A portugál miniszterelnök azt javasolja, hogy legyen kétsebességes Európa, mert ily módon megakadályozhatják, hogy kiváljanak azok az országok, amelyek nem tartják fontosnak a jogállami alapelveket, csak persze a felállásban a belső körben nem kaphatnak helyet. Antonio Costa, akinek kormánya alig egy hónap múlva átveszi az unió soros elnökségét, a lisszaboni Katolikus Egyetemen mondott beszédet.
Szerinte már most is úgy van, hogy bizonyos tagok szorosabb integrációt akarnak, mások viszont csupán kereskedelmi-gazdasági szervezetnek tekintik az uniót. Ezért le kell folytatni az alapvitát a közös jövőről, miután pl. Magyarország és Lengyelország tengely akasztott Brüsszellel a jogállam, a melegek jogai és a migráció kapcsán. Márpedig itt két, teljesen eltérő felfogás ütközik. Így tisztázni kell, hogy mi is az EU: értékközösség, vagy csupán eszköz a nagyobb anyagi jólét eléréséhez. Megjegyezte, hogy pont ez a nézetkülönbség vezetett a Brexithez.
A lap emlékeztet arra, hogy Macron is a „változó geometriát” szorgalmazza, a németek viszont ellenzik, mert nem szeretnék átvállalni a többiek adósságát. Ebben egyetértenek velük a takarékos négyek. Costa szerint közülük pl. a hollandok, amíg csak lehetett, a britek háta mögé bújtak, de most már kénytelenek színt vallani.
Ugyanakkor a legtöbb kelet-európai kormány ódzkodik a többsebességes Európától, mert attól fél, hogy onnantól kezdve csupán másodrendű tag lesz a szervezetben. A portugál vezető felhívta a figyelmet, hogy ő élő gyakorlatot vett alapul, hiszen Schengen és az euróövezet már most azt jelenti, hogy egyes államok bizonyos területeken szorosabb együttműködést alakítottak ki. Ha viszont kiterjesztik ezt a módszert, akkor elkerülik, hogy újra kelljen tárgyalni a Lisszaboni Szerződést, ami igencsak nehézkes volna – tette hozzá.
A lap attól tart, hogy a pillanatnyilag tapasztalható nagy felhajtás ellenére a végén semmire sem lesz jó a tervezett jogállami feltételrendszer, mert sosem vetik be az illiberális kormányok ellen. Orbán Viktor persze hevesen tiltakozik, szerinte itt politikai szándékok húzódnak meg, és jogtalanul akarják büntetni kormányát a pénzek visszatartásával. A másik oldal szerint viszont eljött a lehetőség, hogy „honorálják” a jogsértéseket. A tény azonban az, hogy egyik állítás sem fedi teljesen a helyzetet.
Az EP-vel egyeztetett tervezet elszalasztotta, hogy hatékony rendszert dolgozzon ki, és inkább olyasmit választott, ami soha nem fognak alkalmazni. A döntő kérdés ugyanis az, mikor javasolhatja a Bizottság a támogatások befagyasztását, illetve csökkentését. Jelen állás szerint akkor, ha a normák megszegése legalábbis fenyegeti az EU pénzügyi érdekeit. Olyan akadály ez, amelyet Brüsszel aligha tud majd venni. De nagyon emlékeztet arra, amit a németek dolgoztak ki, ám amit a végén senki sem fogadott el.
Viszont úgy tűnik, abból sem lesz semmi, amit sok EP-képviselő mellett az északi államok, a hollandok, az osztrákok, továbbá a baltiak akartak, hogy ti. akkor is igénybe lehessen venni, ha egy kormány túllép az olyan normákon, mint a szabad sajtó, a szólásszabadság, a melegek és más kisebbségek jogai. A szöveg csupán a csalást, az adóvisszaéléseket és a korrupciót említi konkrétan. Ezért nem gondolni, hogy valaha is beélesítik konkrét ügyekben.
Uniós illetékesek szerint aligha képzelhető el hogy a Bizottság megpróbálja beindítani a mechanizmust, hacsak nincsenek cáfolhatatlan bizonyítékok a kezében, mert az nem kétséges, hogy Orbán Viktor majdan az Európai Bírósághoz fordul, ha szankciók fenyegetik. Ez pedig végeláthatatlan jogi vitát nyit meg. Azon kívül lehetővé teszi, hogy Magyarország onnantól kezdve tiltakozásul megvétózzon bármit, amihez egyhangú döntés kell.
Ezért nem lesz semmi a mechanizmusból, és csak elégedetlenséget kelt minden oldalon – mutatott rá egy brüsszeli forrás. Jelenleg a jogállam hívei sürgetik az EU-t és a német elnökséget, hogy ne próbálják engedményekkel megbékíteni a magyar kormányfőt. De ha minden úgy marad, ahogy most van, akkor teljesen felesleges volt ekkora paláver a jogállami feltételek körül.
Paul Lendvai szerint az utolsó alkalom kínálkozik arra, hogy feltartóztassák Orbánt és Kaczynskit, akik mindezidáig zavartalanul meneteltek a korlátlan hatalom felé, de, úgy, hogy közben azért felmarkolták a nagy brüsszeli pénzeket. Mindenesetre a kulcsfontosságú december 11-i csúcs konferenciáig lázas egyeztetések zajlanak a kulisszák mögött, hogy megtalálják, miként lehetne megkerülni a magyar és lengyel vétót. Utóbbi célja, hogy az EU álljon el a jogállami mechanizmustól. A tét a szolidaritás és a közös értékek tiszteletben tartása.
A magyar és a lengyel ellenállás érthető, mert ha a támogatásokat csak azok a tagok kaphatják, amelyeknél független az ügyészség és a bíróság, akkor az a korrupt uralmi rendszerek pénzügyi alapjait veszélyezteti, mellesleg Bulgáriában és Máltán is. Orbán azt közölte a múlt pénteken, hogy a végén meg fognak állapodni. Az unió részéről a határozott riposzt ellenére sem lehet kizárni, hogy belemegy valamilyen rossz egyezségbe, mert meg akarja őrizni az arcát.
Magyarország és Lengyelország továbbra is dacos, miközben holtpontra jutott a jogállami vita az EU-val. Ily módon azonban egyre mélyül a kelet-nyugati törésvonal. A beható egyeztetési próbálkozások ellenére nincs jele annak, hogy a két kormány feladná a vétót, illetve változtatna azokon a reformokon, amelyek Brüsszel szerint az igazságszolgáltatás függetlenségét fenyegetik.
A nyugati partnerek, emberi jogi csoportok, továbbá a hazai ellenzéki pártok azzal vádolják Orbánt és Kaczynskit, hogy feladják a demokratikus alapelveket. A magyar vezető ellen felmerül az a kifogás is, hogy korlátozza a civil társadalom mozgásterét és elhallgattatja a független sajtót. Egy magas rangú EU-diplomata szerint most mindkét fél beássa magát, hosszú állóháborúra készül. De remélhetőleg a magyar és a lengyel fél a végén meghátrál az amerikai elnökválasztás eredménye láttán, hiszen Biden eddig sem leplezte, hogy nem árul egy gyékényen az európai populista nacionalistákkal. Az Obama-kormányzat jóformán kiközösítette Orbánt.
Többen arra számítanak, hogy Budapest és Varsó pillája fog előbb megrebbenni, miközben farkasszemet néz az unióval. De azt is mondják, hogy a vita mutatja: más irányba tart a nacionalista Kelet, illetve a liberálisabb Nyugat. Ám ha most sikerül is megállapodni a jogállam ügyében, az csupán kitolja a nagy erőpróbát.
Az osztrák lap arra figyelmeztet, hogy a két problémás kormány, a magyar és a lengyel már megint odavágott, ám a megzsarolt EU nem engedhet. Orbánt és Morawieckit azt zavarja, hogy a jövőben csak olyan országok juthatnak pénzhez Brüsszelből, amelyek nem veszik semmibe a jogállamot. És hát ezen a téren Magyarország és Lengyelország nem áll túl jól.
Úgy hogy kiadták a jelszót: ha ők hoppon maradnak, akkor senki se kapjon egy fityinget sem a közös költségvetésből, valamint a gazdasági mentőcsomagból. Kezükre játszik az egyhangú döntéshozatal elve. Olyan mérleghinta ez, amelyen mindenki a levegőbe emelkedik, akárcsak egy valaki is leül a másik oldalra.
Nevezzük nevén: itt zsarolási kísérletről van szó, amit az EU egyik konstrukciós hibája tesz lehetővé. Ily módon az egyéni érdek felülírhatja a közös jót. A többiek túl sokáig hitték, hogy szükség esetén jobb belátásra tudják bírni Orbánt és Kaczynskit, miközben azok odahaza keményen léptek fel a bíróságokkal, a sajtóval és az ellenzékkel szemben. De hát a Fideszre szükség volt az Európai Néppártban.
Most mindenekelőtt meg kell őrizni a hidegvért és semmiképpen sem szabad felpuhítani a jogállami mechanizmust. A 25-ök ugyanis a magyarok és a lengyelek nélkül is életre tudják hívni a koronaalapot, ezzel pedig fokozzák a nyomást a másik kettőre. Azok számára szintén sok milliárd forog kockán, akármennyire is az ellenkezőjét hangsúlyozza Orbán.
Ennélfogva az unió simán leugorhat a libikókáról, Budapest és Varsó ott maradna egy fitying nélkül. Miközben magyarázattal tartozna saját népüknek. Akkor aztán ketyeg az óra, de ellenük.
FAZ
A magyar kormányszóvivőnek elege lett a német ZDF köztelevízió fő szatirikus műsorának humorából, azonban odáig ment el, ami biztosan közfigyelmet kelt: kétes történelmi összehasonlításra ragadtatta magát. Azt írta, hogy még emlékszik, amikor a németek felsőbbrendűeknek gondolták magukat és lenézték a többieket, de ez azután nem sült el túl jól. Emlékezetőül: a TV bejátszásában arról volt szó, hogy Magyarország és Lengyelország meg akarja akadályozni a jogállami feltételek érvényesítését.
Bizonyosan szóvá lehet tenni, hogy kritikus magyar sajtóorgánumok eltűnnek a színről, illetve „átállnak”, még akkor is, ha vannak olyanok, amelyek változatlanul tartják magukat, sőt, újak is alakulnak. Azt is meg lehet említeni, hogy a közszolgálati médiát a hatalom szócsövévé fokozták le. De most a hatalom képviselője a német tévét vádolja ugyanezzel. Nincs nehéz dolga, mert a ZDF gyakran klisékkel dolgozik, ahelyett hogy új szemszögből mutatná be a dolgokat.
Politikai nagytakarításba kezdett a szlovák kormány, csak éppen nem tudni, meddig futja a lendületből. Mindenesetre e pillanatban úgy áll, hogy véget akar vetni a mindennapos zsarolásnak, korrupciónak. Sorra tartóztatnak le ügyvédeket, rendőröket, ügyészeket, sőt már egy államtitkár és a volt rendőrfőnök is rács mögött van. Összesen 30 embert vádolnak azzal, hogy bűnszövetkezetet hoztak létre az üzletember, Bödör Norbert megbízásából. A meggyilkolt újságíró, Ján Kuciak is dolgozott ezen az ügyön. Ám most úgy néz ki, hogy a volt miniszterelnök, Fico is kitörheti a nyakát a történtek miatt.
A Német Külpolitikai Társaság szakértője, Milan Nic úgy látja, hogy a szlovák rendőrség és ügyészség az új kormány alatt lényegesen szabadabb kezet kapott, mint korábban. De a megtisztulás azt is szolgálja, hogy Európa szemében Szlovákia legyen a mintagyerek a V4-ek között, hiszen a magyarok és lengyelek nem kérnek a jogállami mechanizmusból, a cseh miniszterelnök viszont érdekütközésbe bonyolódott az EU-s támogatások miatt.
Csak éppen a koalíciót belső viták jellemzik, ezért nem tudni, meddig tart ki. És ezt csak tetézik a miniszterelnök gyakori kirohanásai az ellenfelekkel szemben, bár sokkal jobb a kép, ha a tetteit nézzük. Fico körül viszont már szorul a hurok, mert egy korábbi államtitkár elkezdett énekelni az előzetesben. Így arról, milyen kapcsolatok fűzték Marian Kocnerhez, aki állítólag megrendelte a tényfeltáró újságíró megölését. Az üzletember, akit szeptemberben első fokon felmentettek, a főnökeként beszélt a korábbi miniszterelnökről. Most azonban sokan bíznak abban, hogy a fellebbviteli bíróság felülvizsgálja az alsó fokú ítéletet.
Kormányukkal ellentétben az uniós nettó befizető államok közvéleménye egyáltalán nem ellenzi, hogy az ő pénzükből támogassák a rászoruló tagokat, viszont a jogállami vita folyományaként azt érzékelik, hogy országuk befolyása csökken a szervezetben. Ezt az a felmérés állapította meg, amelyet az Európai Külkapcsolati Tanács végzett 8 tagállamban. (A közvélemény kutatás Magyarországra nem terjedt ki.)
Az eredmény értékeléséhez az újság megjegyzi, hogy a vitát, már ti. hogy a közösség vegyen-e fel hitelt, példátlan módon megterheli a szubvenciók és a jogállami elvek betartásának összekapcsolása, amivel a többség azt akarja megakadályozni, hogy a koronaalap milliárdjai ilyen-olyan csatornákon elszivároghassanak. A takarékos ötök polgárainak is a korrupció a legnagyobb gondja, nem pedig az, hogy túl nagyok a kiadások. Az ipari szintű sikkasztás pl. minden 2. osztrák aggályosnak tartja. A lengyeleknél viszont csupán 30 %, noha az Transparency International szerint az ország a korrupciót tekintve a vörös és sárga övezet határán mozog. Ám hogy ténylegesen harcolni lehessen a jelenség ellen, ahhoz független bíróságok kellenek.
Ugyanakkor az is kiderült, hogy a pénzügyi, illetve migránsválsággal ellentétben a járvány idáig nem váltott ki éles unióellenes érzelmeket. Úgy tűnik, a populisták, illetve a szélsőjobbosok hiába próbálják bemagyarázni, hogy az EU cserbenhagyta az embereket. Azok sokkal inkább úgy látják, hogy túlterhelt hazai egészségügy nagyon is rászorul a segítségre.
Megnehezítheti a magyar ellenzék dolgát a választási törvény készülő újabb módosítása, mivel immár aligha lehet elkerülni egyetlen országos lista felállítását, ami jobban felszínre hozná közöttük az ideológiai ellentéteket. Azaz újabb akadályt jelentene, hogy meg lehessen buktatni a Fideszt, bár hivatalos indoklás szerint a lépés a kamupártok visszaszorítására szolgál. Az összefogás már nagy eredményeket hozott a tavalyi önkormányzati választásokon és az egyeztetések hónapok óta folynak, hogy legyen közös stratégia 2022-ben is. Azaz, hogy minden körzetben egyetlen ellenzéki jelölt induljon, ne oszoljanak meg a kormányellenes táborra leadott voksok és találjanak esélyes kihívót Orbánnal szemben.
