Orbán Viktor már látja a fényt az alagút végén – február óta látja egyébként, sőt, akkor még csak a fényt látta alagút nélkül (pedig Olaszországban már dübörgött a járvány). Mindegy, a lényeg, hogy látja, és hogy azt a kis időt, ami a hatékony koronavírus-vakcina tömeges használatba kerüléséig még hátra van – Orbán szerint másfél hónap, a hozzáértők szerint minimum fél év –, a kormányzat most már megpróbálja kihúzni tesztelés nélkül.
Hogy miért éppen a tesztekben nem bízik a mi egyszemélyes operatív törzsünk, miközben, ha kelletlenül is, azt már elfogadta, hogy egy cseppfertőzéssel (is) terjedő vírus ellen hatékony lehet a maszkviselés, lélegeztető gépekből meg annyit vásárolt, hogy minden üresen maradt stadionszékre le tudna ültetni egyet, az egyelőre nem világos, így aztán olybá tűnik, mintha a stratégiának lennének gyenge pontjai. Egyrészt a tapasztalat: nincs olyan, a járványt eddig viszonylag csekély áldozattal megúszó ország, ahol ennyire keveset tesztelnének. Másrészt az orvostudomány: ha a betegség az első napokban nem mutat tüneteket, de már olyankor is fertőz, akkor a megfékezésének nem lehet biztosabb módja a tünetmentes fertőzők időben történő kiszűrésénél – teszteléssel – és elkülönítésénél. (Mondjuk ezt alighanem hiába magyaráznánk valakinek, aki egy igazolt fertőzöttel történt együttlét után az egyértelmű szabályok ellenére sem volt hajlandó elkülöníteni magát.) Harmadrészt a jog: a fentieket belátva immár mindenki tesztel, a Fesztiválzenekartól a fővároson át az iskolákig és a szülőkig, csak a kormány nem, miközben a járvány elleni védekezés kellékeinek biztosítását a törvény kormányzati feladattá teszi.
Mindezek miatt az sem kizárt, hogy ami az alagút végén látszik, az nem a kijárat, hanem a szembejövő valóság – így vagy úgy, de legkésőbb január elejére ki fog derülni.