Mindent elmond a kézilabdázást sújtó járvány következményeiről, hogy a női válogatott tíz nap híján egy évig nem játszott egyetlen partit sem. Se tét-, se barátságos mérkőzés nem volt a programban, ami példa nélkül egy magát komolynak tekintő sportágban. De erről legkevésbé tehettek a sportági szereplők, ők csak elszenvedték a történéseket. Az előző hétvégén 355 napos szünet után játszott két tesztmeccset a Danyi Gábor és Elek Gábor kapitányduó által irányított nemzeti csapat. Az egy győzelem és egy vereség nem sokat mondhatott nekik a pillanatnyi állapotról, legfeljebb annyit, hogy min kell rapid módon változtatniuk.
De az extremitások sem itt kezdődtek: a torna két házigazdája eredetileg Dánia és Norvégia lett volna, ám utóbbi a skandináv kormány koronavírus-járvány miatt bevezetett szigorú protokollja miatt 17 nappal a rajt előtt kifarolt a rendezésből. A dán szövetség vállalta egyedül is a lebonyolítást, de ennek a megnövekedett költségek miatt megkérte az árát. Amit viszont az európai szövetség nem akart sokáig tudomásul venni, így komolyan felvetődött, hogy lefújják a komplett tornát. Végül megegyeztek a felek, pénzügyekről nem szivárgott ki értékelhető információ, de az EHF sarokba szorult, hatalmas presztízsveszteség lett volna, ha elmarad az Eb, nyilván engedett az egyébként alighanem jogos dán követeléseknek.
A csoportkörben a magyar válogatott pénteken Horvátországgal, vasárnap Szerbiával, jövő kedden pedig a világbajnok Hollandiával játszik. A csoportok első három helyezettje jut a középdöntőbe, ahol a magyarok a Románia, Norvégia, Németország, Lengyelország négyes továbbjutóival találkozhatnak.
Ugyanakkor az is példátlan, hogy az Európa-bajnokság lényegében lényegtelen, mert a válogatottnak a márciusi, győri olimpiai selejtezőtorna sikeres megvívása, vagyis a tokiói repülőjegy megszerzése a prioritás. Az Eb-t az erre történő sikeres felkészülésnek szenteli a kapitányduó. A szövetség sem fogalmazott meg konkrét elvárást, ami ebben a helyzetben érthető. A tét nélküliség kedvezhet a magyar együttesnek, amely az elmúlt években éppen akkor – a két évvel ezelőtti kontinenstornán – nyújtotta a legjobb teljesítményt, és érte el a legjobb eredményt, amikor a világversenynek nem volt tétje. A 2018-as franciaországi tornán négy győzelemmel és két vereséggel hetedik lett a csapat.
Koronavírusos megbetegedés, sérülés, illetve szakmai okok miatt ezúttal nem tagja a 19 fős keretnek Szucsánszki Zita, Vámos Petra, Kovács Anna, Szabó Laura, Fodor Csenge és Planéta Szimonetta. Ugyanakkor a jelenlegi együttes a jövő csapata lehet, amit jelez, hogy Lakatos Rita, Tóth Eszter, Pásztor Noémi, Helembai Fanny és Kácsor Gréta sem érte még el a tíz válogatottságot. A korszak- és generációváltás bizonyítéka, hogy a másfél éve Debrecenben junior világbajnoki aranyat nyert csapatból már nyolcan tagjai a keretnek, ami mindennél jobban mutatja, hogy megérkezett a következő generáció. A kérdés legfeljebb az, hogy a gárda milyen gyorsan foglalja el a helyét a nemzetközi elitben. Ezt a folyamatot tudja most felgyorsítani az Eb, illetve a hazai mezőny vitathatatlanul két legjobban felkészült és legtöbb nemzetközi tapasztalatot felmutató edzőpárosa.
