a részben vissza nem térítendő támogatásokhoz, már most akkora vita alakult ki az olasz koalícióban arról, mire költsék a pénzt, hogy akár szakadhat a kormány. Ezúttal nem a kabinet két pártja, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a Demokrata Párt (PD) között alakultak ki ellentétek, hanem épp a legkisebb politikai erő, a Matteo Renzi volt kormányfő vezette Italia Viva fenyegetőzik a kormány felrobbantásával. Renzi, a kabinet fenegyereke már eddig is több kellemetlen pillanatot okozott Conténak. Egykor hazája egyik legtehetségesebb politikusának, az elengedhetetlen reformok garanciájának tartották, de súlyos politikai baklövéseivel elérte, hogy ma már hazája legnépszerűtlenebb politikusává váljon. Azért is érthetetlen a koalíció felrobbantásával való állandó fenyegetőzése, mert ezzel előidézhetné Matteo Salvini, a jobboldali populista Liga vezetőjének a kormányba való visszatérését, ráadásul nagyon valószínű hogy az Italia Viva be sem kerülne a következő törvényhozásba.
Renzi azonban teljesen kiszámíthatatlan, bármire képes, még akár olyanra is, amivel saját magának okozza a legnagyobb kárt. A kormány már a hét elején meg akart állapodni arról, mire költsék az Itáliának járó 209 milliárd eurós, részben vissza nem térítendő támogatásból, részben hitelfelből álló összeget, Renzi azonban jelezte, nem hajlandó megszavazni a tervezetet, s kilátásba helyezte a kormányból való kilépését.
A volt miniszterelnök elsősorban azzal a mechanizmussal nem ért egyet, melynek alapján elosztják majd a támogatásokat. Giuseppe Conte ugyanis egy szakértői bizottságot kíván létrehozni, amelynek feladata az lesz, hogy felmérje, hol van a legnagyobb szükség a befektetésekre. Ezen elképzelés szerint összesen 74,3 milliárd eurót szánnak a kabinet környezetvédelmi programjára, vagyis a „zöld forradalomra és az ökológiai átmenetre”. A digitalizáció és innováció nevű programra 48,7 milliárd eurót kívánnak elkülöníteni, 27,7 milliárdot pedig az infrastruktúra fejlesztésére és a „tartós mobilitásra” – hangzik Conte előterjesztése. A pénzszórásból természetesen az oktatást és a kutatást sem hagyják ki, erre 19,2 milliárd eurót költenének, 17,1 milliárd eurót pedig a társadalmi igazságossággal kapcsolatos programokra, ami egyebek mellett a nők, illetve a déli országrész felzárkóztatását is magában foglalja. Végül 9 milliárd euróval segítenék az egészségügyet. A járvány megmutatta, bár az olasz egészségügy nem tartozik a legrosszabbak közé Európában, van mire költeni a pénzt.
A munkacsoport három személynek tartozik beszámolási kötelezettséggel. Giuseppe Conte mellett Roberto Gualtieri gazdasági miniszternek, a Demokrata Párt politikusának, valamint a gazdaságfejlesztési tárca élén álló Stefano Patuanellinek, aki pedig az M5S-t képviseli. Renzi pártja azonban kimaradt a pénzosztás felügyeletéből, amit igen rossznéven vett az egykori kormányfő. Conte úgy vélte, az Italia Viva nem elég jelentős szereplő ahhoz, hogy beleszóljon a kérdésbe. Renzi ezért azzal vádolja a miniszterelnököt, „párhuzamos struktúrát” akar létrehozni, hogy a törvényhozást megkerülve dönthessen a valóban hatalmas összegekről.
A vita, illetve a helyreállítási alap olaszok általi felhasználása az Európai Unió jövője szempontjából sem mellékes, mivel Róma a program legnagyobb haszonélvezője, az ország kapja meg a támogatás több mint egynegyedét, így az egész sikere attól is függ, hogy Olaszország jól sáfárkodik-e a pénzzel. Márpedig rá van kényszerítve a sikerre, mind politikai, mind gazdasági szempontból. Politikailag azért, mert ez az egyetlen esély arra, hogy háttérbe szorítsa a kormány a populista Matteo Salvinit, gazdasági tekintetben pedig a hatalmas államadósság miatt.
Brüsszel ezért aggódva figyeli az olasz történéseket. Conténak mindenesetre egy súlyos válságot sikerült megoldania, szerdán a parlament megszavazta az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) reformjával kapcsolatos előterjesztést. Ez a kérdés az Öt Csillag Mozgalmat és a demokratákat osztotta meg, de kedden végül elásták a csatabárdot és Luigi Di Maio, az M5S volt vezetője a voksolás előtt bejelentette: aki nem az igen gombot nyomja meg a pártból, azt kizárják.
Nagy kérdés, tehát, hogy Olaszországnak sikerül-e kellőképpen felhasználnia az EU-s támogatásokat. Az előjelek nem jók. A múltban többször is a korrupció és a bürokrácia akadályozta ezen összegek hatékony befektetését. A most záruló hétéves költségvetés sem volt sikersztori Itália szempontjából. Az országnak odaítélt 46 milliárd euróból mindössze 19,5 milliárdot tudott felhasználni, emlékeztet a Die Presse. Becslések szerint a déli országrész 2019-ben a GDP két százalékát veszítette el azzal, hogy nem hívták le kellő időben az EU-s pénzeket.
Renzi azt akarja elérni, hogy minél nagyobb súlya legyen a kormányban. S egyes vélekedések szerint ebben segítségére lehet Silvio Berlusconi, aki mind többször szavaz együtt a kabinettel, s aki felrobbanthatja az amúgy is ingatag jobboldali szövetséget.
