Remek ötletet kaptak az olvasásra a második teljes vesztegzárra kényszerített britek, amikor csütörtök este nyilvánosságra került az idei Booker-díj győztese. A 44 éves, az Egyesült Államokban élő, skót származású Douglas Stuart Shuggie Bain című könyve önéletrajzi ihletésű, lebilincselő, érzelmekben gazdag regény, melynek tartalmával és két főszereplőjével könnyű azonosulni.
A főhős, Shuggie Bain a 80-as, 90-es években Glasgow és Lanarkshire környékén, különlegesen nehéz körülmények között felnövő gyerek. Édesanyja, Agnes egyedül neveli, de leküzdhetetlen alkoholizmusa és sorozatos szerencsétlen párválasztásai miatt nem ura a helyzetnek. Shuggie-nak az otthoni bizonytalanság, az ismétlődő költözések mellett társai állandó ugratásával, zaklatásával is együtt kell élnie. Megindító élmény követni, ahogy Agnes egyre inkább szétesik, Shuggie-ra pedig idő előtt rászakad a gondozói felelősség. A kettőjük közötti gyengéd szeretet és az összetartozás minden megpróbáltatás ellenére megmarad. A kötet hamisítatlan skót nyelvezete rendkívül színes, tele beszédes, szociális hátterű kifejezésekkel, szlenggel, a nyomott hangulatot oldó akasztófahumorral.
Az 51. alkalommal kiosztott Booker-díj történetében soha nem volt ilyen változatos a döntőbe jutottak listája. Négy elsőkönyves és négy színesbőrű szerző műve közül kellett választania a zsűrinek. Ellentétben az elmúlt év hosszú vitájával és holtversenyével – az elismerésen Bernardine Evaristo és Margaret Atwood osztozott, – ezúttal egy óra alatt egyhangú döntés született. Érdekes körülmény, hogy Stuart fél évszázad alatt mindössze a második skót származású, 2011, Julian Barnes győzelme óta az első brit kitüntetett, egyben csak a negyedik, aki első nekifutásra kézbe kapta az 50 ezer fontos, több mint 20 millió forintos csekket. Meglepetés egyébként, hogy a Wolf Hall (Farkasbőrben) és a Bring Up the Bodies (Holtaknak menete) elsősége után Hilary Mantel Thomas Cromwell-trilógiájának utolsó darabja, a The Mirror and the Light a rövidlistára sem jutott be.
A zsűri elnöke, Margaret Busby, a nevét is viselő Allison and Busby kiadó ghanai származású alapítója a camdeni Roundhouse kulturális központban szigorú szociális távolságtartás mellett megrendezett díjkiosztón elmondta, hogy nem szabad „boldogan éltek, míg meg nem haltak típusú” olvasmányra számítani. Biztos azonban, hogy a Shuggie Bain „végeredményben klasszikusnak fog bizonyulni”.
Mint a kitüntetett elmondta, „gyógyító folyamatként élte meg a könyv tíz évet igénybe vevő megírását”. Gyermekkora szinte elviselhetetlen volt annak fényében, hogy „homoszexualitását korán felismerte, édesanyját pedig nem tudta megmenteni az alkoholizmustól, majd 16 évesen el is vesztette”. Skót családjának ő volt az első tagja, aki befejezte az iskolát, majd a Royal College of Art textilipari tagozatán végzett. Húsz évig dolgozott New York-ban a Calvin Kleinnél és más divatházaknál. A Shuggie Baint szabadidejében írta. A regény kéziratát 2018-ban 32 amerikai kiadó utasította vissza. A díjnak és új hírnevének köszönhetően viszont most már csak az írásnak élhet.
