A takarékosságra intő országok szerepe a britek Európai Unióból való kiválásával nőtt meg. Londonnal ugyanis az EU második legnagyobb nettóbefizetőjét veszíti el a közösség, így a következő hétéves költségvetést már a brit hozzájárulás nélkül kellett megtervezni. S az ötös alaposan megnézik, mire költik adófizetőik pénzét. Dániában, Svédországban és Finnországban baloldali, Ausztriában jobboldali-zöld, Hollandiában pedig jobboldali-liberális kormány van hatalmon, így ideológiai szempontból nem lehet ezeket az államokat egy platformra sorolni. Összességében azonban megállapítható, hogy inkább konzervatív fiskális politikát követnek. Közös programjuk nincs ezeknek az államoknak, mégis egyfajta szándéknyilatkozatként tekintenek Sebastian Kurz osztrák kancellárnak a Financial Timesban májusban megjelent írására, amelyben egyebek mellett úgy foglalt állást, hogy az EU-s költségvetésben nincs szükség az összes tagállamra vonatkozó előírásokra. Egyúttal azt is közölte, amellett hozott fel érveket, hogy a közös büdzsé az összesített bruttó nemzeti jövedelem egy százaléka maradjon. Hozzátette: ragaszkodnak a Nagy-Britannia nyomására 1984-ben, a közös agrárpolitikából (KAP) fakadó hátrányok kiegyenlítésére bevezetett kompenzációs mechanizmus megtartásához is.
Kurz szavaiból az is kiderült, hogy a takarékos országok szívükön viselik a klímavédelem sorsát, hiszen azt javasolta: a közös büdzsé legalább 25 százalékát fordítsák a klímaváltozással szembeni küzdelemre. Emellett különösen fontosnak tartják, hogy csak olyan államok részesüljenek az uniós támogatásokból, amelyek tartják magukat a jogállamisághoz. Kurz júliusban teljességgel támogatta Mark Rutte holland kormányfő ezzel kapcsolatos határozott fellépését azt közölve, ez a kérdés „nem lehet alku tárgya. Megegyeztünk, hogy egy bizonyos szintnél meghúzzuk a vonalat”. A takarékos ötös egyetértenek abban is, hogy ne vezessék be az eurókötvényeket az EU-ban, nyilvánvalóan attól tartva, hogy így a tehetősebb országoknak kell állniuk a súlyos gazdasági válságba került országok adósságát.
A csoport nem hivatalos vezetőjének Mark Rutte tekinthető. Hollandia szerepe nem csak azért kivételesen fontos az ötösnél, mert Hága jelentős összegeket fizet az EU kasszájába, azért is, mivel kedvező adórendszerének köszönhetően vonzza az európai vállalatokat.
A takarékos ötös fellépését London távozásán kívül belpolitikai okok magyarázzák. Mindegyik országban jelentős szerepet játszottak a jobboldali populisták, így ki kellett fogniuk a szelet a szélsőséges pártok vitorlájából. Ez részben sikerült is. Ausztriában az Osztrák Néppárt előző koalíciós partnere, az Osztrák Szabadságpárt népszerűsége tíz százalék alá esett, Koppenhágában pedig a Dán Néppárt támogatottsága már alig haladja meg a bejutási küszöböt.
