A hármas metró alagútfelújítója több pénzt akar. Régi lemez. Mindenki többet szeretne. A hazai beruházások szenvedéstörténetét elnézve többnyire meg is kapják. Gyakorlatilag nincs olyan projekt, amit az eredetileg kialkudott áron fejeznének be.
De a Swietelsky követelésében van valami furcsa. A kivitelezők a bevált mintázat szerint lassanként emelik az árat, mindig csak annyival, ami még lenyomható a megrendelő torkán. Tizennyolcmilliárd – egyszerre - még az állami toroknak is túlméretes lenne, nemhogy a fővárosnak. Ráadásul a munkából cégein keresztül százmilliárdnál is többet szakító osztrák anyacég hűvös távolságtartással tolja el magától az ügyet, mintha a magyar leány tőle teljesen független entitás lenne. Nincs alku – válaszolták -, mert az elvégzett extra munkáknak ennyi az áruk. Csakhogy a független mérnökök szerint legfeljebb nyolcmilliárd támasztható alá. A főváros pedig nem fizethet ki milliárdokat bemondásra, hacsak nem akarja a nyakába kapni az uniós ellenőröket. A Swietelsky tudja ezt, hiszen már a 4-es metró bulijában is benne volt. Akkor 40 milliárdot kértek az állomások belsőépítésére, a szabálytalanságok miatt 7,6 milliárd forint támogatást visszakért az unió.
Az időzítés is különös. A követelés fő okaként megjelölt csúszások és többletmunkák nem most gyűltek össze, de a Tarlós-érában valahogy ez nem zavarta őket. A BKV számított is arra, hogy a folytatásnak ára lesz, de a Swietelsky csak márciusban nyögte be a számot. Kivártak. Látni akarták, hová fejlődik az Orbán-kabinet és az új városvezetés viszonya. Tavaszra pedig már jól látszott az irány.
A kormánynak kapóra jönne a hármas metró-projekt bedőlése. Micsoda hangzatos címeket lehetne eszkábálni Karácsonyék alkalmatlanságáról. Ezért akár uniós milliárdokat is készek beáldozni. A városvezetés legutóbb már szóvá is tette: a külföldi cég érdekeit képviselik a közpénz védelmében tárgyaló főváros helyett. Az ellenzék eltiprása eszerint mindennél többet ér. A budapestiek érdekeinél meg végképp.