Lakópark vagy viharjelzés?! – kiabálná fejhangon Stohl András, ha valami valóságshow-ban kellene dönteni a kérdésről, aztán jöhetnének az emelt díjas sms-ek. De hiába a bulvár által tengermélybe lökdösött nívó, a nagyközönség vélhetően a siófoki meteorológiai obszervatórium mellett tenné le a voksát. Igencsak torzult gondolkodásra van ugyanis szükség ahhoz, hogy egy 64 éve működő, emberek sokaságának életét befolyásoló tudományos szolgáltatást beáldozzanak valaki anyagi gyarapodása ellenében. Legalábbis egy NER-en kívüli világban.
A 2010-es évek Magyarországában viszont szemrebbenés nélkül ellehetetleníthető bármi ad hoc politikai szempontok alapján, vagy a holdudvar boldogulása érdekében. CEU, MTA kutatóintézetek, SZFE, vagy – hogy közelítsünk helyileg a siófoki obszervatóriumhoz – a Bahart reorganizációnak keresztelt lerablása, a Balaton mészárososítása, tiborczosítása. Semmi sem maradhat parlagon, és a morzsákért is érdemes lehajolni. Így épül hát ötszintes, nyolclakásos apartmanház az obszervatórium mellé, ellehetetlenítve a szakemberek munkáját, kukára ítélve közel hat és fél évtized méréseit, tudományos megállapításait.
A szakma, a civilek, a helyiek, a Balatont értők és szeretők, a tudományos élet persze tiltakozott minden létező helyen és szinten, a gépezet azonban óramű pontossággal működött ismét. Sok éves jogi hercehurca után a kormányhivatal megadta az engedélyt, az érintett minisztérium és az alárendelt meteorológiai szolgálat pedig fellebbezés helyett ezt tudomásul vette. A térségi kormánypárti honatya látszattárgyalt egyet a kancelláriával, majd tudományos-egyetemi szakvéleményt ígértek karöltve, és míg az obszervatóriumért aggódók erre vártak, az építkezés elkezdődött. A vállalkozó felett kitisztult az ég.
Mindenki másnak befellegzett.