Az Európai Újságírók Szövetségének elnöke arra figyelmeztet, hogy az EU szavahihetősége forog kockán a magyar és a lengyel kormánnyal kialakult jogvitában, ám az unió nem adhatja be a derekát. Az osztrák Otmar Lahodynsky szerint ugyan az állam- és kormányfők nyári találkozóján a jogállami klauzula ügyében olyan döntés született, amely után Budapest és Varsó diadalmasan bejelentette, hogy elhárította a jogállami mechanizmus veszélyét, de a többiek pár napja simán megszavazták az új rendszert.
Erre válaszul a lengyel miniszterelnök közölte, hogy ezzel támadás érte az ország szuverenitását, továbbá, hogy a gazdaság egyáltalán nem szorul rá a brüsszeli támogatásokra. Arra az évi nettó 12 milliárd euróra. Sőt, szóba került még a kilépés is. Még arcátlanabbul érvelt Orbán Viktor, aki szerint az EU úgy jár el, mint egykor a Szovjetunió, mert rá akarja kényszeríteni Magyarországot, hogy az fogadjon be menekülteket. Azon kívül sehol nem határozták meg pontosan a jogállamiság fogalmát.
Pedig dehogynem, benne van alapszerződésekben. Beletartozik az intézményi stabilitás, a demokratikus és jogállami rend, az emberi és kisebbségi jogok védelme. Ám a Bizottság túl sokáig félrenézett, miközben a magyar, lengyel és más jobboldali populisták űzték a maguk játékát. Így most az európai alapelvek vizsgáznak, mindenekelőtt a jogállamiság. De mindenképpen el kell érni, hogy a közösségi pénzeket tisztességesen használják fel.
A lap azt írja, Orbán bizalmasai és családtagjai rengeteget kasszíroztak az évi 5 milliárd eurós támogatásból, főleg az agrárszubvenciókon keresztül. Az ellenzéki sajtóorgánumok javarészét vagy megzabolázták, vagy bezárták. A gazdaság és a kultúra jelentős része is kormányfennhatóság alá került. De a jogállamiság és az európai értékek mellett amiatt is határozottabban ki kell állni, mert ha azokat minden további nélkül meg lehet szegni, akkor miként lehet azok tiszteletben tartását megkövetelni a felvételre váró országoktól?
Az EU hitele a tét a világpolitika szereplőjeként.
A nemzeti-konzervatív lengyel vezetés retteg, hogy a leendő jogállami mechanizmus veszélybe sodorja hatalmát, ezért helyezte kilátásba, hogy megakadályozza az uniós költségvetés, valamint a járvány gazdasági következményeinek enyhítését szolgáló 750 milliárdos csomag jóváhagyását. És még az sem érdekli, ha ezzel hatalmas károkat okoz saját országának. Erre hívja fel a figyelmet a varsói liberális Gazeta Wyborcza egyik szerkesztője. Az elemzésben Bartosz Wielinski hangsúlyozza: az EU-nak nem szabad meginognia.
A PiS azt bizonygatja, hogy a nemzet szuverenitása van veszélyben a brüsszeli oligarchiával szemben, ami persze messze nem igaz. A cél valójában az, hogy a kormány változatlanul átléphessen a jogállamon és folytathassa az autoriter politikát. Ezért hajlandó feláldozni a számára előirányzott milliárdokat is, ám az unió semmilyen formában nem engedhet a zsarolásnak. Annál is inkább, mert megtalálta, hogy a pénz jelenti a rezsim Achilles-sarkát.
A lengyel kormánypárt már ott tart, hogy szinte az egész igazságszolgáltatást betagolta. Aki ellenkezik, azt kizárás fenyegeti a bírói karból. Az államügyészség és a karhatalom megfélemlíti az ellenfeleket. A minap a rendőrök gumibottal ütötték Varsóban a békés felvonulókat. És most már a hatalom, az államfővel az oldalán, boszorkányüldözésbe kezdett a melegek ellen. De célba vette az oktatást is. Megnézik, hogy a tankönyvek mennyire vannak összhangban a nacionalista pártirányvonallal.
Az EU azonban az új szabályozással végre megtörheti ezeket a törekvéseket, pont ettől van beijedve Varsó. Miközben a legújabb közvélemény kutatás azt tanúsítja, hogy a lengyeleknek csaknem kétharmada egyetért a jogállami normák és a támogatások összekapcsolásával. De a Jog és Igazságosság csak arra ügyel, nehogy veszélybe kerüljön az ő és Kacynski befolyása. Az erős ember posztjáért amúgy már hosszabb ideje megy a harc. Az egyik önkéntes utódjelölt Ziobro, az igazságügyi miniszter, akit nagy felelősség terhel a bíróságok függetlenségének felszámolásáért.
Az EU nem hagyhatja, hogy sarokba szorítsák. Nem lehet kétség afelől, hogy ki tudja kerülni a lengyel és magyar vétót, és hogy az anyagi következmények igen súlyosak lesznek a két ország számára, ha azok kitartanak szándékuk mellett. Nem szabad feladni az európai alapértékeket, itt az ideje, hogy ez végre megértsék a lengyel és a magyar populisták.
Szomorú magyarországi tapasztalatai alapján a Nyílt Társadalom Alapítványok berlini irodavezetője azt ajánlja a németeknek, hogy vegyék komolyan a demokráciát fenyegető veszélyt, ugyanakkor ne becsüljék alá a tüntetéseket a vírus miatt elrendelt korlátozások ellen. Goran Buldioski felidézi, hogy a végén neki és munkatársainak el kellett menekülniük Budapestről, mert olyan szintet ért el az ellenük kezdett kampány. A hatalmat ugyanis zavarta, hogy az alapító, Soros György egy igazságosabb világot akar. Ezért sorra láttak napvilágot az összeesküvés elméletek, amelyek azután megágyaztak a politikai üldözésnek. Így a végén a csapatnak nem marad más választása, minthogy biztonsági megfontolásokból a német fővárosba költözzön.
Ám a szerző szerint most félő, hogy hasonló irányba halad Németország is, mert a részben jogos követelésekért meghirdetett demonstrációk jelszavai embergyűlölő összeesküvés elméletekkel keverednek. És utóbbiak nagyon is hatékonyak tudnak lenni. Megülnek az agyakban, elbizonytalanítják az embereket és így azok eszközül szolgálnak a szélsőjobb számára. Amely azzal riogat, hogy a Merkel-kormány ugyanolyan felhatalmazás kap a járvány miatt, mint egykor Hitler.
Németország persze nem Magyarország, de ott is fokozódik a gyűlölet az ún. politikai elittel szemben. Viszont a magyaroknál pontosan lehet követni, hogy mi lesz akkor, ha a társadalom jelentős része beugrik a sötét mítoszoknak és azok nagy mértékben felbukkannak a sajtóban is: tisztességtelen politikusok könnyűszerrel kihasználhatják a léprecsalt embereket, úgy állítva be, mintha megváltást hoznának a felháborodott tömegek számára. Ugyanezt csinálja az AfD is.
Magyarországon a Soros elleni plakáthadjárattal kezdődött. A többség ugyan felismerte, hogy nincs mögötte más, mint hazugság és uszítás, mégis hallgatott. Nem szólalt meg, mert úgy vélte, hogy ezt senki sem gondolhatja komolyan. Amíg azután már késő volt, a hecckampányt már nem lehetett elállítani.
Ebből okulva, a németeknek törvénnyel kellene megtiltaniuk az emberellenes anyagok terjesztését a világhálón, annál is inkább, mivel a szélsőjobb számára a menekültpolitika miatt Merkel pont olyan ellenségkép, mint Orbán szemében Soros. Tervet kell kidolgozni az összeesküvési teóriák megfékezésére. Emellett erősíteni kell a német civil társadalmat. A mindennapi életben is fel kell lépni a hazugságok és az uszítás ellen. Az USA és Magyarország megmutatta, mi az eredménye annak, ha fejcsóválással intézzük el a demokrácia ellenségeinek sorozatos húzásait. Németországnak még van esélye arra, hogy jobban csinálja, mint a magyarok.
