Ritkán gondolkodunk el azon a technológiai fejlődés okozta kényszeren, hogy a megélhetési költségek gyorsabban növekednek, mint a pénz értékének felfalása jelképévé vált mindenkori infláció. Emellett a lassú ütemű, félig meddig rejtett minőségromlás, a tartós fogyasztási cikkek csökkenő használati ideje is az infláció növekedése előtt nyit tág teret. A múló idő próbáját kiálló termékek egyre drágábbakká válnak, egészen a megfizethetőség határáig.
Így állhatott elő nálunk az a felettébb furcsa helyzet, hogy a nyár folyamán a világjárvány okozta gazdasági sokk, és a munkanélküliség felfutása ellenére a családok tekintélyes része többet költött, üdülésre. mint egy esztendeje. Megtehette, mégpedig a vélhetően a hitelmoratórium révén be nem fizetett banki törlesztések árán is. Ezzel egy időben mások a bizonytalan jövő miatti félelmükben, képesek voltak megtakarításaikat növelni, még ha a korábbi évek dinamizmusánál mérsékeltebb ütemben is. Vétek volna ugyanakkor megfeledkezni azoknak a háztartásoknak százezreiről, amelyek az alapvető élelmiszerek két számjegyű százalékos évesített drágulása miatt fogyasztásuk mérséklésére kényszerültek, és kényszerülnek napjainkban is. Mindent összevetve, ha a koronavírusnak a háztartások aktuális gazdasági helyzetére gyakorolt hatását mérlegeljük változatos képet kapunk.
Amikor a nyugdíjasok a héten kézhez kapták az infláció mértékével januárig visszamenőleg a 2,8 százalékról 4,0-re korrigált járadékukat, a kormányzati narratíva szerint még örülhettek is, hiszen az októberi – egy évre visszatekintő – fogyasztói árindex növekedése, a KSH számításai szerint „mindössze” három százalékos volt. (A „nyugdíjas kosár” termékeinek és szolgáltatásainak ára ennél valamivel jobban növekedett, annak ellenére, hogy a „kosárban” hosszú évekig bent ragadnak folyamatosan elavuló használati értékű áruk is, amelyeknek ára csökkenő tendenciát mutat. Ha hinni lehet az előrejelzéseknek, akkor 2020 viharos esztendejét 50 nap múlva átlagosan 3,4 százalékkal zárhatjuk. Sőt az inflációs hatások kézben tartásáért felelős Magyar Nemzeti Banknál is elégedetten dőlhetnek hátra a fotelban, hiszen a ravasz módon 4,0 százalékra feltornázott inflációs célon is belül maradhatunk. Ha egy cseppnyi szerencsénk van, akkor az euró-forint árfolyama is csak jövőre lépi át az egyébként a hazai deviza elerőtlenedésének megállíthatatlanságát tükröző 370-es szintet. Annak ellenére, hogy az Európai Unió legmagasabb mértékű éves inflációját mondhatjuk magunkénak, - a németek mínusz 0,2 százaléknál tartanak! – az importtermékek áraiban a gyenge forint kurzusának a hatása begyűrűzik.
A szokatlan és megszokhatatlan rendkívüli esztendő következménye az lehet, hogy bár a karácsonyi vásárok az idén elmaradnak, s a személyes találkozások száma is az év végi ünnepek idején mérséklődhet, a családok mégis többet költenek majd ajándékra, hiszen kevesebb embernek tudnak adni, viszont drágábban. Legfeljebb mindezt személyi kölcsönből teszik.