Végre eldőlt, hogy Biden lett az elnök, ami azért fontos, mert neki kell helyreállítania a demokrácia megrendült alapjait, továbbá segítenie kell visszaadni az amerikaiak elvesztett hitét, hogy az Egyesült Államok sokkal nagyobb legyen, mint bármikor korábban. Ezt hangsúlyozza a szerkesztőségi állásfoglalás, kiemelve, hogy a társadalom többsége hallgatott az ígéretre, mármint hogy a leendő elnök az egységen és az árkok betemetésén akar dolgozni. Azaz arra szavaztak, hogy az ország lépjen vissza a tekintélyelvű nacionalista szakadék széléről.
Az éles párbaj miatt az ország tele van indulatokkal, amit csak tetéz a járvány sok áldozata, illetve súlyos gazdasági helyzet. Szerencsére Biden mindkét oldal elnöke kíván lenni, miután elődje jóformán mást sem csinált, mint egymás ellen hergelte a feltétezett támogatókat, illetve ellentábort. Persze az elkövetkező hetek még nagy megpróbáltatásokat tartogatnak, de azért itt az ideje örülni, egy pohár bor és egy megkönnyebbült sóhaj erejéig.
Mindazonáltal a java csak most jön, a válságok egymásra rakódnak. Amerika ma gyengébb, szegényebb, betegebb és széttagoltabb, mint 2016-ban. A kilábalás pedig nem lesz gyerekjáték. Még a konszenzusra törekvő elnök is kínlódni fog, hogy elérhesse a kitűzött célokat. Merthogy a trumpizmus marad, hívei mindent bevetnek majd, hogy aláássák és törvénytelennek nyilvánítsák az új hatalmat.
A republikánusok döntése azonban nagyban meghatározza az ország és saját pártjuk sorsát. Trump mindent elkövetett, hogy megrendítse a nemzet demokratikus pilléreit. Azok azonban nem dőltek le. Bidenre hárul a feladat, hogy megerősítse a jogállami alapokat.
A Washington Post szerint csak hála illeti meg az amerikaiakat, mert nekik köszönhető, hogy életben van a Köztársaság, miután Bident juttatták be a Fehér Házba. Ily módon bebizonyították, hogy nem lehet őket legyűrni. Ám nyilvánvalóan nem arra voksoltak, hogy ne változzon semmi, noha most az fenyeget, hogy a jogi hercehurca elültével semlegesíti egymást az új elnök és a Szenátus, ha ott marad a republikánuspárti többség. Addig azonban meg kell ünnepelni, hogy Trump 28 év után az a vezető, aki nem tudott újrázni az ország legfőbb tisztségében, kihívója viszont nagy támogatást tud felmutatni az egész országban.
Trump ugyan elkerülte azt a szintű megaláztatást, amit kijárt volna neki, de a különbség így is meggyőző. Biden ugyanakkor ösztönösen derűlátó és nem hajlandó egyetlen amerikairól sem lemondani. Ennélfogva különösen hivatott arra, hogy hozzásegítse a nemzetet az egység helyreállításához. Pontosan ezt ígérte és a köztársaságpártiaknak e cél érdekében együtt kell működniük vele a felsőházban.
Más országokban és más időkben, az olyan önkényurak, mint amilyen Trump is, úgy lesznek erős emberek, hogy védelmet kínálnak veszedelmes külső erők ellen, mindennek lehordják a művészet vezető rétegét és zűrzavart, illetve egykedvűséget idéznek elő, hogy azután az emberek ne fejtsenek ki ellenállást, amikor a rendszer átmegy illiberalizmusba. Ezzel a taktikával megpróbálkozott az amerikai elnök is, de a lakosság megálljt parancsolt neki a szavazófülkékben. A válaszuk az volt, hogy most először egy színes bőrű nő töltheti be az alelnöki posztot. És akkor még ott van, hogy mekkora tömegek voksoltak, továbbá, hogy az apparátus ellenállt a gyalázatos kísérletnek, mármint hogy bizonyos szavazatokat ne számítsanak be.
Az új hatalom legfőbb teendője az, hogy megszilárdítsa a Trump miatt megrendült intézményeket és szabályokat. Tisztességtelen megalkuvók jönnek-mennek, de a szavazók jóvoltából a nemzet alapelvei változatlanul érvényesülnek.
Trump nyugodtan bíróságokhoz fordulhat a választási kimenetele miatt, csak az a bökkenő, hogy bizonyítani kell a maga igazát – mutat rá a jobboldali lap szerkesztőségi kommentárja. Majd gyorsan hozzáteszi, hogy nagyon úgy néz ki: nem volt semmi suskus a voksok összeszámlálása körül. De bárki is bizonyul jobbnak a két jelölt közül, a másiknak ezt el kell fogadnia, már ha azt akarja, hogy Amerikát kormányozni lehessen. Az országnak ugyanis olyan eredményre van szüksége, amelyről a legtöbben úgy gondolják, hogy tisztességes úton-módon alakult ki.
A kétségek tisztázása érdekében áll mind Bidennek, mind a demokratáknak. Ha nem támogatják a vizsgálatokat, azzal csak ráerősítenek a fenntartásokra. És mivel a demokrata rivális saját közlése szerint véget akar vetni a politikai gyűlölködésnek, el kell fogadnia a jogi harcot. Viszont ha összejön neki a legalább 270 támogató az elektori testületben, akkor onnantól kezdve Trumpnak egyetlen tisztességes választása marad, és remélhetőleg méltóságteljesen távozik. Elnöksége hozott kedvező eredményeket, és kár lenne, ha a politikai örökségét romba döntené azzal, hogy nem hajlandó normális módon átadni a hatalmat. Persze utál alulmaradni, de ha nem fér kétség a vereségéhez, akkor az a legjobb neki és az országnak is, ha betartja a demokratikus hagyományokat és emelt fővel csukja be maga mögött a Fehér Ház ajtaját.
A vezércikk szerint, hogy Biden lett a befutó, az jó hír a demokrácia, az Egyesült Államok és a világ számára, de a kemény munka csak most kezdődik. Amerikát ugyanis egyesíteni kell az elmúlt négy esztendő megosztottsága és ellenségeskedése után. Olyanok a viszonyok, hogy már az nagy dicséret, hogy a leendő elnök hagyományos politikus. Tiszteletben fogja tartani az ország szövetségi kapcsolatait és nemzetközi kötelezettségeit.
És az is jó, hogy Kamala Harris lesz az alelnök, hiszen sokan úgy érezték, hogy Trump bátorította a rasszizmust, ennélfogva a színes bőrű asszony felszabadulásként hat a posztján. A győzelem aránya elég tetemes ahhoz, hogy ne lehessen kétségbe vonni a törvényességét. Akadékoskodhat akármennyit a Fehér Ház jelenlegi ura. Közben Bidenre olyan feladatok várnak, mint a ragály, de máris a kedvező hangot ütötte meg a megosztottság enyhítésére.
Az első számú osztrák lap úgy értékeli, hogy a választás megnyugtatónak bizonyult mind az USA, mint a világ számára, és Biden alatt az Egyesült Államok ismét kiszámíthatóbb lesz. De Európának kár túl korán örülnie, mert az nem változik, hogy Amerika megválik a világ csendőrének szerepkörétől. Mindazonáltal az amerikaiak kb. fele és a világ nagyrésze fellélegzik, bár rendezett hatalomátadásra nem lehet számítani. Addig pedig Trump marad hivatalban.
A világnak kell összedőlnie ahhoz, hogy elismerje kudarcát. Még a távozása kapcsán is megszeg minden konvenciót, de hiába. Ugyanakkor Biden már előre békülékeny húrokat pengetett. Már az nagy dolog, hogy olyasvalaki kerül a Fehér Házba, aki nem szítja a megosztottságot. Az összetartásra Amerikának nagy szüksége van, de arra nem lehet számítani, hogy egyhamar át lehet hidalni a szakadékot. Annál is kevésbé, mert a Szenátusban a republikánus többség alighanem blokáddal próbálkozik majd. Úgy hogy az új elnök nem sok eredményt tud majd felmutatni a belpolitikában.
Épp ezért a hangsúlyt inkább a külpolitikára helyezi. De az európaiak ne örvendezzenek túl korán, mert a földrésznek az eddiginél többet kell tennie saját biztonságáért. Ám a stílus és a szakmai hozzáértés szintje nagyot javul Amerikában. Éppen itt az ideje, mert a világnak kiszámítható és saját felelősségének tudatában lévő Egyesült Államok kell.
Miközben a legtöbb európai vezető megkönnyebbülten gratulál Bidennek, Magyarország és Szlovénia, Trump szilárd szövetségeseként azt hangoztatja, hogy a kocka még nincs elvetve. A szlovénoknál, ahol az eddigi first lady felnőtt, Jansa azt twitterezte, hogy a választási hatóság még nem erősítette meg az eredményt, több panaszt is benyújtottak viszont és a bíróságok még nem hirdettek ítéletet. Az amerikai közrádió emlékeztet arra, hogy a konzervatív, bevándorlás-ellenes politikus a szavazatszámlálás kellős közepén jókívánságait fejezte ki az elnöknek, miután az idő előtt bejelentette saját sikerét.
Hallgat egyelőre Orbán Viktor is, de a hatalom közeli Origo azt tette ki a címoldalra, hogy „Káosz van Amerikában” és csupán a sajtó nyilvánította nyertesnek a demokrata kihívót.
A francia kormánypárt szóvivője, a Parlament Gazdasági Bizottságának elnöke, akit az Észak-Amerikában élő franciák választottak be a törvényhozásba, azt gondolja, hogy országa számára jó hír Biden győzelme, de ez még nem töri meg a populista hullámot. Roland Lescure úgy érzékeltette a helyzetet, hogy az illiberalizmus csatát vesztett, de a háború folytatódik. Az irányzat annak idején a tengerentúlon a Tea Párttal indult, jelenleg is hatalmon van Magyarországon, illetve Lengyelországban, de a Brexit és Trump elnöksége koronázta meg.
A populizmus arra alapoz, hogy szakadék van a nincstelenek és azok között, akik hasznot húznak a gazdasági fellendülésből, de Lescure szerint egyáltalán nincs vége. Sőt, a mostani válság kapóra jön a populista vezetőknek, mert ők egyszerűsítő megoldást kínálnak a problémákra.
A kommentár azt ajánlja az amerikaiaknak, hogy vigyázó szemüket Varsóra vessék, ha látni akarják, hová juttat egy országot a megosztottság. Merthogy a lengyelek a kőkemény jobboldal folytán már Trump megválasztása előtt megindultak az elitellenes populizmus felé, a sértettségre építve. A vad indulatok azonban nagyon is beleillenek Kaczynski forgatókönyvébe, és a politikai ösztönöket tekintve igencsak sok közös vonás van közte és Trump között.
Mindketten a saját bázisukra támaszkodnak, csak annak az érdekeit nézik. Kirohannak a migránsok ellen. A talpnyalóikkal együtt sorra szegik meg a demokratikus tabukat. A PiS szabotálja a jogállamot, főként a bíróságok függetlenségét. Emellett a lengyel vezető megveti a liberális és kozmopolita elitet, elővette a sifonérból az antiszemita lózungokat és összeesküvés elméletekkel kokettál. Az EU-t úgy állítja be, hogy alattomos birodalom, amely beleavatkozik a lengyel nemzetépítésbe.
A varsói populizmus folytán az ország pária lett az unióban, miközben tarol a Covid-19. Az abortusztilalmat sokan éppen ezért úgy tekintik, hogy a hatalom azzal akarja elterelni a közfigyelmet a súlyos bajokról és kudarcokról. Meg hogy mozgósítsa a konzervatív katolikus bázist a kulturkampfra. Nagyjából ez a populizmus lényege.
Egyelőre nem lehet megmondani, hogy a demagógia már elérte-e a csúcsot, vagy netán tovább megy az autokrácia felé, ahogyan az Magyarországon történt. De intő jel Amerika számára, mert a szüntelen hangulatkeltés zsákutcába vitt egy országot. Ha a polgárok ellenségnek tekintik egymást, ha a hatalom „ők”-re és „mi”-re osztja a társadalmat, akkor egyetlen gondot sem lehet megoldani, sőt, csak újak keletkeznek. Miközben az egész lakosság csak szenved.
Az ilyen országok nyugodtan távozhatnak az unióból – mondta a varsói polgármester, miután végighallgatta, hogy mi a magyar igazságügyi miniszter véleménye az EU-ról. Mindketten az interneten kapcsolódtak be a lap „Európa Csúcs’2020” című rendezvényébe és Varga Judit ezúttal azt fejtegette, hogy egy sor ország és európai intézmény a járvány kellős közepén próbál politikai nyomást kifejteni Magyarországra, ám ez csak megnehezíti, hogy Budapest megszavazza a két pénzügyi csomagot.
Erre mondta azt Trzaskowski, hogy ha nem tetszik, ott az ajtó, mert aki a markát tartja, de tesz a közös elvekre, az nyugodtan veheti a kalapját. Hiszen sok helyütt nagy veszélyben vannak a földrészt összetartó szabályok és értékek. Ezért minden tagnak meg kell értenie, hogy Brüsszel aggódik, és a közösség keresi, miként háríthatja el ezeket a fenyegetéseket. Szerinte az egyik lehetséges megoldás az, hogy ne a kormányok, hanem a települések közvetlenül kapják a közösségi támogatásokat.
Varga Judit ezzel szemben kijelentette, hogy a jogállami feltételrendszer sérti az uniós jogot, nem más, mint ideológiai zsarolás. Célja az, hogy az EU rákényszerítse Magyarországra a saját politikai álláspontját, illetve világnézetét. Megismételte, hogy igazából még az sem egyértelmű, mi fán terem a jogállam.
Az a jövőben nem megy, hogy egyes tagállamok az EU ellen uszítsanak és közben tartsák a markukat a brüsszeli támogatásokért – írja a lap az Európai Parlament, illetve a Tanács által elhatározott jogállami mechanizmus kapcsán. Vagyis amelyik kormány lábbal tapod a demokratikus normákon, az megnézheti magát, így az autokrata országok hamarosan milliárdoknak inthetnek búcsút.
Orbán Viktor gyakorlatilag rövid pórázra vette a sajtót, engedelmességre kényszerítette az igazságszolgáltatást és kiutált az országból egy egyetemet. Most mégis ő vádolja intellektuális elnyomással azokat, akik számon kérik rajta a médiaszabadságot és a jogállamiságot. Ő és Kaczynski elnyomó apparátusnak állítják be az uniót, gúnyolódnak, uszítanak és kritizálnak, miközben bezsebelik a szubvenciókat. Brüsszel idáig tehetetlen volt, csak utalta a hatalmas összeget, de ennek vége. Az új eszköz lehetőséget nyújt, hogy megbüntessék az olyan populista vezetést, mint amilyen a magyar és a lengyel.
És hiába fenyegetőznek vétóval, a járvány miatt nagyon nagy szükségük van a pénzre. Ha mégis a blokád mellett határoznak, az EU új keretek között viheti tovább a segélyalapot és akkor Budapestnek és Varsónak felkopik az álla. Egy fityinget sem kapna.
