Az EU futni hagyta Magyarországot és Lengyelországot – egyelőre. A két kormánynak e pillanatban nem kell tartania attól, hogy a jogállami normák megszegése miatt kénytelen lesz uniós pénzekről lemondani. Ugyanakkor bár a mechanizmus felpuhult, egyes tagok, illetve EP-képviselők szemében mégis a fő eszközt jelenti, illetve jelképes gesztus, hogy a szervezet harcol a demokratikus visszalépés feltartóztatásáért.
De csak akkor lép életbe, ha előbb helybenhagyja az Európai Bíróság és csak a következő pénzügyi időszakban utalandó szubvenciókra vonatkozik. Tehát azokra nem, amelyek még a mostani keretek között járnak.
Látszólag ily módon a magyar és a lengyel vezetés nyert, és ez annyiban igaz, hogy hónapig, sőt évekig semmi sem változik a mostani állapothoz képest. Valójában azonban Budapest és Varsó hoppon maradt több alapvető követelésésvel. Maradt a jogállam eredeti megfogalmazása, csupán a tervezetthez képest később szembesül a két állam a tényleges következményekkel.
Az térítette őket jobb belátásra, hogy Merkel odahatott, no meg, hogy ha nincs új költségvetés, akkor szükség üzemmódba ment volna át a finanszírozás, ez esetben viszont leálltak volna a támogatások. A francia elnöki hivatal egyik illetékese szerint a végén a pénz győzte meg őket.
A tegnap délutáni nagyköveti értekezleten a többség nagyon kedvezően nyilatkozott, bár több északi országnak azért még vannak kérdései. De az általános megközelítés konstruktív volt. Egy-két EP-képviselő azonban háborog. Moritz Körner a német FDP-től nagy hátránynak tartja, hogy 1,5-2 éves késedelmet szenved a mechanizmus, mert így Orbán 2022-ben megnyerheti a választást.
De mivel a járvány miatt nagyon kell a pénz a súlyos helyzetben lévő országoknak, Strasbourg aligha vállalja, hogy beleköp a levesbe. Még a német zöld Daniel Freund is azt mondta, noha ő aztán nem nagy barátja a magyar vezetőnek, hogy a Parlament elfogadja a kompromisszumot. Bár ő maga is úgy véli, hogy Orbán ily módon változatlanul felmarkolhatja újraválasztásához az uniós alapokat.
A Magyarországgal és Lengyelországgal kialakult jogállami vitában meghatározó értékekből vizsgázik az unió. Merkelre nyomás nehezedett, hogy győzze meg a két populista vezetőt: dobják sutba a vétót és a ma kezdődő csúcsértekezletig tegyék szabaddá az utat a költségvetés, illetve a gazdasági mentőcsomag számára. A civakodás pont akkor fordult igen keményre, amikor a demokrácia hívei azon tanakodtak, mitévők legyenek az olyan tagállamokkal, amelyek eltávolodtak a közös értékektől. Ha Brüsszel és Berlin túl sok engedményt tesz, akkor az felhívás lehet a táncra, mármint hogy bejöhet ez a nyomulós taktika.
Heather Grabbe, a Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet igazgatónője azt mondja, a küzdelem az EU lelkéért zajlik. A magyar és a lengyel kormány évek óta gyengíti az igazságszolgáltatás függetlenségét, bővíti saját hatalmát, az ellenzék rovására. Az uniós pénzek csak rásegítettek erre a folyamatra. A közösségi alapokat a politikai szövetségesek jutalmazására használták. A tenger sok támogatás folyik, noha Orbán és Kaczynski egyre többet bírálja Brüsszelt. Ezt azonban sok más helyen megelégelték, mert az adófizetőknek elegük van abból, hogy befizetéseikből mind inkább antidemokratikusra váltó hatalmakat segítsenek.
Az Európai Külkapcsolati Tanács varsói irodájának vezetője azt mondja, Lengyelország azért adta be a derekát, mert felismerte, hogy számára kezd veszélyessé válni a helyzet. Viszont ha az EU enged túl sokat, az jelzés, hogy brutális politikával a külön utas kormányok elérhetik, amit akarnak. Egyes elemzők úgy vélik, hogy a mostani megállapodástól függetlenül itt az idő frontálisan megütközni a makacskodó országokkal. Grabbe szerint azonban a nagy dilemma az, Merkel hajlandó-e megküzdeni Orbánnal.
Brüsszel meglehetősen visszafogottan reagált a jogállami egyezség hírére: egy diplomata mindössze annyit közölt, hogy várják a végleges megerősítést. De nem cáfolta az értesülést. Mindenesetre az egyik oldalon van a jogállami mechanizmus, és az változatlanul azt tartalmazza, hogy jogsértés esetén meg lehet vonni a támogatásokat a vétkes kormányoktól. Ezt emelte ki Merkel tegnap délelőtt a Bundestagban mondott beszédben is. Ha azt vesszük, hogy korábban Budapest és Varsó hallani sem akart a szabályozásról, akkor ez nagy siker.
De konstrukció olyan, hogy Orbán és Morawiecki saját győzelmeként ünnepelheti, hogy adott esetben az állam- és kormányfőkhöz fordulhat, ha nem ért egyet a készülő szankciókkal. Ez az az ún. megerősített vészfék. Vétót azonban nem tesz lehetővé. De fontosabb, hogy a büntető intézkedéseket csak akkor lehet elrendelni, ha előbb az Európai Bíróság rábólint az egész mechanizmusra. Az meg még 12-18 hónap.
Viszont a korábbi tervezethez képest szűkítést jelent, hogy a rendszert csak akkor lehet majd mozgásba hozni, ha az adott ügy sérti az EU anyagi érdekeit. Egy német szabaddemokrata EP-képviselő szerint a deal-ben az a jó Orbánnak, hogy ki tudja bekkelni a választásig hátralévő időt. Az meg hab a tortán, hogy Brüsszel várhatóan a jövő év első felében véget vet a 7-es paragrafus alapján folyamatban lévő eljárásnak. A folytatáshoz valószínűleg úgysem lenne meg a többség.
Ugyanakkor még nem tudni, miként állnak a dologhoz a hollandok, de úgy tudni, hogy a németek egyeztettek Ruttéval. A Bizottság mindenesetre már így is megúszott egy blamát, mert a következő meghallgatás tegnapelőtt lett volna a fegyelmi eljárás során, de a német elnökség lemondta. Arra hivatkozva, hogy a fertőzés miatt nem lehet találkozót szervezni. Igazából azonban nem akarta kockáztatni a kialakuló kompromisszumot.
Csak éppen a Bizottság és az EP nehezen tudná lenyelni a békát, bár tudják, hogy az nem vezet sehová sem. Még a mostani felpuhított formában is erősebb fegyvernek látszik a jogállami mechanizmus. Viszont még nem tudni, miként hatnak a fejlemények a Néppártra. Deutsch Tamás ügyében a frakcióvezető kijelentette, hogy ami sok, az sok. Meg kell határozni a magatartási szabályokat. Weber ezzel együtt sem akar szavazást a kérdésben a jövő héten. A pártcsalád liberális szervezetei ezzel szemben úgy vélik: azt kell tisztázni, van-e még a Fidesznek bármi keresnivalója az EPP-ben.
A kelet-európai lázadókkal vívott csata tartós károkat okoz az EU-nak. Jelen pillanatban nem sok minden támasztja alá, hogy Magyarország vagy Lengyelország követné a brit példát, de a két állam olyan folyamatokat indított be, amik korábban elképzelhetetlenek lettek volna. A nagy kérdés az, hogy Budapest és Varsó netán elszámolta magát és ennek az árát megfizeti-e majd – politikai értelemben. De persze eleve nem könnyű visszakozni onnan, ahová eljutottak az évek során, hiszen rátették a kezüket a bíróságokra, korlátozták a meleg jogokat és a sajtó szabadságát. Orbán el is árulta a Die Zeit-nek adott interjúban: politikai öngyilkosság volna számára, ha teljesítené, amit Merkel kér tőle.
A két kormány felbátorodott az évek során, mert a brüsszeli fenyegetéseket nemigen követték tettek. De továbbra is élvezik az unió nagyvonalúságát és egyik sem engedheti meg magának, hogy kilépjen. Közben azonban már Orbán egy-két régi munkatársa is berzenkedett, mert úgy érezte, hogy a politikus túl sokat enged meg magának, mondja egy bennfentes. A miniszterelnök módszere az, hogy bedönti a demokratikus intézményeket, szóban viszont eleget tesz az EU kívánságainak. Ám a pávatáncból a bátorságpróba lett (angolul: game of chicken, azaz csirkejáték, amikor két autó robog egymás felé és az veszít, amelyiknek a vezetője előbb rántja félre a kormányt), mert a szervezetben egyre többen követelték, hogy szabják meg a segítség árát.
Orbán már a választásra készül, és tudja, hogy kemény lesz, mert a járvány megmutatta az egészségügy súlyos hiányosságait, azon kívül megingott a gazdasági növekedés, amit a hatalma megerősítésére szolgáló unió szubvenciók gerjesztettek.
Orbán ugyan arra esküszik, hogy magyar- lengyel győzelem született a jogállami viszályban, de sok minden arra utal, hogy igazából kompromisszumról van szó. És úgy néz ki, hogy főként a lengyel gazdaság nyomása hatott. A lengyel nagyvállalatok állnak ugyanis a koalíció mérsékelt szárnyához tartozó Gowin miniszterelnök-helyettes mögött és ő a kompromisszumot szorgalmazta, míg a keményvonalas Ziobro, az igazságügyi tárca gazdája a vétó mellett kardoskodott. Nélküle pedig nincs meg a többség a parlamentben, így nem volt könnyű helyzetben Kaczynski. De az GDP kétharmadát előállító cégek szövetsége nyilatkozatban sürgette, hogy adják fel a blokádot, mert az nemzeti katasztrófába vezet.
De sok pénz ment volna veszendőbe Magyarország számára is, noha Orbán szerint a magyar gazdaság saját erejéből is ki tud keveredni a koronaválságból. Csak éppen erősen emelkedik az államadósság, és a rendszer alapvetően az uniós forrásokra épül. De Magyarországon a hatalom alapvetően központosított, így a tiltakozás is gyengébb volt a vétó miatt. Ezzel együtt Berlin a színfalak mögött alighanem igen határozottan a megegyezés felé terelte a politikust, tekintettel a szoros gazdasági kapcsolatokra.
Szóval ha hinni lehet a sajtójelentéseknek, akkor tipikus európai kompromisszumról van szó és nem arról, hogy a magyarok és a lengyelek fényes sikert arattak az egész vonalon.
A gyakorlatias megfontolások kerekedtek felül a magyaroknál és a lengyeleknél a nacionalista elvekkel szemben. Így a két ország megpróbálja majd saját sikerének beállítani az eredményt, már ha a többiek elfogadják azt. Varsóban viszont még várhatóak bonyodalmak. Az eltelt hetekben a két kormány drámai módon azt hangoztatta, hogy „vétó vagy halál”, illetve hogy a nemzeti szuverenitást védi ezerrel, utolsó bástyaként Európában. Aztán a végén csak belement a kompromisszumba, amihez mindkét részről engedmények kellettek.
A többiek nem kívánták büntetni a konzervatív társadalompolitikát, bármennyire az ellenkezőjét hangoztatta Orbán. Viszont a szabályozás gyors bevezetésének hívei várhatnak, mert legalább két évig tart, amíg az Európai Bíróság megállapítja, hogy a mechanizmus összhangban van-e az uniós joggal. Addig változatlanul utalják a pénzeket, viszont lemennek a magyar választások.
Sokan úgy vélik, hogy felvizezik a jogállam fogalmát, de a meghatározás olyan, hogy immár sem Budapest, sem Varsó nem vádolhatja önkényességgel a brüsszeli „eurokratákat”. Ugyanakkor nekik maguknak meg kell magyarázniuk odahaza, hogy miért mentek bele a megállapodásba. Orbán számára ez nem olyan nagy gond, mert ő a politikai cirkusz porondmestere, aki a pragmatizmust mindig is az elvek felé helyezte, ha úgy hozta az érdeke.
Lengyelországban viszont még a koalíció is rámehet. Ziobro számára megaláztatás, hogy a kompromisszum hírét mérsékelt szövetségese, Gowin tette közzé. Egyben mutatja, mekkora a befolyása a legfelső berkekben Morawieckinek.
A gyorskommentár úgy látja, hogy happy enddel végződik a paláver a magyarokkal és a lengyelekkel. Elérte célját a német ultimátum, miután mindkét kormányt milliárdok elvesztése fenyegette. És ez jól van így. Bár az nem világos, hogy Berlin milyen mértékben ment elébe a másik kettő kívánságainak. Az viszont egyértelmű, hogy érvénybe lép a mechanizmus és ez jó hír azoknak, akik erős eszközt sürgettek a jogállam megsértőivel szemben. Meg azoknak is, akik véget akartak venni a korrupciónak, az uniós pénzek elsikkasztásának. Ha az állam- és kormányfők is belemennek a kompromisszumba, akkor még egy piros pontot kap a német elnökség.
A végén a pénz beszélt, így Magyarország és Lengyelország engedett – állapítja meg az elemzés. Hogy a két ország feladta ellenkezését, az az igazság pillanatát jelentette az unió számára. A magyar-lengyel duónak akkor remegett meg a térde, amikor a 25-ök belengették, hogy létrehozzák a koronaalapot akár nélkülük is.
Főleg a magyar kormány tépte a száját az utóbbi hetekben. Aztán a tigris ágy előtti szőnyegként végezte, de ugyanez lett a lengyel vezetés sorsa is. Brüsszel nem ad fel semmit sem. Csak a végrehajtás csúszik valamennyit. De ez jogos, mert nem férhet kétség a mechanizmus törvényességéhez. A szabályozás jelentőségét amúgy sem az adja, hogy hány eljárás indul majd ilyen alapon, hanem hogy mekkora lesz a megelőző, illetve elriasztó hatása.
Az EU számára a legfőbb tanulság, hogy a pénznél erősebb eszköz nincs. Magyarország nem szerette volna elpackázni a milliárdokat. Sikeresen zárul a német elnökség, szabad az út a segélyprogramhoz, amely példátlan a szervezet történetében.
A legnagyobb engedmény az az unió részéről, hogy a magyar és a lengyel vezetés késleltetheti a mechanizmus indulását. És mivel az Európai Bíróság az ügyben várhatóan csak egy-két év alatt határoz, Orbánnak nem kell attól tartania, hogy már a választás előtt pénzt vonnak meg tőle. Ennek megfelelően Varga Judit győzelmet twitterezett szét, meg hogy az ország megakadályozta a politikai zsarolást. Hasonló húrokat pengetett Szíjjártó Péter is. Viszont nem világos, miként áll a kérdéshez a többi ország. Egy uniós diplomata szerint a többség egyetért vele. A hollandoknak, dánoknak és belgáknak azonban még vannak fenntartásaik.
FAZ
Az uniós pénzek nélkül Magyarország nagyjából ott tartana, mint Moldova. Az ország rengeteg pénzt kap Brüsszeltől, ám a támogatások javarészt a kormány vazallusainak jutnak. A Szentantalfáról keltezett tudósítás arról számol be, hogy sok földtulajdonos csak a szubvenciókat kasszírozza be, de egy kapavágás nem történik a területén. Az ennek megfelelően is néz ki a birtok. Az egyik helyi gazda, aki tagja a még régről megmaradt termelő közösségnek, azt mondja, hogy a földalapú támogatás csak ellustítja a kedvezményezetteket. Sokkal inkább a szövetkezeteket mögé kellene odaállni, hogy azok korszerű berendezésekhez jussanak az EU jóvoltából.
De az szakember azt mondja, az unió nélkül a magyar gazdaság nem sokra jutna, szegényház volna Európában. Ezért Orbánnak nincs igaza a Brüsszel elleni hadjárattal. Csakhogy – teszi hozzá az újságíró – az unió az alapokkal akaratlanul a tekintélyelvű rendszert finanszírozza. A mezőgazdaságban nem kevesen a miniszterelnök kegyenceiként részesülnek a jóból. Merthogy ők, illetve rokonaik szerezték meg az egykor állami kézben lévő földek jelentős részét – potom áron, ahogy Raskó György meséli. A beruházási támogatásokról a kormányszervek döntenek, ott meg a Fidesz mondja meg a frankót. Azaz elsősorban a klientúra zsebeli be a hasznot. Ezt a földtulajdon kataszterek is megerősítik.
Raskó azt mondja, hogy az mezőgazdaságban a feudalizmus felé tartanak a dolgok. A fejlesztés extenzív alapon megy, sok munkahely megszűnt, húsból és tejból viszont az ország már nem tudja ellátni önmagát. Rosszul használták fel az uniós segítséget, és ez vonatkozik a területi felzárkózatásra is. A Transparency International azt állapította meg, hogy az állami megbízások, illetve állások odaítélésénél az uralkodó osztály barátai és családjai eleve hatalmas helyzetelőnyben vannak.
Szelényi Zsuzsa arra figyelmeztet, hogy az Egyesült Államoknak oda kell figyelnie arra, ami Magyarországon történt, és egyáltalán nem veheti biztosra a demokrácia jövőjét. Hiszen Orbán Viktor példája mutatja, hogy a populisták győzedelmesen vissza tudnak térni a vereség után, sőt utána tartósan berendezkedhetnek a hatalomban. A volt képviselő, aki jelenleg a Robert Bosch Akadémián tanít, rámutat, hogy Trump veszedelmes útra vitte az USÁ-t, mivel teljesen megosztotta. Ráadásul kiderült, hogy törékeny az amerikai demokrácia, és veszélyben van. Hasonló helyzetet használt ki annak idején Orbán, aki azóta foglyul ejtette az államot.
Neki is szüksége van ellenségre, ez lehet Soros, a roma közösség, vagy éppen az EU. Bűnbakként, hogy leplezze a kormányfő kudarcait. De most már kétséges, hogy a politikust le lehet-e váltani demokratikusan. Egy évtized alatt jutottak idáig a dolgok és ez mutatja, milyen könnyű alvajáróként beletámolyogni a tekintélyelvű rendszerbe. Trump viselt dolgai azonban remélhetőleg felnyitják a demokraták szemét, és a jobb- és baloldal kész lesz szembeszállni az autokratákkal.
A demokrácia jövője forog kockán, a tengerentúlon és Európában is. A politikusoknak, a független sajtónak és a civil szervezeteknek rá kell döbbenniük, hogy a demokratikus intézmények, a fékek és ellensúlyok meginoghatnak, hacsak az említett tényezők nem hajlandóak közösen megvédeni őket.
A lengyel kormány a magyar módszerrel igyekszik kezébe kaparintani a független sajtót. Varsó már betagolta a közmédiát, most pedig a nemzeti olajtársaság segítségével megszerzi az egyik legnagyobb kiadócsoportot, amely a regionális lapok területén piacvezető. Az ellenzék attól tart, hogy most az érintett szerkesztőségekből is hivatalos szócső lesz. Ám megfigyelők szerint ez csupán a „visszalengyelesítés” kezdete. Orbán ugyanezt csinálta, lásd az Indexet. De ő – szakértők szerint – más a sajtó 90 %-át ellenőrzése alatt tartja. Ezért most kényelmesebb helyzetben van, mint lengyel cimborái. Nem kell annyi macerával megküzdenie a jogállam ügyében, mint a lengyel vezetésnek.
A lengyeleknél pont azoknak az újságoknak a tulajdonjoga változott, amelyek képesek elérni a PiS törzsszavazóit. A szerkesztőségekben viszont attól félnek a újságírók, hogy mostantól kezdve vagy beállnak a sorba, vagy kereshetnek maguknak másik állást.
