A vezércikk szerint Biden számára ezután következik a legnagyobb vizsga, mert a háború óta még egyetlen amerikai elnök sem vett át egy ilyen súlyos bajban lévő nemzetet. Miközben egyre ártalmasabb és veszedelmesebb, hogy Trump megpróbálja fejre állítani a választást. Ok nélkül feltüzelte a saját híveit és bemocskolta a földkerekség legfontosabb hivatalát.
Az egyik nagy baj a demokrata politikus számára, hogy elődje legalább két és fél hónapig még hivatalban marad és ez idő alatt felperzselheti a földet. Jogi próbálkozásai aligha vezetnek eredményre, de akadályozhatják a tisztánlátást és gerjesztik az elégedetlenséget.
A koronavírus továbbra is amerikaiak sorával végez, a gazdaság minden eddiginél nagyobb segítségre szorul – éppen a járvány miatt. És még ha meg is lesz az ellenanyag, a beadás megszervezése javarészt a központi kormányzatra hárul.
Eközben Biden egy pár államban csupán csekély többséget tud felmutatni. Hogy a Szenátusban miként alakulnak az erőviszonyok, az még nem világos. A demokraták fölénye ugyanakkor csökkent a Képviselőházban. Az elnöknek be kell vetnie minden rutinját, bár ebből a szempontból szerencsés, hogy alkatának, előéletének köszönhetően jobban egyesíteni tudja a nemzetet, mint pártja. De azzal ő sem tud mit kezdeni, hogy a két nagy politikai erő közt évtizedekre nyúlik vissza a bizalmatlanság.
A külpolitikában már nagyobb lesz a mozgástere. Várhatóan visszatér a WHO-ba és a Párizsi klímaegyezményhez. Felújíthatja az Iránnal kötött nukleáris szerződést is. Ugyanakkor el kell határolnia magát az autokratáktól, viszont sokkal szorosabb kapcsolatot kell kialakítania a régi barátokkal, mint az EU és annak demokratikus tagjai.
Az ugyanakkor nem megy, hogy Kínával fennmaradjon a jelenlegi ellenségeskedés, mert az sokba kerül a két országnak, de a világnak is. Mindenképpen el kell kerülni az ún. 2. hidegháborút. Ha valóban Biden győz, az történelmi jelentőségű, mert megtöri a jobbközép hanyatlásának irányzatát. De amit idáig elért, az kismiska ahhoz képest, ami most vár rá.
A kommentár önmagában nagy eredménynek tartja, hogy a jelek szerint felsült Trump, mert az olyan nacionalista populisták, mint ő, valamint Orbán és Duda, általában nyerni szoktak az egymást követő választásokon. Nem véletlen, hogy Biden kampánya pont arra helyezte a hangsúlyt: meg kell szabadulni az elnöktől. És nem nagy különbséggel ugyan, de a lakosság nagyobbik része vevő is volt a gondolatra.
A lap ugyanakkor egyelőre megjósolhatatlannak nevezi, hogy mennyire lesz tartós Trump hatása saját pártjára, bár az kétségtelen, hogy teljesen átformálta a republikánusokat. A baj ott kezdődik, hogy nemigen lehet meghatározni, miben is áll a populizmusa. De az biztos, hogy a bezárkózás, a kegyúri rendszer, nacionalista retorika, hatásvadász tekintélyelvűség, vállalati adócsökkentés és személyi kultusz elegye. Mindez főleg továbbra is nagyban meghatározza a pártot, ha a támogatói lépnek az örökébe.
Mindent egybevéve azonban feltételezhető, hogy öröksége nem szól hosszú időre. Ugyanakkor az ország megosztottsága folytán, ha nincs teljesen szabad keze az új vezetésnek, az a holtpont és az elégedetlenség biztos receptje. Amerika pontosan efelé tart, így nemigen van mit ünnepelni, elnökváltás ide vagy oda.
A trumpizmus akkor is marad, ha a névadó kénytelen lesz távozni a Fehér Házból – jósolja az elemzés. Hiszen az elnök sokkolóan sikeresnek bizonyult a választáson, hat a nacionalizmusa. És ráadásul a republikánusok veszik a lapot, hogy melyik módszer válik be. Hiába mocskolta be az elnök a jó erkölcsöt és a tisztességet, okozott komoly károkat a demokratikus intézményeknek és tette kockára rengeteg amerikai életét a járvány során. Mégis minden elődjénél több voksot tud felmutatni.
Ebben az első számú tényező, hogy bejött a nacionalizmusa. Az az érvelése, hogy a munkahelyeket csak úgy lehet megtartani, ha nem engednek be idegeneket az országba. És hogy Kína állásokat vesz el, továbbá, hogy az európaiak gazdagok, de a biztonságukat az USÁ-val fizettetik meg. Egy másik ok, hogy a várakozásoktól eltérően nem a gazdaság, hanem a Covid-19 lett a fő kampánytéma.
Trump baloldali, illetve szocialista elemekkel spékelte meg politikáját, miközben nem győzött riogatni a Biden-féle „szoci rémálommal”. Az efféle keveréket más nacionalisták is alkalmazzák. Orbán, Salvini és Le Pen is ezt a fura, jobboldali keynesianizmust testesíti meg. Egyébiránt a magyaroknál, franciáknál, lengyeleknél is megfigyelhető a város és vidék ellentéte. Faluhelyen és kisvárosokban virágzik a nacionalizmus és a konzervativizmus. Így a trumpizmus Amerikában is tovább él majd a vidéken.
Bidennek, már ha ő a befutó, leginkább Trump örökségével kell majd viaskodnia, ezért aligha tud belekezdeni új korszakba. Ellenfelei pedig követik, hogy mi a jó nekik, ezért 4 év múlva vagy Trumpot indítják, vagy olyasvalakit, aki zsigerileg azonosul az általa képviselt irányvonallal.
Az európai zöldek strasbourgi parlamenti csoportjának elnöke, a belga Philippe Lamberts úgy gondolja, hogy igen hatékony eszközhöz jut az EU az új jogállami mechanizmussal, ám ebben nem okvetlenül ért vele egyet párttársa, a német Daniel Freund. Ő ugyanis arra figyelmeztet, hogy a magyarok, a lengyelek, csehek, szlovákok és a többi kormány, amely megszegi a demokratikus játékszabályokat, még egymással összefogva sem tudják meghiúsítani az eljárás beindítását. Ám ha egy nagy állam, mondjuk, Olaszország, adott esetben Salvinival az élén, tartózkodik, akkor már bőven elakadhat a folyamat.
A lap ugyanakkor kétli, hogy komolyan kell venni a magyar és a lengyel vétófenyegetést, hiszen mindkét országnak úgy kell az uniós támogatás, mint egy falat kenyér. Magyarországnak pl. az eddigiek szerint 5 milliárd euró esik le a gazdasági újjáépítési csomagból, ez nagyjából annyi, amennyit évente költ az infrastruktúra fejlesztésére – jegyzi meg Daniel Freund.
Hogy azután Budapest és Varsó eljut-e a kilátásba helyezett blokkolásig, az ügyben megoszlanak a vélemények. Egy uniós diplomata úgy véli, hogy ez lutri. Ugyanakkor Brüsszelben semmi kétség nincs afelől, hogy az Európai Bíróságon köt ki, ha bármelyik tagország ellen bevetik az új fegyvert. Úgy hogy nem foghat mellé sem a Bizottság, sem a Tanács.
A portál úgy értékeli, hogy tipikus brüsszeli kompromisszum született a tagállamok kormányai, illetve az Európai Parlament között a jogállami feltételek ügyében. Egyelőre azonban nehéz megmondani, milyen szankciókra számíthatnak azok a tagok, amelyek megsértik a közös alapelveket. Mindenesetre az EP-t már régóta zavarta, hogy egy helyben topog Magyarország és Lengyelország ellen a 7-es paragrafus alapján indított eljárás. Ezért a képviselők úgy ítélték meg, hogy a mentőterv kínálja a legjobb esélyt akaratuk érvényesítésére.
Nem ritka az ilyesmi az uniós mindennapokban: sokszor előfordult már, hogy váratlan lehetőség segítségével bírtak jobb belátásra más európai intézményeket. Mi több, ez már a kezdetek óta fémjelzi a Parlamentet. Így az most nem túl erős eszközhöz jutott, de mostantól legalább tudni lehet, hogy milyen esetekben lehet kezdeményezni megtorló intézkedéseket.
Jelen helyzetben ennél többet nem is lehetett volna elérni. Ugyanis megtépázta volna az EP hírnevét, ha lefékezi a segélyek folyósítását a ragály sújtotta államoknak. Az írás ugyanakkor nem sok hajlandóságot lát a régi demokráciák oldalán, hogy igazi párbeszédbe fogjanak a jogállami gondokról és elmagyarázzák saját polgáraiknak, hogy miért kell okvetlenül fellépni azok ellen. És amíg ez így marad, addig hiába próbálkoznak a strasbourgi törvényhozók, a vita sehová sem vezet.
A német üzleti körök újságja mérföldkőnek tartja a jogállami megállapodást, és úgy gondolja, hogy hiába jelentett be ellenállást Orbán Viktor, jelenleg sokat nem tud ugrálni. Hiszen hosszú időn át pénzkiadó automatának tekintette az EU-t: tett a közös értékekre, a brüsszeli milliárdok mégis szinte automatikusan érkeztek Budapestre. Ám ennek vége, mert a Bizottság immár szabad utat kapott, hogy szankciókat rendeljen el, ha a Tanács megszavazza azokat.
A feltételek világosak, és most először sikerült tető alá hozni, hogy a közösség anyagi eszközökkel védje meg és kényszerítse ki az európai normákat a tekintélyelvű országokban, lásd a magyarokat, lengyeleket és szlovénokat. Idáig Brüsszel kénytelen volt tétlenül szemlélni, hogy Orbán és Kaczynski miként nyirbálta meg a bíróságok függetlenségét, korlátozta a sajtószabadságot, helyezett nyomás alá iskolákat, egyetemeket és kulturális intézményeket. De az EU-nak akkor sem volt sok lehetősége cselekedni, amikor azt látta, hogy hogy Budapest és Varsó csupán tessék-lássék módon léptek fel az uniós pénzek lenyúlása ellen.
A 7-es paragrafus nem sokat izgatta a két kormányt, de a jobboldali populistáknak mindig is maguk felé hajlott a kezük. Ám a magyar miniszterelnök is pontosan tudja, hogy ha nem megy bele a kompromisszumba, akkor elakadt a több mint ezer milliárd euró értékű uniós költségvetés jóváhagyása. Márpedig a tervezet egyik legfőbb kedvezményezettje éppen Magyarország, amelynek a gazdasági válság miatt legalább annyira kell a nagyvonalú támogatás, mint más kormányoknak.
NZZ
Az Európai Parlament a polgárok érdekeinek képviselőjeként jelenik meg és a pénz nyelvén beszél, miután keresztül tudta nyomni a jogállami feltételrendszert. Márpedig ez hatalmas ugrás afelé, hogy Európában a jog uralkodjon. Mert ha valahol nincs jogállam, az az ország nem részesülhet szubvenciókban. Ily módon az EP átállította a váltókat a jogközösség felé.
Hogy az EU értékközösség, azt a cikk nem állítja biztosan, az viszont kétségtelen, mutat rá, hogy a szolidaritás működik. Ám az adófizető nyugati polgároknak biztosaknak kell lenniük abban, hogy a pénzüket tisztességesen használják fel a célországokban. Pontosan ezért jön most létre az új mechanizmus.
Ugyanakkor cseppet sem biztos, hogy Magyarország vagy Lengyelország valóban megpróbál keresztbe feküdni, és blokkolni a hőn áhított segélycsomag folyósítását. Nagy pillanat ez a Parlament számára, amely ily módon az alapszerződések és az adóeurók védelmezőjeként jelenik meg. Egyben nagy esély a jogállam számára. Mert ha valóban lesz belőle valami, akkor vége annak, hogy a tagok kedvükre válogassanak a belépéskor vállalt kötelezettségekből. Ahogy azt egynémely kormány csinálja.
Budapest és Varsó belengette a vétót, csak éppen a ragály miatt mindkettőre erős nyomás nehezedik, és nehezen tudja nélkülözni az uniós milliárdokat. A jogállami mechanizmus éppen a két, tekintélyelvű-nacionalista kormányt célozza meg, ezért számítani lehetett rá, hogy a két miniszterelnök ágálni fog ellene. Igazából azonban nincs rá módjuk, mert a jóváhagyáshoz elég a kétharmad, nincs szükség egyhangú döntésre. Viszont az ő beleegyezésük nélkül nem megy át a hétéves költségvetés tervezete, és a hozzákapcsolt, 750 milliárd eurós gazdasági csomag.
Ám úgy áll, hogy tavasszal még több hitele volt a fenyegetőzésnek, mert a Covid-19 nemigen sújtotta Közép-Európát. A második hullám azonban egyre több megbetegedést okoz, egyre több kerülnek kórházba, nő a halottak száma. Ily módon a brüsszeli támogatás sokkal fontosabb, mint idáig. Hozzáértő számítások szerint Magyarország a következő hét évben 1,07 milliárd eurót vehet kézhez a két kalapból. Ez az éves GDP egynegyedének felel meg.
Az amerikai politikai magazin általában nemigen foglalkozik Magyarországgal, most mégis hosszú riportban taglalja, megmentheti-e Karácsony Gergely a tekintélyelvűség felé masírozó rendszert. Az újságírónak az a benyomása a budapesti látogatás után, hogy a főpolgármester a jelek szerint felveszi a kesztyűt. Erre utal október 23-i beszéde, amelynek kulcseleme az volt, hogy az erős vezető képes egyesíteni az embereket, és nem osztja meg őket. A szövetségesek pedig eleve úgy gondolják, hogy a politikus csak azért szabadkozik, mivel nem szeretné hónapokon át kitenni sem a fővárost, sem magát Orbán vitriolos támadásainak.
A cikk a helyzet megértetéséhez felsorolja, hogy a miniszterelnök illiberális államot épít. Bírákat és köztisztviselőket neveznek ki a politikai hűség alapján, a médiából a kormány szócsöve lett, ugyanakkor a civil társadalmat az anyagi támogatás megvonásával kiéheztetik.
Ám beütött a járvány. Orbán tavasszal elérte, hogy a Parlament megkerülésével, rendeleti úton irányíthasson. A nyár elején elvileg visszaadta ezt a jogát, de persze továbbra is keményen kézben tartja az ellenőrzést. Az ellenzéki pártok egymással marakodnak, az EU pedig fogatlannak bizonyult. A kormányfő pofátlanul átlépett a sajtószabadságot és a bírói önállóságot szavatoló európai jogon. Ám az utcán már mutatkoznak annak a jelei, hogy hatalma túlvan a zeniten.
Karácsony az önkormányzati választásokon megverte Orbán egyik legbefolyásosabb szövetségesét, Tarlós Istvánt, ami testre mért ütéssel ért fel az ország ura számára. Azóta a városvezető azon van, hogy olyan ellenzéket kovácsoljon össze, amely képes legyőzni a Fideszt. Mint mondja, most igazi esély kínálkozik, olyan, amire 10 éve nem volt példa. De lehet, hogy 2022 lesz az utolsó ilyen eshetőség – jegyzi meg. Mert ha marad a miniszterelnök, akkor végképp kiüresíti a demokratikus intézményeket.
Ránézésre a politikus nem olyan alkat, aki képes megvívni a késpárbajt Európa első számú erős emberével. Szereti a jazzt, szokott biciklizni és nyilatkozataiban kerüli a szélsőséges elemeket. A győzelemhez azt tartja a legszükségesebbnek, hogy létrejöjjön az ellenzéki egység. Utána már meg lehet nyerni az ingadozó szavazókat középről. De nem szabad, hogy a választás Orbánról szóljon, inkább az egészségügyet, a gazdaság újjáélesztését kell középpontba állítani. A vetélytárs nevét még csak meg sem szabad említeni.
Lehet, hogy ebben az EU segít, mert Karácsony úgy ítéli meg, hogy a dolgok a mély gazdasági válság folytán fordulóponthoz érkeztek. És jó volna, ha az európai támogatások felét közvetlenül az önkormányzatok kapnák meg. Akkor ugyanis végre visszafelé sülne el, hogy Orbán évek óta a saját szövetségeseinek juttatja ezeket a pénzeket. A recesszió mélyülésével az emberek rákérdezhetnek: az hogy van, hogy egyesek ilyen mértékben megszedték magukat az utóbbi évtizedben?
A pangást még Orbán sem tudja elhárítani a ragály miatt, és ezúttal az idegeneket sem lehet okolni a bajokért. Hiszen egy igazi válságot kell orvosolnia – mutat rá Karácsony.
De ezzel együtt sem lesz könnyű kiütni a vetélytársat a nyeregből. Kiderül ez vidéken, mert a kisváros-Magyarország megmentőjének tekinti Orbánt a sötét külső erőkkel szemben. Olyannak, aki előmozdítja a konzervatív értékeket. Jól jött neki ehhez a keményen migránsellenes politika. Ugyanakkor a Covid-19 is ráerősít a nacionalista érzelmekre, mert mint Bicske Fidesz-párti polgármestere mondta, a járvány egyenesen következett a migrációs válságból.
Transznemű esküvő volt Magyarországon, ahol egyre erősebb a melegellenesség. A pár Polgárdiban kelt egybe. Mindketten férfinak születtek, és korábbi életükből összesen hét gyerekük van. A nacionalista Orbán-kormány, élén a miniszterelnökkel, egyre ellenségesebben viszonyul az LMBT-közösséghez. A mostani menyegzőt azonban éppen az tette lehetővé, hogy a hatalom betiltotta transzneműség bejegyzését. Ily módon a kérő papírjaiban az áll, hogy ő férfi, míg választottját hivatalosan már nőként tartják nyilván.
Jogvédő csoportok szerint Orbán és a KDNP az utóbbi két évben nyomul a melegek ellen. Dudits Luca a Háttér csoporttól azt mondja, hogy a kampány igazából már 10 éve zajlik, ám ez ellentmond az európai normáknak, valamint az emberi jogoknak. Semjén Zsolt éppen az esküvő előtti napon indított újabb homofób támadást, amikor felvetette, hogy foglalják bele az alaptörvénybe a gender propaganda tilalmát.
