A film legerősebb pillanatai az intim jeleneteket megmutatók. Hogyan sikerült Greta Thunberg bizalmát annyira elnyernie, hogy még a belső skrupulusairól is beszéljen?
Az I am Greta-t több mint egy éven keresztül forgattuk, volt tehát idő arra, hogy emberi kapcsolat is kialakuljon közöttünk a szakmain túl. Ez segítette azt, hogy meg tudjam mutatni azt a Gretát, aki nem csak egy mozgalom arca, hanem érzékeny és magányos személyiség. Akkor tudtam meg a legtöbbet róla, amikor utazni kezdtek az apjával Európában és megkértek, hogy menjek velük. Már-már olyan volt, mintha én is családtag lettem volna. Vagy egy ember, akiben megbízhat.
Greta Thunberg egy fiatal lány, aki a filmben is többször elmondja, hogy olykor emberfelettinek érzi a ránehezedő nyomást. Az, hogy ön árnyékként követte, nem jelentett plusz terhet neki?
Bármilyen dokumentumfilm esetében fel kell tennie a rendezőnek azt az etikai kérdést, hogy meddig mehet el, mit filmez le és mi az, amit már inkább nem. Már a legelején megbeszéltem Gretával és a szüleivel, hogy semmiféle nyomást nem szeretnék gyakorolni senkire, ha úgy érezzük, hogy valami túl sok, akkor háttérbe vonulok. Ha bárki szól, hogy fáradt, abbahagyjuk. Nem alkalmaztam a ma már divatos stílust, hogy mesterséges szituációkat teremtek, vagy külön interjúkkal fárasztok bárkit is. Úgy filmeztem, mint egy mindig ott lévő árnyék. És persze, olykor spontán is beszélgettünk, például arról, hogyan él együtt az Asperger-szindrómával.
Sikerült mindemellett líraiságot is belevinni a műbe: eddig senki nem tudta, hogy Greta magában imád táncolni. Ez visszatérő motívum a filmben.
Az ilyen pillanatok miatt vallom, hogy az igazi dokumentumfilmesnél mindig van kamera. Már idejekorán észrevettem, hogy Greta spontán néha olyan mozdulatokat tesz, mintha táncolna. Aztán egy este komolyabban is megmutatkozott ez a szenvedélye, én meg mázlista voltam, hogy a tanúja lehettem.
Ha már szóba hozta a mázlit: az első naptól kezdve követte Gretát. Kitől kapta a fülest?
Egy svéd rendező kolléga szólt, aki kapcsolatban volt a családdal, mert egy klímaváltozásról szóló másik projekt forgatókönyvével kapcsolatban többször értekeztek. Aztán a szülők szóltak neki, hogy Greta tervez néhány nap múlva egy kisebb iskolai demonstrációt a svéd kormányépület előtt. Igent mondtam azzal, hogy egy-két nap alatt kiderül, hogy Greta Thunberg érdekes karakter-e, érdemes-e vele tovább foglalkozni dokumentumfilmesként. Kimentem egy hangmérnökkel az első nap. A többi pedig már történelem.
A szülők részéről elvárás volt, hogy ön is higgyen az ügyben?
Ezt ebben a formában nem mondanám. Sőt. Látták rajtam, hogy érdekel a téma, így nem köteleztek semmiféle eskütélre. A filmmel kapcsolatban sem szóltak bele semmibe, hagyták, hogy a saját álláspontomat alakítsam ki. Megmutattam nekik az első vágást és megköszönték. Persze, a Greta mellett töltött idő hatással volt az én személyiségemre is. Például, ha egy-egy cég azt hirdeti magáról, hogy zöld, most már utána nézek, hogy tényleg az-e.
Mikor érezte azt, hogy amin dolgozik, az nem csak egy apró projekt?
Amikor megjelentek az első újságírók és úgy tették fel a kérdéseket, mintha egy gyereket interjúvolnának. Greta pedig felnőttként válaszolt a klímaváltozással kapcsolatos témákban. Ekkor még csak sejtettem, hogy valami érdekes zajlik a kamerám előtt. Sokáig úgy gondoltam, hogy ez egy svéd, maximum Norvégiába átnyúló történet lesz, de amikor elkezdtünk utazni és világszerte egyre nagyobb demonstrációkat szerveztek a klímavédelemért, már éreztem a tétet. Greta a szemem és a kamerám láttára lett egy mozgalom arca.
Számos politikus feltűnik a filmben: Donald Trump, aki alázó szöveget nyom, vagy Angela Merkel, aki unott fejjel nyomogatja a mobilját, miközben Greta az Európai Parlamentben beszél. Emmanuel Macron viszont személyesen fogadta, így talált szimpatikus karaktert is. Hogyan alakult a lista?
A lista önmagát írta. A legjobb anyagokat használtuk, amelyekhez hozzá tudtunk férni. A legkönnyebb a kritikus hangok megtalálása volt. Cél volt, hogy bemutassuk, hogy a világ minden táján vannak Grétának ellenségei, így került Vlagyimir Putyin is a montázsba. Emmanuel Macron szereplése pedig kihagyhatatlan volt. Az egy dolog, hogy személyesen fogadta Gretát, de kérdezem én: mikor jut be manapság egy dokumentumfilmes zárt ajtók mögött tevékenykedő politikusokhoz? Pláne államfőkhöz? És még forgathat is? El sem tudom mondani, hogy a forgatás során hány politikus mondta azt, hogy „kamerát kikapcsolni”.
Milyen volt az igenek és a nemek aránya?
Nem annyira rossz, úgy ötven-ötven százalék. Aztán vannak az "igen is, meg nem is" esetek. Amikor Ferenc pápa fogadta Gretát, nem lehettem jelen. Később sem engedtek oda filmezni, amikor a nagy nyilvánosság előtt is megmutatkoztak. De utóbbit legalább a vatikáni stáb rögzítette, így meg tudtuk tőlük venni a felvételeket.
Az I am Greta forgatási munkálatai éppen véget értek a pandémia előtt.
Ami szinte a semmiből jött és a teljes emberiséget sokkolta. Sokat tanakodtunk azok, hogy vajon forgassunk-e tovább és tegyük valahogy a film részévé a járványt is. De aztán elvetettük, mert nem erről akartunk mondani fontos dolgokat és lesznek újra normális hétköznapok a korona-éra után, amikor azt szeretnénk, ha a környezetvédelem lenne a legfontosabb téma. Maradtunk a saját krízisünknél.
Az egyik velencei vetítés után a közönség soraiból hallatszott egy megjegyzés, hogy ez egy Greta Thunberg propaganda film.
Ha tényleg annak szántuk volna, akkor nagyon pocsék munkát tettem le az asztalra, mert akkor nem mindenben törekedtem volna arra, hogy mindkét oldalt megmutassam. Greta Thunberg személye megosztja a világot. Sosem értettem, hogy a puszta léte miért ennyire provokatív egyesek szemében. Épp ezért tettem bele a filmbe számos olyan képsort, amelyeket a közösségi médiákból vettünk át. Esztétikailag nem túl szépek, de kihagyhatatlanok.
