A német lap azon tanakodik, vajon vétóz-e Orbán Viktor a mai erőpróbán, merthogy a soros német uniós elnökség délután fél 3-kor szavazásra teszi fel a kérdést az új, hétéves költségvetésről, a gazdasági mentőcsomagról, valamint a támogatás feltételének szánt jogállami mechanizmusról. Utóbbit kétharmados többséggel kell elfogadni, tehát itt sem Magyarország, sem Lengyelország nem tud keresztbe feküdni.
A két pénzügyi terv viszont csak akkor megy át, ha ahhoz minden tagállam hozzájárul. Viszont ha a magyar miniszterelnök bekeményít, akkor eléggé reménytelen helyzetbe kerül Olaszország és Spanyolország, amely a vírus miatt mannaként várja a brüsszeli segítséget. Angela Merkel a múlt csütörtökön telefonon próbálta meggyőzni mind Orbánt, mind Morawieckit, hogy elkerülje a katasztrófát.
Jan Geier, a német szociáldemokraták EP-képviselője bízik abban, hogy a kancellár jól előkészítette a terepet, mert ha nem, akkor komoly válságnak néz elébe az EU. Egyelőre nem világos, hogy mi lesz a 750 milliárdos újjáépítési alappal amennyiben a magyar kormány bedobja a vétót, noha ő maga 6,2 milliárd euróra számíthat a csomagból, hogy ismét talpra állítsa a fertőzés által sújtott gazdaságot.
Ha ma nem jutnak előbbre a tagállamok, akkor elképzelhető, hogy a kérdés napirendre kerül csütörtökön, az állam- és kormányfők videokonferenciáján. Az azonban nem valószínű, hogy az Európai Parlament bármiféle engedményt elfogadna a jogállami feltételek ügyében, a magyar és a lengyel igények teljesítésére.
Orbán és Morawiecki ellenszélre számíthat a többi tag részéről is, mert főként a skandináv országok közössége, de Hollandia és Belgium is amellett van, hogy a jövőben már akkor se utalják a szubvenciókat, ha valahol gond van a hatalmi ágak függetlenségével.
A lap úgy foglal állást, hogy Joe Bidennek helyre kell állítania Amerika hírnevét a sajtószabadság világító tornyaként, és fel kell számolnia azokat a károkat, amelyeket Donald Trump okozott ezen a területen, mind odahaza, mind külföldön. Az elemzés a búcsúzó kormányzat egyik leggyalázatosabb tettének tartja – a sok közül -, hogy az nekiment a média függetlenségének, noha azt a tengerentúlon az Alkotmány szavatolja. De fontos a washingtoni külpolitikában is, ezért a jövőben elsőbbséget kell neki adni, amikor az Egyesült Államok igyekszik majd megtámogatni a demokráciát a világban.
Trump a nép ellenségeinek nevezte az újságírókat, fenyegetőzött, bosszút állt, ideértve, hogy egyes tudósítókat kitiltott a Fehér Házból. Ennek pedig nagy visszhangja volt, nemzetközi keretekben is. Aláásta a hazai közvélemény bizalmát, mármint hogy a sajtó mennyire tekinthető a demokrácia fundamentumának. Hozzájárult a megosztottsághoz, az álhírek virágzását eredményezte.
A határokon túl pedig megkönnyítette a hasonszőrű vezetők dolgát, hogy korlátozzák a média önállóságát. Az egyiptomi, török, és a venezuelai elnök ugyanazt szajkózta, mint Trump. Nem véletlen, hogy ezek után a Freedom House azt állapította meg: összehangolt kísérletek zajlanak a szabad sajtó elfojtására olyan demokráciákban, amelyek megadják magukat a populista nyomulásnak. Lásd Magyarországot, Szerbiát, Indiát és a Fülöp-szigeteket. Nem beszélve az olyan autoriter rendszerekről, mint Oroszország és Kína.
Trump tudatosan folytatta a kampányt, mert eleve le akarta járatni a sajtót, nehogy hívei hitelt adjanak a visszaéléséit leleplező jelentéseknek, beleértve a korrupciót és a választójog manipulálásának szándékát. Az ilyen vezetők igyekeznek visszaszorítani a média jelentőségét, mert akkor nemigen kell számonkéréstől vagy a valós helyzet bemutatásától tartaniuk.
Ez olyan, amikor a betörő előre elvágja a telefon- és internetkapcsolatot, mielőtt behatol a lakásba. Az újságírók elhallgattatása arról tanúskodik, hogy a nagy ember valami disznóságra készül. Ezért Bidennek sürgősen meg kell támogatnia a sajtószabadságot. Ki kell nyilvánítania, hogy az új kormányzat a demokrácia talpkövének tekinti a médiát.
Donald Trump folytán Amerika valami egészen rendkívülit él át, ami riasztó, mert senki sem tudja, mi jön most. Az újság három lehetséges forgatókönyvet vázol fel:
1. Az elnök megpróbálja meghiúsítani a szabad választások eredményét. De hát már előre közölte, hogy farkast kiált, ha veszít, és szavait most be is váltja. A nagy hazugság a részéről az, hogy Biden ellopta tőle a győzelmet. Tétele bizonyítására a jobboldali sajtó segítségével ráerősít erre az állításra, és saját pártját is felsorakoztatja maga mögött. Ügyvédek hadát vezényli ki az állítólagos bizonyítékok begyűjtésére. Az igazságügyi miniszter parírozik neki, továbbá beáll a sorba a Szenátus republikánus többsége is, a Legfelsőbb Bíróság pedig elutasít minden fellebbezést. A hadsereg, titkosszolgálat és a bűnüldözés pedig a maga eszközeivel kezeli a kifogásokat.
2. Tudja, hogy kikapott és veszi is a kalapját január 20-án, de addig felperzseli a földet az utód számára, nehogy az kormányozni tudjon. Ugyanakkor készül a visszatérésre. Ez esetben a nagy hazugság arra szolgál, hogy minél több embert győzzön meg a maga 75 milliós táborából: Biden nem törvényesen lett elnök. A Köztársasági Pártot ráveszi, hogy az ott obstruáljon, ahol csak tud. Így az utód ne tudja orvosolni a társadalom kettészakadását, végezni a dolgát.
3. Igazából nincs is terve, de szabad folyást enged a dühének, mert egyszerűen nem tudja elhinni, hogy alulmaradt. A jogi keresetek arra jók neki, hogy csillapítsa sértett egóját.
Mivel ilyen nagy arányban vesztett, még az sem kizárt, hogy a puccs is megfordul a fejében, de ebbe beletartozik, hogy száműzetésbe vonul. Inkább rögtönözi, semmi jól átgondolja, hogy mit tesz. De hogy nem hajlandó szembenézni a választás eredményével, az árt az amerikai demokráciának.
Idáig persze az USA lakossága azt gondolta, hogy sok más országgal ellentétben a Fehér Ház távozó gazdája méltóságteljesen félreáll, mert tudja, hogy legközelebb újra próbálkozhat, ő, illetve a pártja. Ám ez Trump óta már nem így van. A hatalom békés átadása szerinte a tökkelütötteknek való. És a republikánus elit segédkezet nyújt ehhez a méltatlan színjátékhoz. A tanulság velünk marad, még ha az elnök le is lép a színről.
Az osztrák ellenzéki pártok, de szakértők is élesen bírálják a kormányt, amiért az nem cselekedett időben a járvány feltartóztatására, így most kemény korlátozásokra kényszerül. A hatalom ugyan igyekszik úgy eladni a kényszerintézkedéseket, hogy ez az egyetlen járható út, ám az ellenvélemények szerint azok a teljes csődről tanúskodnak.
A szociáldemokraták elnök asszonya, aki civilben virológus, azt veti a kancellár szemére, hogy az tökéletes kudarcot vallott. Ezért zárnak be az üzletek, mennek át az iskolák és az óvodák gyermekmegőrző intézménybe, bénul meg az élet a kijárási tilalom miatt. Azaz ismét beköszöntött a teljes korlátozás és az SPÖ nem zárja ki, hogy jön a 3. leállás is. Abban az Ausztriában, amelyet Orbán Viktor kísérleti laboratóriumnak tekint Magyarország számára.
A bécsi Orvosi Egyetem egyik járványügyi professzora azt mondja, mindezt el lehetett volna kerülni, sőt el is kellett volna kerülni, ha nem alszik az egészségügyi tárca, de az a nyarat nem a felkészüléssel töltötte. Így most az fenyeget, hogy megroppan a betegellátó rendszer. De nagy felelősség terheli a tartományokat is, mert azok nem törődtek a kapcsolatok visszakövetésével.
Hasonlóképpen ítéli meg a dolgokat a Bécsi Egyetem egyik mikrobiológusa, aki szerint elkéstek a határozott intézkedésekkel. A politikusok, a polgárok, a sajtóorgánumok egyaránt. Túl sokáig lazán vették a 2. hullám veszélyét, pedig látni lehetett előre, hogy jön. De hát inkább a vágyálmaikat követték. Ezért elutaztak külföldre nyaralni, otthon pedig túl széles körben oldották fel a zárlatot. Ám ebből tanulni kell, nehogy jöjjön a 3. hullám.
Egy szimulációs szakértő azt mondja, a hatalom már csak akkor kapott észbe, amikor égett a ház. Tehát amikor attól kellett tartani, hogy e hónap 2. felében már nem lesz elég intenzív ágy. Ám kérdés, hogy ilyen stratégiával mi lesz tavasszal. Hogy ne kelljen újabb leállást elrendelni, ahhoz gondoskodni kell az érdemi tesztelésről, a fertőzések útjainak felderítéséről, az elkülönítésről. De nem célszerű egyik zárlatból a másikba imbolyogni. Ezen az sem segít, ha kirendelnek egy pár katonát, közben azonban a meglévő rendszerhez nem nyúlnak.
