Szvetlána Tyihanovszkaja külföldön van, ami behatárolja a lehetőségeit. Belarusz számára ő elsősorban a változások akarásának jelképe – mondta el telefonon Grodnóból Alekszandr Milinkevics. A belarusz ellenzék kiemelkedő alakját a kelet-európai országban zajló erőszakos eseményekről és a társadalmi ellenállásról kérdeztük. Szerinte a Tyihanovszkaja környezetében lévő szakemberek folyamatosan dolgoznak az átmenet és a későbbi szükséges reformok tervein, miközben az augusztusi elnökválasztás fő ellenzéki jelöltje folyamatosan azt hirdeti, hogy párbeszédre van szükség. Eleinte úgy gondolták, hogy a tömegmozdulások asztalhoz kényszerítik a bitorlót, a dialógushoz azonban két félre van szükség, Alekszandr Lukasenko pedig csak a maga által kinevezett álellenzékiekkel hajlandó, úgymond tárgyalni. Imitált dialógust akar felmutatni.
A rezsim feje azt hangoztatja, hogy a tiltakozó mozgalom a Nyugat által kiprovokált akció, ő pedig lázadókkal nem tárgyal. Ahhoz, hogy valódi párbeszéd legyen nagyobb külföldi nyomásra lenne szükség, mondta Milinkevics hozzátéve, hogy Oroszországra és az Európai Unióra gondol. Az ellenzék még a nyáron megszervezett egy koordinációs tanácsot, s a kezdetben csupán néhány ismert ellenzéki személyből álló csoporthoz azóta ezrek csatlakoztak. Sok köztük fiatal, többségük addig nem vett részt semmilyen politikai tevékenységben. Ez a nagy számú aktivista sokat számít, mert a dialógushoz tömegek kellenek, s az szerinte Lukasenko kihagyásával is lehetséges.
Korábban többen utaltak arra, hogy Viktor Babariko volt bankár, a börtönbe zárt elnökjelölt, (akit egyesek Moszkva bizalmasának tartottak) pártot alakít. Erre vonatkozó kérdésünkre Milinkevics azt felelte, hogy Babariko ellen most indított büntető ügyet a Lukasenko-féle ügyészség, márpedig a pártalapítás a börtönből nem megy. A bankárnak azonban hosszabb távon jó esélye van, népszerű ember, sok kulturális kezdeményezést támogatott, liberális felfogása, programja sok embert vonzana.
Egy másik ellenzéki politikus, akinek politikai ambíciói vannak, Pavel Latusko Válságellenes Igazgatóságot szervez az emigrációban. Az ő terveiről egyelőre keveset tudni, de szerinte is szükség van megfelelő programra a Lukasenko utáni időszakra. A gazdaság ugyanis recseg-ropog, az állami tulajdonú nagyvállalatok, kolhozok működése veszteséges, a szociális rendszer összeomolhat, ha a külföld gazdasági szankciókat léptetne életbe – vélekedett Milinkevics.
Arra a felvetésre, hogy Lukasenko hatalma az erőszakszervezeteken áll, s van-e még kitartás ezekben a struktúrákban, a fizikusból lett ellenzéki politikus kifejtette, hogy a tüntetőkben több az erő, mint a rohamrendőrökben. Aznap, amikor beszéltünk városa utcáin éppen a nyugdíjasok tartottak tiltakozó felvonulást, akik korábban Lukasenko fő társadalmi bázisának számítottak. Ma Milinkevics szerint egyetlen olyan társadalmi réteg sincs, amely egységesen támogatná a diktátort. A rendőrök pedig – hiába fizetik jól őket és hiába kapnak rendszeres agymosást – egyre jobban félnek. A bíróságok előtt is álarcban jelennek meg és nem mondják meg a nevüket, ami egyébként törvénysértés. Utcai agresszivitásuk sarokba szorított megfélemlített emberekre utal.
Oroszország szerepe meglehetősen homályos: szavakban kiállt a zsarnok mellett, de nem erőlteti meg magát a támogatásában. Milinkevics úgy tartja, hogy emiatt a Kreml hibája a válság elhúzódása és a békés demonstrálókkal szembeni erőszak. Az ellenzéki politikus szerint az orosz megoldási konstrukcióban nem számolnak a néppel, s ezzel súlyos hibát követnek el. Az oroszok ezzel ugyanúgy elveszíthetik Belaruszt, mint ahogy legalább egy nemzedéknyi időre elveszítették az ukrán társadalom barátságát. Belaruszban eddig nem volt oroszellenes ellenzéki politika. Azok sem léptek fel Oroszország ellen, akiket amúgy nacionalistának tartanak. Most a válság elhúzódása, az erőszak és elnyomás erősödése miatt ez is lehetővé vált, hiszen az emberek azt látják, hogy Lukasenko csak Putyinnak köszönheti a hatalmát. Milinkevics úgy gondolja, hogy a koronavírus-járvány utáni korban az egész világban, de különösen térségünkben változik majd a politizálás, s a társadalmak ki fogják követelni a hatalomtól a nagyobb nyitottságot. Ezt az oroszoknak is fel kellene fogniuk – mondja a demokráciapárti volt elnökjelölt.
