Rendkívül rossz lépésnek tartjuk az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) beolvasztását az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalába (AJBH) – nyilatkozta Dombos Tamás, a Háttér Társaság ügyvivője a Népszavának. A két intézmény más célból, más logikával jött létre. Az EBH hatósági működése nehezen összeegyeztethető az ombudsman tanácsadó-ajánlattevő funkciójával. Félő – hangsúlyozta –, hogy a diszkriminációs ügyek vizsgálata így nem kap majd kellő figyelmet.
Elsőként a Telex.hu írt arról, hogy egy kormánypárti indítvány szerint az EBH „2021. január 1-jén megszűnik, általános jogutódja az alapvető jogok biztosa” lesz. A beadványt a parlament igazságügyi bizottságának KDNP-s elnöke, Vejkey Imre jegyzi. Az érdemi indoklást és magyarázatot nem tartalmazó javaslatot kedden úgy szavazta meg a bizottság fideszes többsége, hogy az egy nappal korábbi ülésen fel se merült hasonló terv.
Dombos Tamás szerint nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy a beolvasztás hátterében politikai bosszú áll: az elmúlt években az EBH számos ügyben állapított meg jogsértést állami szervek és kormánypárti vezetésű önkormányzatok esetében. Példaként említette a Tarlós István vezette fővárosi önkormányzatot, amely az LMBTQI szervezetek honlapjait blokkolta, vagy az Emberi Erőforrások Minisztériumát, amely „rejtegeti a szivárványcsaládokat” és hallgat az azonos nemű párok számára elérhető kedvezményekről.
Az EBH volt az egyetlen olyan állami szerv, amely kritizálta a transznemű emberek nemének jogi elismerését ellehetetlenítő tavaszi törvénymódosítást is – emlékeztetett Dombos Tamás. Az alapvető jogok biztosa ezzel szemben, szakítva elődje gyakorlatával, mélyen hallgat az LMBTQI embereket érintő jogsértésekről: a transznemű emberek jogait korlátozó paragrafus miatt több mint 105 ezer aláírás és számtalan kérvény porosodik a hivatalában.
A Háttér Társaság álláspontja szerint a 2003-ban létrehozott EBH megszüntetésével tovább csökken a kormánytól független, a kiszolgáltatott helyzetben lévő, hátrányos helyzetű csoportok jogainak védelmét ellátó állami szervek száma.
Ellenzéki pártok mellett más civil jogvédő szervezetek is tiltakoznak a tervezett lépés ellen.
Szigorúan jogi szempontból nem kifogásolható ugyan, hogy az egyenlő bánásmód – alaptörvényben is szereplő – követelményének érvényesülését az ombudsman vizsgálja, a Magyar Helsinki Bizottság azonban úgy látja: az EBH megszüntetésével és az ombudsmani szervezetbe tagolásával a kormánytöbbség egyértelműen lefokozná a diszkriminációmentesség ügyét.
Kérdésünkre a Magyar Helsinki Bizottság nyilvánvalónak nevezte, hogy egy olyan szervezeten belül, amelynek kizárólagos feladata az egyenlő bánásmód követelményének betartatása, nagyobb hangsúlyt helyeznek ezekre a feladatokra, mint egy olyanban, amelynek számos egyéb funkciója is van (a fogvatartási helyek ellenőrzésétől kezdve a környezetvédelemig). Az egyenlő bánásmód érvényesítéséért felelős szervezeti egységnek egy jelentős méretű hivatalon belül kellene versengenie az erőforrásokért és a figyelemért, ami elkerülhetetlenül rontaná a diszkrimináció elleni küzdelem hatékonyságát.
A Magyar Helsinki Bizottság is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa mindeddig nem sokat tett azoknak a kisebbségi csoportoknak a védelméért, amelyeket a leggyakrabban ér diszkrimináció. Az ombudsman egy óvatos hangvételű januári közleményt leszámítva semmit nem mondott például a gyöngyöspatai szegregáció ügyében. Az EBH-nak ellenben politikailag érzékeny ügyekben is volt bátorsága elmarasztalni a kormánytöbbség támogatását élvező szereplőket.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szintén úgy ítéli meg, hogy aggodalomra ad okot az EBH beolvasztása. „Bár az EBH nem minden téren bizonyult hatékony jogvédő intézménynek, összességében azt mondhatjuk, hogy nagyon fontos munkát végzett az elmúlt 17 évben az emberek jogainak védelmében” – állapította meg a TASZ közleménye. Az EBH működését nem érte nyilvános kritika, nem volt vita a hatóság jövőjéről. Márpedig: ha egy ilyen fontos intézmény átszervezéséről döntenek, ismerni kellene ennek pontos indokát. Ha probléma volt az EBH működésével, akkor azt a civil társadalom bevonásával kellene megvitatni, és utána dönteni a lehetséges megoldásról.
A TASZ kitért arra is, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága által felállított nemzetközi értékelési rendszer alapján éppen vizsgálat alatt áll a magyar ombudsmani hivatal munkája. Ezért szakmailag kifogásolhatónak tűnik ilyen komoly plusz feladatot átadni számára – amíg ki nem derül, hogy a szervezet megfelelően látta-e el eddigi feladatait.
A jelek szerint a kormánypártok nem csupán a civil szervezetekkel felejtettek el egyeztetni.
„Folyamatban lévő jogalkotási ügyben nem nyilvánítunk véleményt” – hivatalosan ezt a választ kaptuk az ombudsmani intézménytől. Nem hivatalosan viszont megerősítették értesülésünket, hogy a beolvasztás tervéről ők is csak a sajtóból szereztek tudomást.
