Idén már negyedszer rendezik meg a Blue Danube Nemzetközi Filmfesztivált. Az első három évben bécsi és budapesti mozikban nézhették meg az osztrák és a magyar nézők a világ legfrissebb rövidfilmes termésének a legjavát. Az új élethelyzetünknek köszönhetően azonban most ezt a filmfesztivál is az online térbe került.
“A kicsik is lehetnek hatalmasak. A világ független alkotásainak, rövidfilmjeinek legjava egy fesztiválon!" - tartja magáról a Blue Danube fesztivál, és ehhez a válogatást az előzsűri biztosította is. 77 filmet juttattak a hat szekcióból álló versenyprogramba a 87 országból érkezett majdnem ezer alkotás közül. A programot végigpörgetve is tisztán látszik, amit a gyakorlott filmfesztiválra járók már tudnak, hogy egy ilyen filmválogatásból pontosan és plasztikusan láthatjuk meg mindazt, amit a világban zajló eseményekből épp csak érzékelünk, vagy sok esetben nem is sejtünk. Legyen az dokumentum- vagy kisjátékfilm, vagy animáció, az, hogy a különböző országok alkotói milyen témákat választanak, ezekre milyen válaszokat adnak, gyakran érthetőbbé teszi mindazt, amit a hírekből megtudhatunk. De a leghétköznapibb és legszemélyesebb történetek is így reflektálnak a mindenkit érintő kérdésekre. És mivel a kisfilmek épp olyanok, mint a novellák, egyetlen leülés alkalmával is több ablakot nyithatunk a világra.
Ahogy a világon mindenütt egyre több szó esik a nők társadalomban elfoglalt helyéről, nem nehéz nőkről szóló filmet sem találni a fesztivál válogatásában. Az Alive című svéd, és az Agapé című magyar film is ilyenek, és az is összeköti őket, hogy egyszerű, hétköznapi történetet mesélnek el. Beleznai Márk Agapé-ja, amely az idén szintén online megrendezett Cannes-i filmfesztivál filmes egyetemek legjobbjait felvonultató Cinéfondation programját is megjárta, egy idősebb nő és egy fiatal srác egymásra találásának története. Kornél (Kenéz Ágoston) a tizenéves moziőrült és Hanna (Gryllus Dorka), a negyvenes éveiben járó újságíró egy moziban találkoznak, és későbbi véletlen összefutásoknak köszönhetően egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
A svéd Jimmy Olsson Alive című 2020-ban készült alkotásának egyik főszereplője a harmincas éveiben járó, halmozottan sérült Victoria (Eva Johansson), mint az ő korában minden nő vágyik az intimitásra. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen esélyei lehetnek egy partner megtalálására, de Ida (Madelina Martin) Victoria segítője, ápolója felajánlja segítségét és közösen elkészítik Victoria Tinder-profilját. Ezen a ponton a befogadó szíve azonnal összeszorul, látva a döntésében elbizonytalanodó Idát. Aki talán csak akkor ijed meg jobban, amikor Victoria chat-elni kezd egy férfival, és randevút beszél meg vele a nevében.
A két film formai megoldásaiban sok a hasonlóság: rengeteg közeli képekkel, már-már portrészerű beállításokat használt mindkét operatőr. A jó színészvezetésnek és szereplő választásnak köszönhetően valójában mindkét filmben a főszereplők arcán játszódnak le a történetek. Ami azonban mindezek mellett talán a legfontosabb, hogy mindkettőben folyamatosan épül a cselekmény, sosem csökken a feszültség, és mégis finom könnyedséggel, érzékenységgel és természetességgel jutunk el az a még meglepetést is hozni képes végkifejletig, ami ritkaság a hasonló témákat láttató filmekben.
Infó:
Beleznai Márk: Agapé
Jimmy Olsson: Alive
IV. Blue Danube Nemzetközi Filmfesztivál
