Kemény fellépést helyezett kilátásba az Európai Néppárt EP-frakciójának elnöke, ha a magyar és a lengyel kormány még sokáig forszírozza a következő hétéves költségvetés, illetve a gazdasági könnyítési csomag blokádját. Mindazonáltal Manfred Weber tagadta, hogy időnként olyan érzése van, hogy jobb lenne, ha Magyarország nem volna az EU tagja. Mert az természetes, hogy vita van a legkülönfélébb kérdésekről. Ugyanakkor az alapértékek képezhetik alku tárgyát, szögezte le. Egyértelmű, hogy azokat be kell tartani.
A bajor politikus egyáltalán nem ért egyet azzal budapesti, illetve varsói érveléssel, hogy a készülő jogállami mechanizmus révén önkényes politikai feltételeket lehet rákényszeríteni bizonyos országokra. Szerinte pont a 7-es paragrafus alapján zajló eljárást befolyásolják pártpolitikai megfontolások, pl. Strasbourgban.
Az új normarendszer viszont egyértelműen kijelöli a kereteket, a többi közt a bíróságok függetlensége ügyében. És ha nézeteltérés merül fel, az Európai Bíróság fogja kimondani a döntő szót. De Manfred Weber még közben kíván járni mind Orbánnál, mind Moraweickinél, hogy meggyőzze őket: az új rendszer jogbiztonságot teremt, ezért nekik is érdekük megszavazni.
Jelezte ugyanakkor, hogy az eljárásjogi szabályok értelmében az új feltételeket nem lehet megvétózni, épp ezért az ellenoldal a költségvetés foglyul ejtésével akarja kizsarolni, hogy tegyenek eleget követelésének. Ám személyesen sem ő, sem a Parlament nem enged egy tapodtat sem. Strasbourg kikényszerítette ezt a vörös vonalat, miután a nyári csúcs nem hozott egyértelmű határozatot ezen a téren.
Hozzátette, hogy a koronaalap a közös szolidaritás jelképe. Azt tanúsítja, hogy az országok egy hajóban eveznek, de annak révén Magyarország is sokat nyer. Hiszen pl. a szerkezeti alapból már eddig is milliárdokat kapott. Úgy hogy Budapest és Varsó egy darabig még izmozhat, de aligha mondhat le ennyi pénzről.
A jogbiztonság pedig ahhoz szükséges, hogy ne lehessen kétség a nyugati adófizetők jóvoltából rendelkezésre álló források felhasználása körül. Ezért a fenyegetés nem meggyőző. A Nyugat feladata most az, hogy őrizze meg a hidegvérét. Hozzátette, hogy 25 tagállam támogatja a döntést és csupán kettő ellenzi. Ugyanakkor utóbbiakkal szemben az EP nem tágít. Az egyezség megvan, a fő fejlesztési irányokat kijelölték és az is eldőlt, hogy szubvenciót csak az kaphat, aki betartja a jogállami normákat.
Kitért arra is, hogy Magyarország és Lengyelország szerint náluk minden a legnagyobb rendben van. Akkor viszont semmi alapjuk sincs, hogy tartsanak az új mechanizmustól. Manfred Weber az interjú végén még egy szempontot említett, ami az új rendszer elfogadására ösztökéli az uniót: ha az EU saját sorain belül gondok vannak a demokratikus játékszabályokkal, akkor miként léphetne fel a szervezet Kínában és Belaruszban a jogállam mellett érvelve?
Varga Judit teljesen alaptalannak tartja, hogy az EU számon akarja kérni Magyarországon a jogállami normákat. Úgy hogy a német konzervatív lappal folytatott hosszú beszélgetésben fel is veti: azért cseszegetik az Orbán-kormányt, mert az elveti migrációt? Az igazságügyi miniszter szerint az unió ideológiai zsarolást alkalmaz, amikor pénzügyi szankciókat helyez kilátásba a demokratikus előírásokat megszegő tagokkal szemben. Ezért az újság úgy véli: Európa szakítópróba előtt áll, miután a fokozódó korrupció miatt több ország is, köztük a Berlin megtorló intézkedéseket követel a jogállamiság megsértőivel szemben.
Varga Judit szerint azonban rossz kompromisszum született, mert az valójában veszélyezteti a jogállamot, és nem védi. Az eredmény pedig az lehet, hogy adott esetben Brüsszel a saját politikai álláspontját kényszeríti rá az adott kormányra. A nyári EU-csúcson hozott határozat nem erről szólt. Most viszont úgy áll, hogy ha egy ország nem igazodik a politika fő áramlatához, akkor azért meg kell büntetni. És itt szó sincs semmiféle jogbiztonságról, hiszen még azt sem tisztázták, hogy pontosan mi számít jogsértésnek.
Majd úgy folytatta, hogy nem lehet megkerülni az egyhangú döntés elvét, viszont aki mégis megteszi, és ráadásul ehhez a gazdasági tervet használja fel, az a vírus elleni harc sikerét veszélyezteti. Az pedig a kommunista diktatúrák stílusára emlékezteti a minisztert, hogy az EP a demokráciával szembeni rendszerszintű veszélyre hivatkozott, amikor eljárást indított Magyarország ellen a 7-es cikkely alapján.
A magyar kormány azonban igényt tart arra, hogy saját maga határozhasson olyan kérdésekben, mint a keresztény gyökerek megőrzése, a multikulti társadalom elutasítása, vagy a házasság fogalma. A miniszter hozzátette, hogy az ellenfelek azért dobják be a jogállamiság ügyét, hogy olyan intézkedések megtételét kényszerítsék ki, amelyekhez idehaza nincs meg a politikai többség. Egyes európai intézmények a magyar ellenzék szerepét játsszák. Ám ezzel megsértik a szuverenitást.
Kijelentette, hogy a magyar törvények erős keretet adnak a korrupció elleni harchoz. Ha az OLAF-nak bármiféle észrevétele van ilyen ügyekben, a magyar ügyészég azonnal munkához lát. Mert a lakosságnak is érdeke, hogy védje az uniós pénzeket. Azt viszont nem érti, hogy miért baj, ha az ország nem csatlakozik az új Európai Ügyészséghez, amikor a részvétel önkéntes. És egyébként is sok még a bizonytalanság a szervezet körül.
De nem lát különösebb gondot a sajtószabadság kapcsán sem. Az Index továbbra is működik, a szerkesztők szabad akaratukból távoztak. Hogy azután a portál új tulajdonoshoz került, az a piacon múlt. A kormány itt nem tud és nem is akar közbeavatkozni. De egyébként is jelentős az ellenzéki média súlya. Hogy ezt a Riporterek határok nélkül, vagy éppen a korrupció dolgában a Transparency International másként látja, azt annak tulajdonítja, hogy a két nemzetközi szervezet nem független, sem politikailag, sem ideológiailag. Igazából azonban az számít, amit a magyar választók mondanak. És ők bármikor leválthatják a kormányt.
Ugyanakkor úgy látja, hogy a Nyugat túlságosan is nagy teret ad a magyar ellenzék véleményének, noha itt csupán egy törpe minoritásról van szó.
A konzervatív újság főkommentátora azt tanácsolja Magyarországnak és Lengyelországnak, hogy gondolják végig alaposan, honnan is kapják a milliárdokat. Hát, Brüsszeltől, a közös szabályokat mégsem akarják elismerni, sőt, azzal fenyegetőznek, hogy blokkolják a költségvetést, ha az EU határozottan a körmükre kíván nézni. Ám ezzel saját maguk alatt vágnák a fát. Merthogy Varsó pl. évente kb. 4 milliárd eurót fizet be a közösbe, de 12 milliárdot kap vissza. A magyarok esetében egymilliárd áll szemben 5 milliárddal.
A pénzeső nem az égből hull, a nyugati adófizetők adják össze. Többségüknek az a meggyőződése, hogy különösen a mostani válság idején az uniónak nincs alternatívája. És egyébként is segíteni kell a gyengébbnek, azaz működik a szolidaritás. Mindennek a felemlegetése azonban nem azt szolgálja, hogy Budapest és Varsó értse: hol lakik az úristen. A két országnak inkább azt kellene számba vennie, hogy milyen sors vár rájuk, ha a régi tagok felmondják a szolidaritást.
A magyarok és a lengyelek számára a belépés óta kötelező a jogállam. Ha azt aláássák, megsértik az alapszabályt. Ezért helyénvaló, hogy Brüsszel a továbbiakban jogot akar formálni a szubvenciók visszatartására. Hogy erre a másik oldal a vétó belengetésével reagált, azon nincs mit csodálkozni.
De pont itt kínálkozik lehetőség a nyomásgyakorlásra. Ha ugyanis zárolni kell büdzsét, akkor a két állam nem lát egy fityinget sem – a járvány kellős közepén – miközben mindkettőnek rettenetesen kell a segítség. Úgy hogy most erős idegekre és határozottságra van szükség a viszály rendezéséhez. Viszont az egység nem a legfőbb rendezőelv, mert ha az volna, akkor a 27 tagot felsorakoztató unió sorsa mindig a legkíméletlenebb tagállamtól függne.
Az utolsó pillanatig megy szkander az európai költségvetés ügyében, főleg Magyarország és Lengyelország nem kér a jogállami feltételekből. Most már Varsó is felzárkózott a budapesti vétófenyegetéshez. Pedig a lengyel EU-nagykövet szerdán még nem csatlakozott a magyar állásponthoz Brüsszelben.
Akik azt várják, hogy a végén Orbán és Moraweicki is jobb belátásra tér, mind abban bíznak, hogy 1,8 billió euró megfontolásra serkenti a két politikust. Hiszen a két ország csak a segélyalapból 23, illetve 6 milliárd eurót kapna, ingyen és bérmentve. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy magukra akarják vonni a többiek dühét, mármint ha sokat kötözködnek. Ezt aligha felejtenék el nekik egyhamar.
A hétvégén valószínűleg sűrűn beszél egymással a lengyel és a német miniszterelnök. Az idő fogy, hétfőn szavaznak a brüsszeli állandó képviselők mind a büdzséről, mind a mechanizmusról. De további lehetőséget kínál, hogy kedden az Európa-miniszterek találkoznak, csütörtökön pedig a legfelső szint. Persze csak virtuálisan. A téma elvileg a járvány, de Morawiecki kaphat olyan garanciákat, amiket otthon fel tud mutatni a saját publikumának. A diplomaták egyetértenek abban, hogy nem ő a kemény dió, hanem Orbán.
Elemzők szerint a lengyel politika katasztrofális. Az Európai Külkapcsolati Tanács varsói képviseletének vezetője, Piotr Buras a Gazeta Wyborczában azzal bírálta Kaczynskit, hogy az olyan, mintha az a saját lábában botlana még és a politikai Waterloo felé viszi országát.
A belengetett magyar és a lengyel vétó a hazai közönségnek szól, Európában aligha lehet sikeres – mutat rá a legolvasottabb német napilag helyzetértékelése. De egyáltalán nincs meglepve azon, hogy éppen ez a két ország rohan ki a jogállam és az uniós anyagi támogatások összekapcsolása ellen. Hiszen már az Európai Bíróság visszaigazolta, hogy mindkettőnél súlyos gondok vannak az igazságszolgáltatás függetlenségével. Ezért ott kell őket tűz alá venni, ahol az a legérzékenyebben érinti mindkettejüket: a pénznél.
A támogatásokat illik tisztességesen felhasználni, szó sem lehet a demokrácia leépítéséről. Orbán és Morawiecki szívesen lép fel párban. A júliusi EU-csúcstalálkozó után azt hangoztatták, hogy megakadályozták a megaláztatást, mert kivédték a jogállami mechanizmust tervét. Egyben azonban ujjongtak az újonnan érkező milliárdok miatt.
De most valószínűleg éppen e hatalmas összeg miatt bólintanak rá az új szabályozásra. A zsarolás már önmagában ellentétes a szolidaritással, és ha sokáig húzzák-vonják, az jó időre megkeseríti a többiek szája ízét. De a magyar és a lengyel szakapparátus pontosan tudja, hogy a németek vezérletével létrejött kompromisszumot nem lehet megbontani. Abba ugyanis az EP nem megy bele.
És hogy az egyhangú döntéshozatalnak azért vannak előnyei is: pl. a skandivánok és a hollandok könnyebben keresztül tudják vinni a közös szabályok betartását.
A kommentár szerint a magyar és a lengyel kormány a felszínen ugyan még dühöng a jogállami mechanizmus miatt, de már visszavonulót fújt, mert nagyon rá van szorulva a pénzre. Mindkettő azt mondogatja, hogy az EU fellépése elfogadhatatlan, amögött politikai mozgatórugók vannak, ám sokat elárul, hogy sem Morawiecki, sem Orbán ki nem ejtette a száján a vétó szót, de ettől persze még lehet fenyegetésnek venni, amit mondtak, illetve írtak. Csak éppen a szóhasználat hagy nekik mozgásteret.
Hogy mire? A megállapodást aligha tárgyalják újra, bár egy kis kiigazítás azért beleférhet. De az nem változik, hogy nem lát pénzt, aki nem tartja tiszteletben alapnormákat. Azaz Budapestnek és Varsónak az egész uniós államháztartást kell megtorpedóznia, ha le akarja állítani a folyamatot. De ennek leginkább éppen ők innák meg a levét. Persze, ha minden kötél szakad, a többi ország a két renitens nélkül is létrehozhatja a koronaalapot. Ám sok minden szól amellett, hogy a magyar és a lengyel vezetés csupán utóvédharcot folytat.
Az „Jog, állam és jogállam” címmel megjelent elemzés úgy értékeli, hogy lassan, de biztosan az összecsapás felé tart az EU viszálya a magyar és a lengyel féllel a jogállam leszalámizása miatt. Az unió jogi, politikai és költségvetési fronton harcol, egyszerre. A 7-es paragrafus alapján zajló eljárás miatt a két kormánynak sok félnivalója nincs, mert kölcsönösen fedezik egymás hátát, ezért nem valószínű, hogy fel lehetne függeszteni tagsági jogaikat. De a többiek eddig még odáig sem jutottak el, hogy kimondják a Tanácsban: az adott országban tartósan veszélyben van a jogállam.
Ám most éleződik a helyzet, mert Budapest és Varsó nyíltan bedobta: megakadályozza a 2027-ig szóló büdzsé elfogadását, ha az előirányzathoz hozzákapcsolják a jogállami feltételrendszert. Azaz a nemzeti populisták gáncsoskodása most először súlyos kihatással volna a járvány miatt nehéz helyzetben lévő államokra. Ehhez jön még, hogy a nettó befizetők, az osztrákok, hollandok, dánok, svédek és finnek. most először összeálltak és ellenpólust alkotnak a magyar-lengyel tengellyel szemben.
Tanácstalan a politika Közép-Európában miután a vírus utolérte a térséget. A vezetőknek fogalmuk sincs, hogy miért csapott le ilyen keményen a járvány, amikor tavasszal még jóval enyhébb következményekkel járt. A kormányok attól tartanak, hogy az egészségügy már nemigen terhelhető tovább, miközben a helyzet bizonyos tekintetben súlyosabb, mint nyugaton.
Orbán Viktor ugyan gyorsan lezárta a határokat jó két hónapja, de vonakodott újra leállítani az életet, de azután a hét elején mégis beadta a derekát. Azt mondta, hogy enélkül lutri volna, mennyire képes összeomlás nélkül átvészelni a megpróbáltatásokat az orvosi ellátó rendszer. A budapesti önkormányzat szóvivője nem tudja, mi lehetett a halogatás oka, hiszen lett volna idő felkészülni a bajra. Lehet, hogy a viszonylag kedvező tavaszi tapasztalatok hamis biztonságérzetbe ringattak egyeseket.
Az Orvos Szövetség helyettes elnöke viszont arra figyelmeztet, hogy semmiféle tartalék nincs a rendszerben, minden szakemberre szükség van, mert ha tömegesen távoznak, akkor jön a csőd. Varsóban és Prágában már szükségkórházakat rendeznek be több stadionban is, hogy el tudják helyezni a mind több beteget.
A magyar kormány ugyanakkor alkotmánymódosítással akarja megakadályozni a nemváltást. Azt sugallja ily módon, hogy ugyanúgy vívja a kulturkampfot, mint ahogy kardozik a kórokozóval. Az ellenzék szerint azonban már sokkal korábban meg kellett volna tennie a szükséges lépéseket a Covid-19 ellen. A már idézett városházi szóvivő pedig úgy ítéli meg, hogy a hatalom zavarba került és a jelek szerint képtelen következetesen cselekedni.
FAZ
A Fidesz új akadályokat emel a magyar ellenzék útjába a választások előtt. A koronavírus és az uniós költségvetésről zajló vita árnyékában a kormánypárt több alkotmánymódosítást is előterjesztett, ám ezeket az ellenzéki oldal határozottan elutasítja. Merthogy magára nézve hátrányosnak tartja a választói törvény átalakítását és nem ért egyet a közpénzek fogalmának új meghatározásával sem, mivel az korlátozná a felhasználás átláthatóságát. Borúlátó hangok hallatszanak az EU-ból is, pl. a család definíciója kapcsán, noha az nem sok újat tartalmaz. Így abban sem, hogy meleg párok nem fogadhatnak örökbe gyereket.
Ami az ellenzék választási összefogását illeti, miután az nagy sikert hozott tavaly ősszel, az új szabályozás a jelek szerint éppen az ellenzéki egységet igyekszik lehetetlenné tenni. A hat párt szerint ugyanakkor a lépés arról árulkodik, hogy Orbán kétségbe van esve, mert még azt a rendszert sem tartja biztonságosnak a maga számára, amelyet rá szabtak.
A Biden győzelmét kétségbe vonó európai politikusok azt igazolják, hogy tovább élhet Trump politikai öröksége, ráadásul ugyanők megnehezíthetik a kapcsolatok rendezését az Egyesült Államokkal. De az illiberális, összeesküvés elméleteket hangoztató kormányok továbbvihetik a távozó elnök politikáját, főleg ha a vírus fokozza a szegénységet és a közfelháborodást.
Mindenesetre jelenleg úgy áll, hogy a trumpizmus köszöni, jól van a tengerentúlon és az öreg földrészen egyaránt. Az EU külpolitikai főbiztosának olasz tanácsadója azt mondja, hogy a populisták visszaerősödését csak úgy lehet megakadályozni, ha a kormányok orvosolják az egyenlőtlenségeket és a sérelmeket.
Orbán Viktor, aki egytizede tartja kézben országát, nem csinált titkot abból, hogy neki Trump a favoritja. Krekó Péter azt azzal magyarázza, hogy a kormányfő felmérte: ha Biden fut be elsőnek, így is, úgy is befagynak a kétoldalú kapcsolatok. De emellett alighanem úgy érzi, hogy az USA fogatlan oroszlán, amelyet könnyű becsapni, viszont egyáltalán nem kell félni tőle.
