Mi az, amire a legtöbb politikus vágyik? Természetesen a hatalom, ami feljogosítja őt arra, hogy például a költségvetési pénzek elosztásáról maga dönthessen. Aztán sajtómágusokra (spin doctors) is szüksége van, hogy – különösen válságok idején – a választókban bizalmat keltsen. A kommunikációs tanácsadók szerint ma már bármilyen ostobaság eladható, csak arra kell törekedni, hogy mindenki a „főnök” által elképzelt világban éljen.
Donald Trump már engedélyt adott a hatalomváltás előkészítésére, de továbbra is győztesnek tekinti magát, láthatóan nem érdeklik a számok. A magyar miniszterelnök egyike a nagy csodálóinak, aki jó tíz éve él vissza azzal, hogy Brüsszel csak szavakban védelmezi a jogállamiságot. Elemzők szerint tévedés azt hinni, hogy a pénzügyi szankciókról szóló rendelet a bejelentett vétó igazi oka. A kormányfő meghökkentő és felelőtlen megszólalásainak fő motívuma a világsajtóban való állandó szereplési vágy. 2022-ben is győzni akar, ezért a magyar választóknak üzeni, hogy – a hazai kispálya után – immár a nagypolitika formálója. Angela Merkelnek érthető okokból nincsenek ilyen ambíciói, a kancellár a történelemnek játszik. Ismert, hogy Németország az év végéig az EU soros elnöke, s az új büdzsének 2021. január 1-én hatályba kellene lépnie. Orbán Viktor régi politikai támogatója és védelmezője számára igazi kudarc lenne, ha nem születne meg időben az Európai Unió költségvetése.
Az Európai Parlament (EP) szigorította a németek által korábban felvizezett jogállamisági javaslatot. Ráadásul az EP elnöksége november 18-án bejelentette, hogy a Tanáccsal együtt jóváhagyott szöveget lezárták és nem hajlandóak további engedményekre. Kevesen tudják, de a jogállami feltételekről szóló rendelet tervezetét már 2018-ban elkészítették. A bizottsági szakértők a konstrukciót az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 322. cikkére építették fel, s ezzel szinte a jövőbe láttak. A cikkely szellemes jogi megoldást kínál, miután költségvetési eljárási ügyekben nincs szükség egyhangúságra. E dokumentumot (eltérően a költségvetéstől és a helyreállítási alaptól) a tagállamok többsége a magyar és a lengyel vétó ellenére is megszavazhatja. A baj csak az, hogy az emiatt kialakult patthelyzetnek nincs elfogadható, jogilag és politikailag egyaránt korrekt megoldása. Mégis sokaknak okozna csalódást, ha az orbáni kalandorpolitikára Brüsszelnek megint csak egy – kompromisszumnak nevezett – meghátrálás lenne a válasza.
A jogállamisági rendelet
Az Európai Parlament és a Tanács tárgyalói november 5-én állapodtak meg a rendelet végleges szövegében. Eszerint az uniós pénzek kifizetését 2021. január 1-től minden esetben a jogállamisági feltételek teljesüléséhez kell kötni. A jogszabály e körben felsorolja mindazokat az alkotmányos elveket, amelyeket a tankönyvekből jól ismerünk (jogbiztonság, állampolgári jogegyenlőség, a hatalmi ágak szétválasztása, a civil szervezetek jogai), csak éppen a lengyeleknél és a magyaroknál gyakran nem érvényesülnek. A Bizottság jogállamisági eljárása megindítható minden olyan tagállammal szemben, ahol veszélyeztetik a bíróságok függetlenségét, vagy nem akadályozzák meg, hogy az állami hatóságok önkényes, jogellenes döntéseket hozzanak. A felsorolt példák között olyan nyilvánvaló jogsértések is szerepelnek, mint a nyomozás indokolatlan megtagadása, vagy az, hogy egyszerűen nem hajtanak végre jogerős bírósági ítéleteket (lásd a közelmúltból a világsajtót is bejáró gyöngyöspatai ügyet).
Fontos részletszabály, hogy jogállamisági eljárás nemcsak már elkövetett cselekmények esetében indítható. Elegendő az is, hogy az adott tagállam jogsértéseivel „súlyosan veszélyeztesse” az Európai Unió költségvetési érdekeit. A Bizottság joga, hogy ennek megállapításakor szankciókat javasoljon: ezek az uniós kifizetések átmeneti felfüggesztésétől, a támogatási szerződések megkötésének tilalmán át, akár a kedvezmények csökkentését is jelenthetik. Az elmarasztalt tagállamnak természetesen jogában áll vitatni a döntés megalapozottságát, a végső szót a tagállamok minisztereiből álló Tanácsnak, minősített többségi szavazással kell kimondania. Jelentős újdonság, hogy a jogállamisági eljárás nem húzható el a végtelenségig. A bizottsági kezdeményezéstől számított három hónapon belül ugyanis a tagállami többségnek döntésre kell jutnia.
Hátrálás a végtelenségig?
Az Európai Unió a kezdetek óta a kompromisszumokról szól. Nem mindegy azonban, hogy mi az ára az egyhangú döntéseknek. A fenti vázlatos áttekintésből is sejthető, hogy a lengyel és a magyar kormány miért tiltakozik olyan vehemensen a pénzügyek és a jogállami kontroll összekapcsolása ellen. Egyértelmű, hogy a vétóval zsarolni próbálják a többieket, de ha nincs megegyezés, annak súlyos következményei lehetnek. Az Unió ugyan nem „áll le” pénzhiány miatt, miután az idei költségvetés 2021. január 1. után is folytatható. Az éves büdzsé 1/12 részének havonkénti folyósítása azonban biztosan nem lenne elegendő. Nem nyújtana fedezetet például az új – és a járvány miatt különösen sürgőssé vált – programokra. A másik nagy probléma, hogy a 750 milliárdos alaphoz szükséges hitelfelvétel akár hosszú hónapokat is késhet: az ugyanis csak a jogalkotók felhatalmazása alapján biztosítható. Így előállhat egy olyan, politikailag alig kezelhető helyzet, hogy az új év első napján ugyan létezik egy hatályos jogállamisági rendelet, csak éppen – elfogadott költségvetés és helyreállítási alap hiányában – nem alkalmazható.
Sajtóhírek szerint intenzív alkudozás folyik a háttérben, hogy a lengyel és a magyar kormány a december 10-én kezdődő uniós csúcsig elálljon a vétótól. A német elnökség láthatóan hátrálni akar a látszategység fenntartása érdekében. A tekintélyes Eurointelligence portál máris úgy tudja, hogy Merkel akár a jogállamisági rendelet újratárgyalására is hajlana. Ez azonban nehezen magyarázható politikai mentőakció lenne. A néppárti aggodalom teljesen érthető, miután – a járvány és a gazdasági válság miatt – csökkenni fog Orbán hazai népszerűsége. Mivel 2022-ben választást akar nyerni, számára már az uniós pénz sem annyira fontos: az igazi cél a jogállamisági eljárások legalább másfél éves késleltetése.
Ezért főleg üzleti érdekekre gondolhatunk, ha még az átlátszó taktikázás sem ingatja meg Angela Merkel hitét. Ki tudja miért, de bízik a „párbeszéd”, az újabb és újabb kompromisszumok erejében. Sajnos lehetőségként – a 7. cikk szerinti eljárás gyors lezárása mellett – már a jogállamisági csomag halasztása is felmerült: mindkettő az alapértékek elvtelen feladása lenne.
A beavatottak tudni vélik, hogy az Európai Unió Bírósága lenne a megoldás kulcsa. Elképzelhető a jogállamisági rendelet felülvizsgálata, amit a vétót bejelentők biztosan kezdeményeznek. A Tanácsnak a jogsértő tagállamot elmarasztaló döntése a bíróság előtt mindenképpen megtámadható lenne. Kérdés, hogy a majdani keresetindítás blokkolhatja-e a szankciók végrehajtását? Ha igen, akkor vég nélküli jogvitákra lehet számítani, ami az „oszt jónapot” gyakorlat szellemi atyját fogja igazolni. Egyedül abban bízhatunk, hogy viszonylag sok befolyásos uniós tisztségviselő állítja: az EU – különösen egy súlyos világjárvány idején – nem hátrálhat tovább, s a „pávatáncosokkal” szemben ezúttal a határozottabb fellépést kell választania.
Jaroslaw Gowin miniszterelnök-helyettes december 3-i nyilatkozatát a nemzetközi sajtó úgy értékelte, hogy a lengyel kormány feladta korábbi álláspontját. A kormányszóvivő, (majd maga a miniszterelnök) azonban ezt a feltételezést szinte azonnal cáfolta. Gowin megszólalása – legalábbis egyelőre – inkább belpolitikai akciónak tűnik. Ráadásul a vétó feladásának feltételeként emlegetett „kötelező erejű értelmező nyilatkozat” az uniós jogban nem létezik. Így egy ilyen dokumentum elfogadása a majdani jogállamisági eljárások szempontjából nem jelentene semmit.
Más megoldás is lenne
A zsarolási kísérlet miatt, az Unió hitelessége szempontjából annak lenne üzenetértéke, ha az Európai Tanács tagjai legalább a 750 milliárdos helyreállítási alap ügyében nem engednének. A megerősített együttműködés például egy régi jogi konstrukció, amelyet 1999-ben – a mostanihoz hasonló – patthelyzetek feloldására hoztak létre. Az EU azzal is tiszteletben akarja tartani tagállamai szuverenitását, hogy senkit nem kényszerít semmire. A közös értékeket vallók számára viszont megteremti az integráció mélyítéséhez a szükséges jogi kereteket. A tagok többsége így határozott például arról, hogy létrehozza az Európai Ügyészséget, de a banki tranzakciók egységes megadóztatása is fontos gazdasági érdek, ezért észszerű közös cél lehet. A megerősített együttműködés ugyanakkor nem jelent elzárkózást: fontos szabály, hogy a külön megállapodással létrehozott önkéntes közösség, a később csatlakozni kívánó tagállamok számára is nyitva áll.
A kimaradók persze egy időre lemaradnak. A magyar miniszterelnök például azzal nyugtatja a párthíveit, hogy nekünk nem is kell az Európai Unió pénze, hiszen Magyarország hitelképes. A pénzpiacokon éppen a napokban bocsátottunk ki 2,5 milliárd eurónyi értékben devizakötvényeket. Azt persze valamilyen okból nem teszi hozzá, hogy mindez milyen kamatterhekkel jár. Az Unió a tervek szerint a 750 milliárdos alapból mintegy 390 milliárd eurót rászorultsági alapon, vissza nem térítendő támogatásként kíván a tagállamok között szétosztani. Ha a vétózó magyarok kimaradnak az alapból, akkor az nagyjából 6-7 milliárd eurónyi azonnali veszteséget jelent. A jogállami játszma tétje világos: tessék választani!
