„A területi kamarák és az elnökség tagjai is megfogalmazták javaslataikat, amelyek mentén folyamatban van annak a javaslatcsomagnak a kialakítása, amelyet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) a döntéshozók felé el kíván juttatni.” Ezt írta a Népszavának a kamara, miután arról érdeklődtünk, az iparűzési adó elengedésének – kormánynak kedves – ötlete Parragh László elnök magánvéleménye, vagy pedig az MKIK teljes közösségének álláspontja volt-e. A testület válasza azt jelenti, hogy Parragh László azelőtt mondta el a kamara álláspontját, hogy a testület fórumai megvitatták, részleteiben kidolgozták volna azt.
Mindezek ismeretében kevéssé meglepő, hogy a fővárosi iparkamara sem áll ki az országos szervezet és vezetője mellett. Szerdai közleményük szerint nem is ismerik a javaslat mögötti koncepciót és számításokat.
Mint arról többször írtunk, heves vitákat szított, hogy november közepén Parragh László a mikro-, kis- és középvállalkozói szektorban az iparűzési adó teljes elengedésére tett javaslatot. Később pedig már arról beszélt, hogy ágazattól és árbevételtől függetlenül képzelnék el az intézkedést, ráadásul nem csak 2020-ban, hanem 2021-ben is. Mivel az iparűzési adó az önkormányzatok fontos, meghatározó bevétele, helyhatóságok sora tiltakozott, köztük például Székesfehérvár fideszes polgármestere. Az adóelengedés különösen az ellenzéki vezetésű Budapestet sújtaná. Orbán Viktor kormányfő a javaslat egy valamivel enyhébb verzióját úgy minősítette: „meredek, de azért fel lehet rajta kaptatni.”
Figyelemre méltó az is, hogy miközben Parragh László igen nagyvonalúan el tud tekinteni azoktól a bevételektől, amelyek egyébként az önkormányzatokat illetnék, az általa vezetett szervezet már nem ennyire elnéző azokkal a cégekkel szemben, akik elmaradnak a kamarának fizetendő díjak fizetésével.
– Pár hete jött egy üzenet, hogy tartozunk 25 ezer forinttal, és azt be fogják hajtani, majd ezt néhány napja meg is tették a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) segítségével, ami további eljárási díjat is felszámolt – nyilatkozta lapunknak András, egy fővárosi számítástechnikai szaküzlet tulajdonosa. Ő egyike annak az 1,8 millió vállalkozásnak, melynek akkor is fizetnie kell a területi kereskedelmi és iparkamara felé az évi hozzájárulást, ha valójában nem is tagja a szervezetnek. Hozzátette, hogy bár nem kérdőjelezi meg a pénzbehajtás törvényességét, szerinte egy „ilyen válság közepén 25 ezer forintért zaklatni egy kisvállalkozást nemhogy nem korrekt, hanem egyszerűen paraszt dolog”. 2015 és 2020 szeptembere között – a G7 portál szerint – 367 ezer alkalommal kellett a NAV-nak a kamara kérésére vállalkozók ellen végrehajtást indítania. 2019-ben az adóhatóság minden ötödik behajtása kamarai hozzájárulási elmaradás miatt történt, ez több mint 170 ezer esetet jelent.
A regisztrációs díjat 2012-ben vezették be, minden vállalkozásnak 5-5 ezer forintot kell fizetnie a területileg illetékes kamarának, azok pedig a bevétel 10 százalékát adják át a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának. Megkerestük a Parragh László által vezetett MKIK-et, hogy a válsághelyzetre való tekintettel felmerült-e, hogy eltekintsenek az éves hozzájárulás beszedésétől. Közölték, hogy legutóbbi ülésükön a helyi iparűzési adó felfüggesztése volt a téma, azaz a kérdést nem tárgyalták. Ahogy arról beszámoltunk, tavasszal még a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vetette fel a díj felfüggesztését, de azt az MKIK gyorsan lesöpörte az asztalról, mondván, törvény rendelkezik az éves díj megfizetéséről és behajthatóságáról.
A kamaráknak az éves díjért cserébe elvileg az érdekképviseleti tevékenység mellett szakmai támogatást, képzést és pályázatfigyelési tevékenységet kell nyújtania. Ennek szemlátomást próbálnak eleget tenni, a weboldalaikon több pályázatot és szakmai anyagot megosztanak, illetve konferenciákat is szerveznek. Azonban a vállalkozói reakciók alapján nem nagy az elégedettség, a hivatalos kamarai Facebook-oldalakon rendre hangot adnak annak, hogy érdektelen vagy haszontalan szolgáltatást kapnak.
Tizedelnék a Parragh-javaslatot
Az elnök úr nem osztja meg velünk a gondolatait, mi pedig nem tudjuk azokat kitalálni – engedett betekintést Nagy Elek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöke a fővárosi és az országos testület viszonyába.
Nyilatkozataik alapján önöket is meglepte, hogy Parragh László országos iparkamarai elnök az iparűzési adó (IPA) felfüggesztésére, majd elengedésére tett javaslatot. Miként lehetséges, hogy nem egyeztetnek önökkel, a legnagyobb tagszervezettel?
Parragh úr nem osztja meg velünk a gondolatait, mi pedig nem tudjuk azokat kitalálni. Másfél éve vagyok a fővárosi kamara elnöke, régóta bírálom azt a típusú egyszemélyi vezetést, amit Parragh László képvisel. Ha megosztaná velünk az elnök úr az elképzeléseit, akkor elkerülhetők lennének ezek a helyzetek. Én személy szerint a csapatjátékban hiszek, ezt a vezetési módot nem tartom szerencsésnek.
A Parragh-féle javaslattal szembeni legerősebb kritika az volt: az IPA elengedése nem veszi figyelembe, hogy annak milyen drasztikus hatása lenne az önkormányzatok működésére. Önök a kis- és mikrovállalkozásokra, illetve a bajba jutott középvállalkozások esetében engednék el az adónemet. Ez már arányos elvárás lenne?
A válság teljesen más gondolkodást kíván. A javaslatunk a főváros iparűzési adóbevételének tíz százalékát érintené, ez valamivel több, mint 25 milliárd forint. Ez az áldozat megérné, mert ennek a tizednek az elengedése valójában a vállalkozások húsz-huszonöt százalékát segíthetné a válság túlélésében
Ha már áldozatot említett: nem visszás az, hogy az országos és a helyi kamara lemondatná az önkormányzatokat az iparűzési adóból származó bevételeiről, de közben a testület ragaszkodik a tagdíjakhoz?
Még egy előző fővárosi kamarai vezetés vetette fel, hogy tekintsenek el az éves díj beszedésétől. A kötelező évi 5000 forintos kamarai regisztrációs díj beszedését azonban törvény írja elő, így ettől a BKIK saját hatáskörben nem tud eltekinteni. Mi most azt tudtuk tenni, hogy a márciusi fizetési határidőket kitoltuk nyár végéig. Azt viszont fontosnak tartom tisztázni, hogy még a legkisebb vállalkozás esetében sem befolyásolná a válság túlélésének esélyeit az évi ötezer forintos hozzájárulás elengedése. De hogy a felelősségről és a teherviselésről is beszéljek: a szervezeten belüli gazdálkodásban szigorú intézkedéseket léptettünk életbe, területi kamaraként pedig azt képviseljük, hogy mi is arányosan vegyük ki részünket a válságkezelésből. Ez azt jelenti, hogy a költségvetésünk 5 százalékával segítjük mi is az 50 milliárd forintos budapesti válságkezelő alapot, amit javasoltunk a fővárosnak, és amiről egyeztetést is folytatunk.
Sok vállalkozó úgy érzi, az éves díjért semmit nem kap.
Amikor másfél évvel ezelőtt megválasztottak a BKIK elnökének, megkérdeztük a vállalkozásokat mit várnak el a kamarától és ezt követően a szolgáltatásaink fejlesztésébe kezdtünk, nagyon komolyan javítottunk a színvonalon, annak érdekében, hogy a vállalkozások is érezzék, megéri ezt a díjat kifizetni. A méréseink szerint nagyon közel járunk ehhez a célhoz.
Nemcsak a kamarán belüli feszültségekre derült fény szerdai közleményükből, abban kifogásolták azt is, hogy a fővárossal való egyeztetésük eredményét politikai célokra használta fel Budapest vezetése. A főváros azt hozta nyilvánosságra, hogy a budapesti kamara nem ért egyet az MKIK elnökével. Nem így van?
A válságkezelésről, a Válságkezelő Alapról tárgyaltunk és szinte teljes mértékben megegyeztünk a főváros vezetésével. Sajnálom, hogy ez a konszenzus végül egy politikai aktus részévé vált, miközben a BKIK szakmai szempontok szerint vett részt ebben a tárgyalásban. Ha a főváros kritizálni szeretné a Parragh-féle javaslatot, megteheti, de ne ránk hivatkozva, és ezt várjuk minden politikai szereplőtől más esetekben is. Ez pedig akkor is így van, valóban sok mindenben nem értünk egyet Parragh úrral.
