Van annak valami diszkrét bája, hogy a kormány azon a napon nyújtotta be az Országgyűlésnek a gránitszilárdságú Alaptörvény kilencedik – minden eddiginél átfogóbb – módosítási javaslatát, amely napon elfogadták a rendkívüli jogrend kihirdetésére vonatkozó szabályokat. A tervezet újradefiniálja a család fogalmát, szabályozza a különleges jogrenddel, a hadviseléssel és békekötéssel összefüggő rendelkezéseket, és új fogalmakat vezet be a közpénzre, továbbá a közfeladatot ellátó vagyonkezelő alapítványra vonatkozóan. Ez a cikk csak az utóbbiakról szól.
Kövér László tévedett. Amikor ugyanis annak idején megkérdezték tőle, hogy szerinte a Magyar Nemzeti Bank alapítványaiba kilapátolt kétszázhatvanmilliárd forint közpénz-e, azt felelte, hogy „mi más lenne”. Hát ennek a világnak (is) vége lesz, ha az Alaptörvény-módosítást megszavazzák – márpedig efelől szemernyi kétségem sincs. A módosítási javaslat szerint „közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése”. Az értelmezéshez nem árt némi számviteli tájékozottság. Követelésnek ugyanis az minősül, aminek a sorsa jogilag rendezett és annál, akivel szemben a követelés fennáll, tartozásként szerepel. Tehát például a több ezermilliárdos vagyont megtestesítő állami vállalatok (pl. az MVM, Nemzeti Közműszolgáltató) és az állam résztulajdonában álló vállalatok (pl. MOL, Richter), vagy éppen a Magyar Nemzeti Bank nyereségéből csak a már megszavazott osztalék minősül állami követelésnek. Kikerül ebből a körből mindaz, amit ezek a cégek eddig is sok milliárdos nagyságrendben osztogattak nyereségadójuk terhére (Tao-támogatás) a focikluboknak és már „látványsportoknak”, vagy csak egyszerűen támogatásként a Fidesz-közeli civil szervezeteknek, mint pl. az MVM több mint félmilliárdja a Civil Összefogás Fórumnak (CÖF), esetleg alapítványok gründolására használtak. Ugyancsak kikerülnek a közpénzek köréből az állam által adókedvezmény formájában nyújtott támogatások.
Az Alaptörvény szerint „a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok”. Ennek alapján eddig a kedvezményezettek – ugyan legtöbbször csak hosszas pereskedés után – kénytelenek voltak feltárni, mire költötték az irányított nemzeti ajándékot, mint ahogy a gáláns adományozók sem titkolhatták el ez irányú manipulációjukat. A közérdekű adatigénylések megkeserítették az édes életet, de ennek így vége lesz. Az állami vagyon osztogatása végleg kikerül az állampolgárok látóköréből.
A módosítás rendelkezik a „közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány létrehozásáról, működéséről, megszüntetéséről” is. Mindezt sarkalatos törvényhez köti. A cél világos: h esetleg mégsem a Fidesz nyerné a választásokat, akkor sem lehet majd kétharmad nélkül visszaszerezni az államnak azokat a javakat, amelyeket a jelenlegi kormányzat a még éppen létező kétharmados többség birtokában az állami vagyonból ezekbe az alapítványokba kiszervez. És persze kétharmad nélkül nem lehetne állami fenntartásba venni pl. azokat a felsőoktatási vagy más intézményeket sem, amelyeket ilyen alapítványokba szerveznek ki. Természetesen ugyancsak sarkalatos törvény kellene annak meghatározásához, mi minősülne ezeknek az alapítványoknak a szempontjából közfeladatnak. Ilyen alapon közfeladat lehet akár egy KESMA-szerű jobboldali sajtókonglomerátum működtetése – állami ajándékvagyonból.
El kell ismerni, a fiúk (és lányok) mindenre gondolnak. Miután az összes lényeges szerv (ügyészség, számvevőszék, Alkotmánybíróság, bíróságok, médiahatóság, versenyhivatal, stb.) irányításába 9–12 évre bebetonozták hithű katonáikat, most ezzel a módosítással annak is megnyitják az utat, hogy egy esetleges kormányváltás után az új hatalom az állami vagyon felhasználásában is gúzsba kötve ugrándozzon.
Persze van megoldás: nyerjen az ellenzék kétharmaddal! Erre azért nem kötnék nagy összegű fogadást.