Valós lakossági felhatalmazással rendelkezve kötötte az ebet a karóhoz az uniós költségvetés és járványügyi helyreállítási alap őszi tárgyalásai során a Mark Rutte holland miniszterelnök nevével fémjelzett, a Finnország csatlakozásával ötre bővül „takarékos”, „fukar” országok szószólója, derül ki abból a felmérésből, amelyet az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) végzett október végén. A kutatók azt vizsgálták az Európai Unió 8 tagállamában, hogy miként lehet a büdzsé vita nyomán "takarékosnak" elnevezett gazdag nettó befizető országokat a közös, uniós "fedélzeten tartani" a helyreállítási célokra, és elkerülni azt a közhangulatot, ami az Egyesült Királyásgban végül a Brexithez vezetett.
A Népszava által exkluzív első közlésre megkapott felmérést ugyan még a magyar-lengyel vétó belengetése előtt, október végén végezte a kutatóközpont, de az akkori lakossági viszonyulás is egyértelművé teszi, hogy ezen országok vezetői nem fognak engedni a jogállamisági kritériumokból, hiszen országaik lakossága ezt várja el tőlük ebben a kérdésben. Ők nem a korábbi parlamenti választásokon elért többségükre hivatkozva állítják, hogy állampolgáraik álláspontját képviselik, hanem, amint e felmérés is mutatja, szavazóik valóban azt várják el tőlük, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy az Európai Unió valóban közösségként, a közösségi értékek tiszteletben tartásával működjön. A takarékos államok lakossága a helyreállítási alapról született megállapodást nem tekintik ideálisnak, de megértik és elfogadják a kompromisszum szükségességét . Egy bizonyos pontig, addig míg az nem veszélyezteti az EU alapértékeit.
Amint arról a Népszava is beszámolt, az őszi tárgyalássorozatban Hollandia, Dánia, Svédország, Ausztria és Finnország vezetői elsősorban a helyreállítási alap nagyságát, illetve annak vissza nem térítendő támogatási részének nagyságát kifogásolták. Ezek a gazdag, nettó befizető államok azonban a rájuk aggatott fukar-takarékos jelző ellenére nem a koronavírus járvány gazdasági-társadalmi következményeinek orvoslásától zárkóztak el, hanem inkább attól, hogy az uniós pénzek kontroll nélkül váljanak felhasználhatóvá olyan tagállamokban is, ahol a kormányzat az alapvető jogállamisági feltételeknek sem tesz eleget. Ezen országok lakossága nem a közösségi célokra befizetett pénzeket sajnálja, nem a „költekezést”, csupán az esztelen, pazarló költekezést kifogásolja és azt várja el kormányaitól, hogy a járvány okozta gazdasági nehézségekből való kilábalás során is legyen jövőépítés, tartsák szem előtt az olyan hosszú távú célokat, mint a klímavédelem és az európai uniós alapértékek védelme,a jogállam erősítése. A hollandok, dánok, svédek, finnek és osztrákok többsége, minden tíz szavazóból csaknem nyolc nem gondolja, hogy az Európai Unió túl sok pénzt költene a helyreállítási alapra. Összességében csupán 22 százalék vélekedett így, ugyanakkor 38 százalék aggódik amiatt, hogy a kedvezményezett tagországok miként költik el a helyreállítási alapból származó pénzeket, mert meggyőződése szerint jelen feltételek közepette fennáll a pazarlás és a korrupció veszélye.
A kutatás ugyanakkor azt is egyértelműen bizonyítja, hogy az Unió leggazdagabb államaiban a többség tehetetlennek érzi magát a közös jövő alakítása tekintetében, úgy érzi, országa befolyása az utóbbi időben jelentősen csökkent e téren és elvárja vezetőitől, hogy mindent megtegyenek e helyzet korrigálásáért. Épp ezért támogatják e konjunktúra szülte „ötös” megerősödését, a visegrádi négyekhez hasonló közös fellépését adott kérdésekben. (Az 1991. február 15-én életre hívott V4-ek egysége épp a jogállamiság kérdése miatt széthullóban van, a csehek és szlovákok ugyanis, a magyarokkal és lengyelekkel ellentétben, normális követelménynek tartják, hogy az uniós pénzek felhasználása jogállamisági kritériumokhoz legyen kötve.) A „takarékos” országok lakosságának elképzelése is van arról, milyen legyen országaik közös fellépése, azt sürgetik, hogy kormányaik „átalakító ötként” lépjenek fel, azt szorgalmazva, hogy az Európai Unió zöld átmenetének és az európai projekt jövőjének alakításához reformokra, és nem kevésbé optimizmusra van szükség.
