Stephanie Williams, az ENSZ ügyvivő líbiai különmegbízottja áttörésként értékelte, hogy a delegációk megállapodtak a parlamenti- és elnökválasztások időpontjáról; a tervek szerint a szavazást 2021. december 24-én, a líbiai függetlenség ünnepnapján rendezik meg. A küldöttek viszont nem jutottak dűlőre abban a cseppet sem elhanyagolható kérdésben, hogy addig kik vezessék az országot. “Nem lehet egy tíz éve tartó konfliktust egyetlen hét alatt megoldani” - magyarázta Stephanie Williams, aki azt ígérte, hogy a delegáltak a héten még egyszer, virtuálisan összeülnek és tárgyalni fognak az egységkormány tagjainak kiválasztásáról.
A szembenálló feleknek többek között az elnöki tanács vezetőjének és a kormányfőnek a személyéről kellene megegyezniük. Jelenleg mindkét posztot Fájez Esz-Szarrádzs tölti be, aki azonban már szeptemberben jelezte, hogy a békefolyamat megindulásával leköszön. Trónkövetelők akadnak bőven; bejelentkezett a pozíciókra például az ambiciózus Fathi Basaga jelenlegi belügyminiszter, aki az augusztusi kormányellenes tüntetések kapcsán nyíltan szembefordult Szarrádzssal és akkoriban azt híresztelték róla, hogy puccsra készül. Szintén versenyben van a remekül helyezkedő, Aguila Száleh is, a felkelők politikai vezetője, akinek kulcsszerepe volt a békefolyamatot elindító tűzszünet tető alá hozásában, melynek köszönhetően Líbia nemrég lekerült az EU szankciós listájáról is. Jó eséllyel pályázik még a tisztségekre Aref Ali Al-Najed, Líbia volt ENSZ-nagykövete, valamint az oroszbarát üzletemberként számon tartott Abdulhamid Al-Dabajba is, az állami befektetési és fejlesztési cég (LIDCO) vezetője. Vele kapcsolatban azonban olyan híresztelések láttak napvilágot, hogy unokatestvérén keresztül megpróbálta lefizetni a tárgyalások résztvevőit: állítólag fejenként 200 ezer dollárt kenőpénzt ajánlott azért cserébe, hogy megszerezze támogatásukat.
A küldötteken hatalmas felelősség, hogy körültekintően járjanak el a vezetők megválasztásakor, nehogy megismétlődjön az a forgatókönyv, ami a 2015-ös szkhírati megállapodást követte: akkor ugyanis hiába egyezett meg az országot uraló két rivális hatalom a rendezésről, a Szarrádzs vezetésével létrejövő egységkormánynak nem sikerült maga mögé állítania a kettészakadt Líbiát. Félő, hogy a jelenlegi békefolyamat kisiklásának a következménye újabb öt év polgárháború és instabilitás lehet, ami még kilátástalanabbá tenné a lakosság helyzetét.
