A kormány még novemberben megalkotta a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló rendeletet. Ebben szabályozta a járvány idejére elrendelt korlátozásokat, beleértve az esetleges szabálysértéseket, a bírságolást, magukat a bírságokat is. A kormányrendelet 22.§.(9) bekezdésében kizárta a bírságokkal szembeni jogorvoslatot, ami még a járványveszély keretében is súlyosan jogsértő.
Orbán felhatalmazása kétségtelenül lehetőséget ad arra is, hogy akár törvényeket is felülírjon, de ezt szigorúan csak a járványveszéllyel, annak elhárításával összefüggésben teheti meg jogszerűen. De az olyan törvényi előírások módosítására, melyeknek semmi közük a járványhoz, nincs jogosítványa.
Az esetleges bírsággal kapcsolatban a jogorvoslat kizárása azonban még ennél is súlyosabb. Egyrészt, mert a jogorvoslati jog nem törvényi jog, hanem alkotmányos jog, és alkotmányos jog felülírására nem vonatkozik a felhatalmazás. Másrészt ha nincs jogorvoslat, akkor az a hatóságok számára visszaélésre ad lehetőséget. Vagyis akár olyankor is büntethetnek, amikor annak valójában nincs semmilyen jogalapja. Harmadrészt ez elvonja az érintett védekezéshez való jogát, amely szintén alkotmányos alapjog. Ez sérti a tisztességes eljárás elvét, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét, valamint a jogbiztonságot is. Negyedrészt: egy hatósági eljárásban a hatóságnak a saját intézkedését meg kell alapoznia, bizonyítania kell intézkedésének helytállóságát, jogalapját, megalapozottságát. Ha nincs jogorvoslati jog, és nem védekezhet az állampolgár a bírságolással szemben, akkor a hatóságnak nem kell az intézkedésének megalapozottságát, jogszerűségét igazolnia, elég egy bemondás. És nem szükséges, hogy ez igaz legyen. Ötödször: ha az intézkedésnek - ezek szerint - nem feltétele a jogszerűség, akkor teljes joggal lehet azt gyanítani, hogy ez az egész kizárólag csak a pénzbeszedést szolgálja. Ami az államkassza jelenlegi helyzetében egyáltalán nem ördögtől való gondolat.
Mindenesetre azt javaslom mindenkinek, akit esetleg megbírságolnak, hogy akkor is éljen a jogorvoslattal, ha ezt a jogot a kormányrendelet kizárja. Ugyanis e tekintetben a kormányrendelet alkotmányt sért. Márpedig a jogforrások hierarchiájának még a járványveszély idején is működnie kell, és eszerint az alacsonyabb norma nem lehet ellentétes a magasabb szintű normával. Ez esetben pedig ez történt.
Mivel a felhatalmazás nem adott jogot az Alkotmány felülírására (nota bene: ilyen felhatalmazás alkotmányos keretek között nem is lehetséges), ezért megállapítható, hogy a kormányrendeletben a jogorvoslat kizárása olyan súlyosan alkotmánysértő szabályozás, aminek a betartása egyenesen az Alkotmány megsértését jelenti. Erre pedig még veszélyhelyzet idején sem terjedhet ki a kormány jogszerű felhatalmazása. Ezért hiába zárja ki a kormányrendelet a jogorvoslat jogát, azt az alkotmányos jog mégis biztosítja.