Idén lenne 95 éves Darvas Iván. A magyar kultúra egyik nagy színésze, élő emberből formálódott műalkotása. Akinek alakját, társaiéhoz, és minden egyéb klasszikus műremekhez hasonlóan lexikonokba, tankönyvekbe, emlékezésekbe zárja majd a lassú feledés.
Mondhatjuk persze, hogy filmjei, színházi alakításainak felvételei őrzik művészetét. De kinek, ha saját közönségének nemzedékei is kihalnak? Hány embernek van kedve és ideje belépni egy eltemetett korba némi öröknek érezhető poézisért? De mindig akad belőlük, és Darvas kedvelői közül is élnek még épp elegen. Indulás hát az MTVA Archívum online oldalára, ahol 35 tévés produkciót láthatunk a színész szereplésével! Vannak köztük klasszikus és nem klasszikus adaptációk, történelmi és kortárs drámák, vígjátékok meg különféle bohóságok. Filmes szempontból talán csak egy nevezhető jelentős munkának, de a színészek nagypályás játékteret kapnak, amelyen szabadon szőhetik akcióikat. Darvas teljes eszköztárát, színészegyéniségének szinte összes tónusát elénk tárja a bő válogatás.
Mit is szerettünk Darvas Ivánban? Jóképű, vonzó férfi volt, mégis, leginkább talán a modora varázsolt el. Ha úgy tetszik, modoros színész volt. Stílusát hangsúlyos, kicsit mesterkélt, könnyen utánozható elemek jellemezték. Amit főleg sajátos prozódiájában lehetett tetten érni. Megnyomta, kicsit kitartotta a hangsúlyos szótagokat, elhúzta a hosszú magánhangzókat, váratlan ritmus- és hangtónus-váltásokkal hol pörgette, hol kiemelten szótagolta a szavakat. Mindez mégis varázslatosan őszinte hatást keltett, távol esett a ripacskodó modorosságtól. Szervesen kapcsolódott egy szarkasztikus kifinomultság társasági páncélja mögé húzódó, visszafogottan intelligens, szemlélődő, mélyen érzékeny karakterhez. És mindig jelentése volt, melyik réteg kerül előtérbe, és melyik marad lefojtva.
Az ötvenes évek közepén készült filmek, A 9-es kórterem vagy a Gázolás Darvas Ivánja még egy csendes, kulturált, empatikus értelmiségi, akinek talán élete első komoly döntéseit kell meghoznia. Játékstílusa szinte eszköztelen. A fent említett modor a hatvanas években alakul ki. Tekinthetjük az 1956-os szerepvállalás miatti börtön, több éves mellőzöttség következményének vagy/és a középkor reflektív érettségének. A lényeg, hogy Darvas színészegyéniségében fölerősödik a rejtőzködés. A folyamatosan bölcselkedő, hol szarkasztikus, hol cinikus, de mindig távolságot tartó társasági viselkedés az őszinteség sóhajaival. Nem csupán anyja származása, kulturális hatása miatt találtak rá klasszikus orosz szerepek. A tehetetlenségben vergődő, az életre életet játszva legyintő, felvilágosult szellemű figurák. Döbbenetes, mennyire érezte dinamikájukat, aminek emlékezetes példája a Platonov szerelmeinek címszerepe. De elég volt egy pár perces villanás is Osztrovszkij Jövedelmező állásának tévés adaptációjában, hogy teljes mélységében megmutasson egy felesleges embert. Legendás színházi alakítása, a tévéváltozatban megörökített Egy őrült naplója Popriscsinje ugyancsak hasonló pólusokból, a befelé fordultság őszinte révületéből és a világ szobába zárt kigúnyolásából épül fel.
Darvas játékmodora a könnyed vígjátékokban, bohózatokban, köztük a Könnyű kis gyilkosság jópofa krimiparódiájában erősödött kedves modorosságig, mintegy finoman jelezve a művek súlytalanságát. Mindeközben motorjává tudott válni egy remek szatírának, az Ilf-Petrov regényből modernizált Aranyborjúnak, ellenállhatatlan, ironizáló lendülettel tartva intellektuális görbe tükröt a létező szocializmus döcögésének. Szélhámos jókedvet hörpintve a melankóliára.
Szerencsére érett és idősebb korában is akadtak szerepei, amelyek eszköztelenül őszinte belső feltárulkozást kívántak tőle. Drámaian csendes érzékenysége fegyelmezetten megtört, megfáradt emberek alakjában csillanhatott fel. Játékfilmjei közül a Szerelem mutatta meg legmélyebben ezt az oldalát. A most látható tévéfilmes válogatásból pedig a Kínai kancsó emelhető ki. Ranódy Lászlónak e ritka cizellált Kosztolányi-adaptációjában lovag Martiny, egy rezignált, udvariasan együtt érző, gyötört humanizmusú milliomos portréját festette mozgóképre, egyedülálló eleganciával.
Ha mindezt összerakjuk, ott áll előttünk történelmi dimenzióban a művelt, szabad szellemű, társadalmi magányát kifinomult társasági iróniával viselő, kelet-európai polgár.
Infó:
MTV Archívum
