A hét elején, a járványügyi veszélyhelyzet újbóli bevezetésével egy időben soha nem látott mennyiségű közmű- és egyéb ipari törvénymódosító csomaggal árasztották el a parlamentet a kormány tárcái és pártjai. Így például az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) benyújtotta az energiahatékonyság fokozására irányuló terveit. Ez szembetűnő célként fogalmazza meg úgy az Európai Unió 2030-ra kitűzött, legalább 32,5 százalékos energiamegtakarítási, mint az épület-alapterületek évi 3 százalékának felújítási célját. Ezek ugyan uniós célok, de a magyar kormány eddig nem állt határozottan mögéjük. Eddig azt vállalták, hogy 2030-ra nem lépik túl a 2005-ös - amúgy viszonylag magas – fogyasztási szintet, az év elején megfogalmazott Energiastratégia végső változatából pedig kikerültek az épületek fogyasztáscsökkentésére vonatkozó, világos tervek. A mostani törvénytervezet ugyanakkor nem tesz említést a kormány épületekkel kapcsolatos – de energiahatékonyság-független – ötleteiről, így a csokról vagy az újonnan tervezett otthonfelújítási támogatásról. A most benyújtott, szinte kizárólag uniós megfelelést szolgáló csomag vállaltan féloldalas, amennyiben annyit foglalna törvénybe, hogy a kormány hamarosan „Hosszú Távú Felújítási Stratégiát” alkot. Egyszersmind meghatározzák az ettől mindenképp várható, az épületek és más fogyasztók felhasználáscsökkentését célzó sarokpontokat.
Az ITM képviselőinek korábbi szavaihoz híven a tervezet szerint az energiamegtakarítás felelősségét jórészt az energiakereskedőkre-szolgáltatókra hárítanák, beleértve az üzemanyag-piacot is. Magyarán a forgalmazóknak kell majd valahogy „elérniük” a termékük iránti kereslet meghatározott csökkenését. Ennek útját-módját kevéssé, elszámolását azonban annál részletesebben előírják. Kétségtelen, kiemelten fontos, pontosan mi számít majd megtakarításnak, ezt hogy mérik, számolják el, tartják nyilván és ellenőrzik. Korábbi bejelentésük szerint az ilyen megtakarítási egységeket a kötelezettek egymás között akár adhatják-vehetik, de lehet „előre dolgozni”, illetve két év alatt az esetleges hátrány is behozható. Az épületekben elért megtakarításért megnövelt pontszám jár. Az érintett cégek a kormány felé egyetemlegesen felelősek a rájuk rótt kötelezettségért. Ha viszont elmaradás mutatkozik, „hiányzó gigajoule-onként” évi 50 ezer forintos „energiahatékonysági járulékot” kell fizetniük. E bevételből a „kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások” lakásenergiahatékonysági felújítását támogatnák. Ilyennek minősül az a család, amely jövedelme legalább negyedét a helyiségek 20 fokon tartására, illetve a víz felmelegítésére fordítja.
Bírálta az elképzelést a Portfolio Energy Investment Forum 2020 című szerdai online konferenciáján Szekeres Eszter, az – amúgy kormányközeliként számon tartott – MET nevű energiacég nagykereskedelmi és optimalizálási ügyvezetője. Elsősorban a világos részleteket hiányolta annak tükrében, hogy a jelenlegi tervek alapján január elsejétől már el is kellene kezdeniük a végrehajtást. Szavai szerint az EU-előírás tág teret ad a kormányoknak az országonkénti szabályok megalkotására. Akad, ahol az állam vállalja magára a teendők oroszlánrészét. „Értelemszerűen vitatják” azt a vélelmet, hogy azért lenne a leghatékonyabb a kereskedőket a megtakarítások elérésére kötelezni, mert „ők érik el legközvetlenebbül a fogyasztókat”.
A hét elején az ITM külön villamosenergia-ipari, bányászati, valamint a kiégett atomkazetták tárolásáról szóló törvénymódosító csomagot is a ház elé terjesztett. Mager Andrea vagyonminiszter pedig két törvénycsomagban módosítana bizonyos állami társaságok jogállásán, illetve a koncessziók szabályain.
